Az Eucharisztia tisztelete 165/7c

A bűnbánat szentsége és az Eucharisztia közötti kapcsolat a katolikus teológiai hagyományban összetett kérdés, és két szempontra mutat rá. Egyrészt az Eucharisztiához, annak vételéhez való méltó közeledés komolysága megköveteli az ember bűnbánó lelkületét. E körülmények között az eucharisztikus áldozat engesztelő hatású, és képes feloldani a bűnöket, függetlenül azok súlyosságától. Ugyanakkor e kijelentés, ha kiszakítjuk a teljes szövegösszefüggésből, könnyen félreérthetővé válik, és elvezet „az Eucharisztia vétele egyenlő gyónás” magatartáshoz, ugyanis a Tridenti Zsinat – az előző cikkben idézetteket megelőzően – így fogalmaz: „azok, akiknek lelkiismeretét halálos bűn nyomja, még ha tökéletesen meg is bánták, ha van gyóntató, szükségképpen előtte végezzenek szentségi gyónást” (DH 1661: Tridenti Zsinat, 13. ülés 11. kánon, 1551. október 11.).

A Tridenti Zsinat határozatainak stílusa és a meghozataluk között eltelt idő ellenére látnunk kell a tanításban megjelenő összefüggést és harmóniát. A határozatok csak látszólag tartalmaznak ellentmondást, igaz ugyan, hogy az évszázadok során ez hajlamossá tette a lelkipásztori szempontú teológiai gondolkodást arra, hogy csak az egyik vagy csak a másik szempontra helyezze a néha igencsak túlzott hangsúlyt. A Tridenti Zsinat nagyon világosan fogalmaz az Eucharisztia alapításának céljait illetően. Míg az egyik állításunk az, miszerint az Eucharisztia alapításának oka és célja az emberrel történő misztikus egyesülés, addig igaz a másik is – és elmélkedéseinkben ez sorban a második nagyobb szempont: „és mintegy ellenméregül nyújtotta, hogy ez megszabadítson a mindennapi bűnöktől, és előre megvédjen a halálos bűnnel szemben” (DH 1638: Tridenti Zsinat, u. o.). Mindebből egyvalami válik világossá: az, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül magát a személyt, annak lelki törekvését, tudatosságát és szándékát. Milyen benne az Eucharisztia szentsége (votum Sacramenti) és az életszentség utáni vágy (votum sanctitatis)?

Tény az is, hogy a Tridenti Zsinat az Eucharisztia áldozati jellegének tanát és szentségi jellegének kifejtését módszertanilag különválasztja – érthető okok miatt (Luther és Kálvin tanítása) –, és ez a későbbiekben bizonyos értelemben nehézséget okozott a kettő közötti szoros kapcsolat szemlélésének szempontjából. 

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír