Az Eucharisztia ünneplése 102. (1. rész)

Te legyőzve a halál fullánkját, megnyitottad a híveknek a mennyek országait. „Íme, titkot mondok nektek: Nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni: hirtelen, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra, mert megszólal a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlan állapotban, mi pedig elváltozunk. Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és ennek a halandó testnek halhatatlanságba kell öltöznie. Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba, akkor beteljesedik az ige, amely írva van: »Elnyelte a halált a diadal. Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?« A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála Istennek, aki megadta nekünk a győzelmet a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Tehát, szeretett testvéreim, legyetek állhatatosak, rendíthetetlenek, tegyetek mindig többet az Úrért, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban” (1Kor 15,51–58). A korintusiakhoz írott levelének végén Szent Pál a feltámadásról értekezve ismerteti az Egyház hitvallását (vö. 1Kor 15,1–11), a téves tanokat, valamint felsorakoztatja érveit az igaz tanítás mellett (vö. 1Kor 15,12–34). Beszél a feltámadt testről, és végül az átalakulásról (vö. 1Kor 15,35–58). Ennek során az apostol Izajás és Ózeás próféták tanítását kapcsolja össze abból a célból, hogy érvelésének csúcspontját előkészítse: „Az Úr Isten eltávolítja örökre a halált, és letörli a könnyet minden arcról, népe gyalázatát elveszi az egész földről. Bizony, az Úr szólott!” (Iz 25,8) Illetve: „Kiszabadítom én őket a halál kezéből, megváltom őket a haláltól. Halál, hol van a mérged? Alvilág, hol a fullánkod? De a részvét el van rejtve szemem elől!” (Óz 13,14). A bűn és a történelem kapcsolatáról elmélkedő próféta szavait Szent Pál győzelmi kiáltássá alakítja.

Magyar Kurír