Az Eucharisztia ünneplése 141.

Az úrnapi zsolozsma I. Esti dicséretében a két zsoltárt követően a Jelenések könyvéből vett újszövetségi kantikumot énekeljük (vö. Jel 11,17–18. 12,10b–12a). A patmoszi látnok kinyilatkoztatás-élményének első szakaszának végéből és a második szakasz elejéből vett szövegrészek a hetedik harsona megszólalásához, valamint az Asszony és a sárkány viadalát leíró látomáshoz kapcsolódó győzelmi énekeket közlik. A hetedik harsona az ítélet és az üdvösség eszkatológikus beteljesedését hirdeti. Az Úr által adott lehetőségek ideje véget ért; a tanúk – az Egyház és az Írás – szolgálata végéhez érkezett. Isten megjutalmazza szentjeit, akik sokat szenvedtek a népek által okozott szenvedések és üldözetések során. Ezen a ponton kiemeljük, hogy dicsőítő énekünk szorosan kapcsolódik a látomások nyitányának dicsőítő énekéhez (vö. Jel 4,11), másrészt érdekességként megjegyezzük, hogy a „hálát adunk neked” (Jel 11,17)  mondatrész görög nyelven így hangzik: eucharisztúmen szú. Az ítéletért és jutalmul kapott üdvösségért mondott hálaének Krisztust, az örökkévalót és mindenhatót köszönti (vö. Jel 1,8; 4,8; 15,3; 16,7; 19,6; 21,22). Az ítélet viszont, míg egyeseknek jutalom (vö. Zsolt 61,6), másoknak büntetés, amely miatt hangot adnak felháborodásuknak (vö. Kiv 15,14). A népek felháborodásának leírása már a Zsoltárok könyvében is megjelenik: „Miért dühöngenek a nemzetek, terveznek hiúságokat a népek? Fölkelnek a föld királyai, egybegyűlnek mind a fejedelmek az Úr ellen, s az ő Fölkentje ellen: »Szakítsuk széjjel láncukat, igájukat rázzuk le magunkról!« A mennyekben lakó kineveti őket, az Úr kigúnyolja őket. Haragjában így szól majd hozzájuk, bosszúságában szétzavarja őket: »Fölkentem királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!«” (Zsolt 2,1–6)

A kantikum második része már az angyalok által, a mélységekbe vetett sárkány fölötti győzelmi ének (vö. Lk 10,18). A himnusz szerzője a vádlóval azonosítja a sárkányt és összefoglalja a Jel 12,1–9.13–17 szakaszokban elbeszélt történéseket, de a mennyei bíróság színe előtt nem felmentésben részesültek a vádak alól, hanem magát a vádlót ítélik el. A Jel 12,7–12-ben szereplő leírás bizonyos szempontból metafizikai képnek is mondható. A megtestesülés és feltámadás történelmi misztériumának hatása a végső eszkatonban mutatkozik meg teljességében, amikor mindenki számára nyilvánvalóvá válik Isten győzelme a Világegyetem fölötti uralomra igényt tartó sátán fölött.

A kantikum antifónája: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret, alleluja.” (Jn 6,32b). Ennek fényében az Eucharisztia – maga Jézus, a győztes – az igazak győzelmi eledele és jövendő jutalmuk záloga. A szentek és próféták győzelmi éneke pedig a Krisztussal való közösségük eucharisztiája.

Fotó:  Wikimedia Commons

Magyar Kurír