Az Eucharisztia tisztelete 170/10b

„Az Egyháznak ugyanis fő megnyilvánulása valósul meg, valahányszor bemutatják a szentmisét, különösen a székesegyházban, amikor Isten egész szent népe tevékenyen és teljesen részt vesz az egy imádságban és az egy oltárban a püspök vezetésével, akit körülvesznek papjai, diakónusai és asszisztensei. Emellett az Eucharisztia minden törvényes ünneplését a püspök irányítja, kinek feladata, hogy a keresztény vallás kultuszát bemutassa Istennek, illetve szabályozza az Úr parancsai és az Egyház törvényei szerint; ez utóbbiakat részleteiben ő határozza meg egyházmegyéje számára” (Redemptionis sacramentum 20; SC 41.).

A szentszéki dokumentumok az egyik legfontosabb és ősi levelezésre hivatkoznak, amely leveleket Antiochiai Szent Ignác Theoforosz küldött hét kis-ázsiai keresztény közösségnek. A vértanú püspök a leveleit annak tudatában írta, hogy Rómába érve vértanúságot fog szenvedni, ami Kr. u. 110-ben be is következett. Fontos és nagy hatású személyiség volt ő, akit Traianus császár Szíriából Rómába hurcoltatott. Ez a tény is nyomatékot ad levelei tartalmának. „Ahogyan az Úr sem tett semmit az Atya nélkül, egy volt vele, sem egymagában, sem apostolai által, úgy ne tegyetek ti se semmit a püspök és a presbiterek nélkül; ne próbáljatok semmi olyat tenni, ami nektek külön jónak látszik, hanem

egy legyen az egybegyűltek imádsága, egy legyen könyörgése, szelleme, egy a reménye a szeretetben, a szeplőtelen örömben, amely Jézus Krisztus, akinél jobb nincs” (A magnésziaiakhoz VII,1; vö. Jn 5,19; 14,10).

„Arra törekedjetek, hogy Eucharisztiátok egy legyen. Egy ugyanis a mi Urunk, Jézus Krisztus teste, és egy a kehely az ő vérének egységére. Egy az áldozati oltár, ahogyan egy a püspök a presbitériummal és a diakónusokkal, hogy Isten szerint cselekedjétek, amit cselekedtek” (A philadelphiaiakhoz IV; vö. Jn 6,53–56; 1Kor 10,16–17; 11,20–26). Tehát a püspök körül egyesülő közösség az Egyház egységének és hitelességének záloga. A II. Vatikáni Zsinat és a szentszéki dokumentumok ezt az ókeresztény korban megfogalmazást nyert igazságot viszik tovább és mélyítik el.

Ebből fakadóan beszélünk arról, hogy a dokumentumokban szereplő egység (unitas) az Egyház szervezeti egységét is megalapozó ontológiai egységet jelenti. A püspök ezen egység szentségi megjelenítője, e szentség szolgájaként.

A püspök szolgálata az Eucharisztiából, az egység, a szeretet és az öröm forrásából táplálkozik, és így válik szolgálatában a hívők számára az eucharisztikus élet táplálójává és biztosítékává.

A püspök szolgálata nem vezető uralom, hanem kenotikus és egyben eikonikus jelenlét: megjeleníti az Atyának engedelmes, önkiüresedett Krisztust (vö. Fil 2,6–8). Ebből fakad a részegyház benső biztonsága, stabilitása és identitása, amely megóv a túlzott individualizmustól is, egyúttal ellenszer a magány és az elszigetelődés ellen.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír