Az Eucharisztia összeköt minket – Mateus quitói érsek szentmiséje a NEK csütörtöki napján

A szentmisén a hegyi beszéd azon része hangzott el, amelyben Jézus az ellenségszeretet és a megbocsátás parancsát adja követőinek (Mt 5,43–48). Mateus ecuadori érsek emlékeztetett rá, hogy a zsoltárban azt olvassuk: minden élő dicsérje az Urat, dicsérjük őt szentélyében, hatalmas tetteiért, hárfával és citerával, és dicsérjük őt életünkkel, abban a szeretetben, amivel másokat szeretünk; dicsérjük azzal, hogy a másik arcunkat is odafordítjuk azok felé, akik minket megbántanak; azzal, hogy szeretjük ellenségünket, jót teszünk, és cserébe nem várunk semmit. Dicsérjük őt úgy, hogy olyan irgalmas lesz a szívünk, mint Atyánknak, Istenünknek.

Dicsérjük és adjunk hálát az Úrnak jelenlétéért az Eucharisztiában. Dicsérjük azért is, mert a világjárvány idején, amely annyi fájdalommal, szenvedéssel járt, az Eucharisztiában velünk volt, és megtanította nekünk, hogyan kell megbirkóznunk a betegséggel, a halállal, a szomorúsággal.

A főpásztor idézte Ferenc pápát: „Legyen Krisztus Teste és Vére mindenki számára jelenlét és támasz a nehézségek közepette, földöntúli vigasztalás a mindennapok szenvedésében, és az örök feltámadás záloga.” Majd Szent Pált, aki arra figyelmeztet minket, hogy Isten választottjai vagyunk. Ez arra kötelez bennünket, hogy magunkra öltsük az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet, és mindenekelőtt arra, hogy szeressük egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. Tegyük fel magunknak a kérdést:

Tudjuk, hogyan kell szeretni? Miért van az, hogy sokszor nem szeretünk? Mi zárja be a szívünket a szeretet előtt? Miért nem tudunk megbocsátani?

Ferenc pápa azt mondja, rettenetesen nehéz szeretni ellenségeinket, azokat, akik üldöznek minket és szenvedést okoznak nekünk. Azonban ez az az út, amelyet Jézus mutatott nekünk, és amelyet ő maga is végigjárt a mi üdvösségünk érdekében.

A quitói érsek szerint reálisan kell látnunk a dolgokat: mindannyiunknak, nekünk is vannak ellenségeink, sőt mi is sokszor mások ellenségeivé válunk. Egyszerűen nem szeretjük őket. Jézus viszont egyértelműen parancsba adja nekünk, hogy szeressük ellenségeinket. De mit tegyünk? Hogyan szeressük az ellenségeinket? Először az Atyára kell tekintenünk. A mi Atyánk Isten, észre kell vennünk, hogy irgalmas. „Legyetek hát irgalmasok, ahogyan Atyátok is irgalmas.” Kövessük hát a minket szerető Atyaisten példáját. Aki nem ítélkezik, nem ítél el, aki megbocsát, önzetlen szeretettel szeret. Tökéletesnek kell lennünk, ahogyan Atyánk is tökéletes. A második út pedig az imádság:

imádkoznunk, könyörögnünk kell ellenségeinkért, sőt azokért is, akik iránt a legkisebb ellenszenvet is érezzük. Az ellenség szeretete nem választás kérdése, hanem parancs.

Mateus érsek kiemelte:

Jézus pontosan tudja, hogy az ellenség szeretete meghaladja képességeinket, de azért lett emberré, hogy nagyobb szeretetre képes emberekké válhassunk. Erőt kell merítenünk az Eucharisztiából, és ez az erő kell hogy éltető szívdobbanásunkká váljon, az Egyház élő, dobogó szívévé.

Az Eucharisztia nem elválaszt engem a többi embertől, hanem összeköt velük. Arra buzdít, hogy találkozzam a testvéremmel, még azzal is, aki nem szeret engem. Eggyé kell válnom Krisztussal és a testvéremmel, azzal, aki mellettem van, akinek szüksége van rám, aki beteg, veszélyben van, akit magára hagytak. A testvéremmel, aki megbántott, nem szeret engem. Mégis, szeretnem kell, segítenem, megbocsátanom neki, imádkoznom érte. Csak így tudunk helyet biztosítani magunknak a mennyországban, az örökkévalóságban. Ferenc pápa mondta: „Aki hallgat Jézusra, a nehézségek ellenére is képes őt követni, és Isten gyermekévé válik.”

A következő, 2024-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust Ecuador fővárosa, Quito rendezi majd.

Az ecuadori érsek így fohászkodott: „Tegyen az Eucharisztia mindannyiunkat az Úr szeretetének hordozóivá. Ne felejtsük: ha a gyűlölet és a bosszú vezeti lépteinket, akkor tönkretehetjük azt a csodálatos szépséget, amivel Isten kiválasztottjaiként, Isten képmásaiként ragyoghatunk. Válasszuk hát a szeretetet. Nincs semmi, ami nagyobb és gyümölcsözőbb a szeretetnél. Legyünk a mindent megváltoztató szeretet hordozói. Távozzunk úgy Budapestről, menjünk el a világ minden szegletébe úgy, hogy akarjuk, hogy a szeretet alapjaiban változtasson meg minket.

Menjünk végig ezzel a szeretettel Budapesttől Quitóig, éljük meg a szeretet forradalmát.

2024-ben várunk benneteket az Egyenlítő országában, Ecuadorban,

ahol az Eucharisztia szeretete vár majd bennünket, annak minden rosszat legyőző ölelésében,

ahol majd megtapasztaljuk, hogy kell megtörni, megosztani és szétosztani az életünket a társadalom testéből kivetett testvéreinkkel. Eljutva a megbocsátás szeretetétől az együttérzés szeretetéig.”

A quitói érsek elmondta azt is, hogy a 2024-es eucharisztikus kongresszuson megünneplik majd, hogy éppen 150 éve, 1874-ben ajánlották fel Ecuadort Jézus Szent Szívének. „Ez a Szív hív minket szeretetre és irgalomra. Kérjük az Quitói Szűzanya, a quitói főegyházmegye patrónája, az irgalmas szeretet anyja közbenjárását. Ő kísérjen el minket a 2024-ig tartó úton, egészen Quitóig. Úgy legyen! Ámen” – imádkozott Alfredo José Espinoza Mateus.

A szentmise végén Mateus érsek az Quitói Szűzanya képmását ajándékozta Erdő Péter bíborosnak, meghívásként a 2024-es eucharisztikus kongresszusra, valamint az ecuadori nép hálájának jeleként az idei budapesti rendezésért.

A szentmisén elhangzott Oláh Patrik Gergő lovári nyelvű, Le Devleske című miséje. Közreműködött a GRAZIOSO kamarazenekar, a Nemzeti Filharmonikusok kamarazenekara, a Belvárosi Ferences Kántorátus és Farkas Rózsa cimbalomművész. Szólót énekelt Szőke Nikoletta és Takács Nikolas. A karmester Alpaslan Ertüngealp volt.

A szentmise változó részeiben közreműködött a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola, Sapszon Ferenc karnagy vezényletével, valamint a Budapesti Vonósok Kamarazenekara.

Forrás: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír