Az Eucharisztia ünneplése 138. (2. rész)

A Magnificat evangéliumi kantikum eucharisztikus értelmezéséhez adnak támpontot az úrnapi zsolozsma legkorábbi változataiban fellelhető antifóna szövegei. A Hágai Nemzeti Könyvtárban őrzött MS 70.E.4 jelzetű kódex a vesperás Magnificat-antifónájaként a Dominus Ihesus Christus antifónát közli: „Az Úr Jézus Krisztus, a világ ékessége, tiszte, üdvössége, reménye és dicsősége a szeretet gondviselő művével kapcsolta össze az összetevőket, amelyekkel a fásult elmét naponta üdvösségének emlékével megújítva ösztönzi; aki a fogatlan népet, amely az ősi igét és örök alapelvet mint szilárd eledelt nem volt képes megrágni, rászoktatta ezen édességes itallal való táplálkozásra a kenyér és a bor szentségében.” 

Az ünnep második esti dicsérete során énekelt evangéliumi kantikumához a következő, Ihesu bone kezdetű antifónát rendeli: „Jóságos Jézus, kedves Jézus, igaz üdvösség és megszentelődésünk, angyalok túláradó, édes jóllakottsága, édesség magasztos mézfolyama és mennyei áldozat, add, hogy eljussunk a te dicsőségedbe, ahol nem úgy, mint itt, homályosan, hanem kézzelfoghatóan láthassunk, midőn feltársz mindeneket mindenben, áldott Isten minden koron át.”

Viszont a Strahovban őrzött MS D.E.I.7 jelzetű kódex János evangéliumának szövegére épülő antifónát őrzött meg számunkra a második esti dicséret Magnificat evangéliumi kantikumához: „Ámen, ámen, mondom néktek: Nem Mózes adott néktek kenyeret az égből, hanem Atyám adott nektek valódi kenyeret az égből. Valódi kenyér ugyanis az, amely az égből szállt alá, és életet ad a világnak, alleluja.” 

Kép: Fra Angelico: Mária és Erzsébet találkozása (1433–34)

Magyar Kurír