Az Eucharisztia ünneplése 171/3

Az általános papság és a szolgálati (vagy hierarchikus) papság – ámbár mindkettő Krisztus egyetlen papságából részesedik – nem csupán fokozatában, hanem lényegét tekintve (essentia et non gradu tantum) különbözik egymástól. A szolgálati papság szent hatalma révén formálja és vezeti a papi népet, és Krisztus személyében végzi az eucharisztikus áldozatot. A hívők pedig királyi papságuk erejével tevékenyen közreműködnek az Eucharisztia felajánlásában, és mindennapi életük, imáik és áldozataik révén gyakorolják keresztségi küldetésüket.

A két papság szorosan egymásra irányul, egymásért van rendelve, hogy együtt építsék Krisztus titokzatos testét.

Ezért írhatja Pál apostol, hogy az Egyház Krisztus titokzatos teste, amelyben sok tag alkot egyetlen közösséget: „Mert miként egyetlen testben sok tagunk van, de a tagok mindegyikének nem ugyanaz a rendeltetése, úgy mi sokan egyetlen test vagyunk Krisztusban, egyénenként pedig egymásnak tagjai. Mivel pedig a nekünk juttatott kegyelem szerint különböző kegyelmi ajándékaink vannak: ha prófétálás, az történjék a hit szabálya szerint; ha szolgálat, a szolgálat végzésében; ha tanító, a tanításban; ha buzdító, a vigasztaló buzdításban; az adakozó tiszta szívvel (bőkezű egyszerűséggel); az elöljáró buzgó igyekezettel; a könyörülő pedig derűs jókedvvel” (vö. Róm 12,4–8; 1Kor 12).

A különféle szolgálatok, karizmák és hivatalok nem emberi szerveződés eredményei, hanem a Szentlélek művei, aki mindent az Egyház egységének és épülésének szolgálatába állít.

A liturgiában ez az isteni rend válik láthatóvá: nem emberi előadás zajlik, hanem bekapcsolódás a mennyei liturgiába, ahol a megölt és mégis élő Bárány örökké közbenjár népéért (vö. Zsid 12,22–24; Jel 5).

Így válik teljessé a Sínai-hegynél megkezdett történet. Amit Isten egykor ígéretként mondott Izraelnek, azt Krisztusban valóra váltotta. Az Egyház az Eucharisztia ünneplésében nem egyszerűen emlékezik a megváltásra, hanem részesedik az örök Főpap egyetlen áldozatában, és általa folyamatosan elmélyül eredeti hivatásában: hogy „papi királyságként” az egész teremtett világot az Atya elé vigye a hálaadásban (Eucharisztia), dicsőítésben és közbenjárásban.

Mert Krisztus, az egyetlen örök Főpap az, akiben, akivel és aki által az egész Egyház – a maga tagozódása szerint – részesedik az Atyának bemutatott tökéletes szeretet-áldozatban.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír