Az Eucharisztia tisztelete 170/11c

A mai ember gyakorta érezheti úgy, hogy magára maradt a feladatok és elvárások súlya alatt. Ennek fényében a krisztusi küldetés terhe akkor válik gyógyító erővé, ha felfedezzük: nem saját erőnkből élünk, hanem részesedünk valakinek a nagyobb, végső igenjéből. Jézus Krisztus az, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, és aki az apostolokon, majd a püspökökön keresztül saját szentségébe és küldetésébe von be embereket.

A szolgálati papság ezért nem emberi „szervezés” gyümölcse, hanem Krisztus szentségi önátadásának továbbáradó formája az Egyház történetében.

Az áldozópapok a püspök atyai szolgálatában részesedve nem önmaguk képét hordozzák, hanem Krisztusét, a legfőbb és örök Papét. Küldetésük középpontja az Eucharisztia, amelynek szolgálatában in persona Christi kapcsolják össze a hívek életét a megváltó áldozattal. Itt válik láthatóvá az, ami a papság lényege: Krisztus közvetítő szolgálatának szentségi jelenléte a világban. A kiengesztelődés, a gyógyítás és a közbenjárás szolgálata mind ebből a misztériumból fakad; a pap a bűnbánók terhét és a betegek fájdalmát viszi az Atya elé.

A pap mint a püspök derék munkatársa, a helyi közösségben mintegy jelenvalóvá teszi az egyetemes Egyházat. Testvéri egységben szolgál más papokkal, mert közös felszentelésük Krisztus egyetlen papságába gyökerezik.

A hívek atyaként való kísérése tanítással, példamutatással, a távollevők keresésével nem puszta feladat, hanem szolgálat, amelyben a pap tanúságot tesz az igazságról és az életről.

Korunkban az emberiség gazdasági, politikai és kulturális értelemben fokozottan összekapcsolódik, ugyanakkor ez az kapcsolódás nem egyenlő a harmonikus egységgel. A globalizáció gyors technológiai, pénzügyi és kommunikációs kölcsönhatásokat teremtett, miközben a gazdasági egyenlőtlenségek, a politikai versengés, a hatalmi érdekek és a kulturális ellentétek fokozzák a feszültségeket. A média és a politikai nyilatkozatok gyakran sarkítják az eseményeket, polarizálnak, és félelmet vagy bizalmatlanságot keltenek. Mindez megosztja a közösségeket, és nehezíti a békés együttműködést. Ebben a komplex és kihívásokkal teli világban a papság különösen arra kap küldetést, hogy az evangéliumi egység szolgálója legyen. A pap Krisztushoz gyűjti Isten családját, s így az Egyház nyitott kapuként áll a világ előtt: az isteni irgalom, a remény és a szeretet örök otthonaként (vö. Lumen gentium, 28).

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír