Az Eucharisztia ünneplése 138. (1. rész)

Mária hálaadó himnuszának eucharisztikus értelmezését segítik az úrnapi zsolozsma (Az imaórák liturgiája) antifónái: Ó, mily jólelkű vagy hozzánk, Urunk! Hogy nagy szeretetedet fiaid iránt megmutassad, gyönyörűséggel teljes kenyeret adtál az égből, az éhezőket kielégíted javaiddal, s a jóllakott gazdagokat nincstelenül bocsátod el. (Krisztus Szent Teste és Vére, I. esti dicséret, Magnificat-antifóna) Ó, szent vendégség, amelyben Krisztust vesszük, kínszenvedésének emlékét idézzük, Isten kegyelmével eltelik a lelkünk, és megkapjuk jövendő dicsőségünk zálogát, alleluja. (Krisztus Szent Teste és Vére, II. esti dicséret, Magnificat-antifóna)

A korábbi és a II. Vatikáni Zsinat nyomán megújított Antiphonale monasticum, valamint az Antiphonale romanum az I. esti dicséret antifónájaként Az imaórák liturgiájához hasonlóan a Bölcsesség könyvének soraiból alkotott antifónát hozza: „Népedet viszont angyalok eledelével tápláltad, és fáradság nélkül készült kenyeret adtál nekik az égből, amely minden gyönyörűséggel teljes, és minden íz édessége; mert ajándékod megmutatta édességedet gyermekeid iránt, úgyhogy az mindenki kívánságának megfelelt és azzá változott, amit akartak.” (Bölcs 16,20–21) – Mily édes, Uram, a te lelked, amit, mint édességedet bemutattad gyermekeidben, édességes kenyeret hozván elő az égből az éhezőket eltöltöd javakkal, a válogatós gazdagokat üresen küldve el (VI. módus). A Bölcsesség könyvének egy nagyobb szakasza (11,21–19,22) Isten pusztában vándorló népe iránti hűségéről szól. Ezen belül a szerző arról elmélkedik, hogy a választott népnek még az elemek is kedveztek. Ebben az esetben az egyiptomiak vetését és élelmét pusztító tűz és a sértetlen égi eledel szembeállításáról van szó.

A II. esti dicséret a liturgikus reformot megelőzően a Lukács evangéliumából vett idézetből alkottott Exi cito kezdetű antifónát énekelte: „Menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat!” (Lk 14,21; vö. Lk 6,20) – Menj gyorsan a város tereire és utcáira, és a szegényeket, valamint rokkantakat, vakokat és sántákat gyűjtsd össze, hogy belépjenek, és megteljen az én házam, alleluja. (I. módus) Megszívlelendők Nagy Szent Gergely pápa ehhez a szakaszhoz fűzött gondolatai: „mivel gyöngének és szegénynek mondatnak, akik egymás közti saját ítéletük szerint gyöngék; vakok, akiknek elméjük semmi fényt nem birtokol; sánták azok, akiknek nincs helyes lépésük a cselekedeteik során. De míg ezeknek hibáját a végtagok gyöngesége jelképezi, miként azok viszont bűnösök valának, akik nem akartak eljönni, amikor hívták őket, úgy ezek szintén meghívást kaptak, és jöttek. De a büszke bűnösöket elvetik, az alázatosakat kiválasztják!” (S. Gregorius Magnus, Homília 36,6)

Kétségtelen, hogy az antifónák a hálaének „az éhezőket betöltötte jókkal, és a gazdagokat üresen menesztette” soraira, de egyben az Úr imájának „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” részére építenek.

Kép: Fra Angelico: Mária és Erzsébet találkozása (1433–34)

Magyar Kurír