Az Eucharisztia ünneplése 104. (1. rész)

Eljövendő bírának hiszünk! A Te Deum laudamus kezdetű himnusz 19. verse szoros kapcsolatban áll az előző vers kijelentésével: Te az Isten jobbja felől, az Atya dicsőségében székelő.

Az örmény Egyház keresztségi hitvallásában olvassuk: „az isteni mennybemenetelében, az Atya jobbjára ülésében, a félelmetes eljövetelében” (DH 6). Igaz, a hitvallás latin nyelvű fordítása hozzáteszi: „a félelmetes és dicsőséges eljövetelében”.

Római Szent Hippolütosz kérdő formájú hitvallásában is hasonló szöveggel találkozunk: „és felment a mennyekbe, és az Atya jobbján ül, s el fog jönni ítélni élőket és holtakat?” (DH 10). A későbbi hitvallások közül sok éppen ehhez a formához igazodik, mint az Aetheslan király zsoltároskönyve, a Codex Laudianus, Szent Ambrus, Szent Ágoston, Aranyszavú Szent Péter, Tyrannus Rufinus, a Firenzei missale és sacramentarium, Remesianai Szent Nicetas, Toledói Szent Ildefonz hitvallásai, és a sort folytathatnánk (vö. DH 11–30; 41–45; 61; 64; 76; 123).

Tárgyunk szempontjából fontosabb a (Pseudo?) Athanasziosz-féle hitvallás szövege: „és felment a mennyekbe a maga testében, megdicsőülve ül az Atya jobbján, eljön a maga testében ítélni élőket és holtakat”, illetve az örmény Egyház nagy hitvallása: „és felment a mennybe a saját testében, ül az Atya jobbján, eljön a saját testében és az Atya dicsőségében ítélni élőket és holtakat” (DH 47–48; vö. 60).

A Fides Damasi hitvallás sokkal inkább rámutat a Te Deum laudamus himnusz keletkezése mögötti forrásokra: „Aki azzal a testével, amellyel született, szenvedett és meghalt, győzött a halál hatalmán, harmadnapra föltámadott, és fölment az Atyához, és ül az ő jobbján dicsőségben, amelyet mindig birtokolt és birtokol” (DH 72; vö. 485). Végül az I. konstantinápolyi zsinat hitvallásában már a következő formulát találjuk: „fölment a mennyekbe, ott ül az Atyának jobbján, de újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat” (DH 150).

Magyar Kurír