Az Eucharisztia ünneplése 155/5.

Amennyiben úrnapját csütörtökön ünnepeljük, úgy a kiegészítő zsoltárokat énekeljük a délelőtti, a délben mondott és a délutáni imaóra során is. A déli imaóra első zsoltára a 123. (122.). A fogság utáni időkben megfogalmazott zarándokzsoltár közösségi panasz- és egyben bizalomének is. A zsoltárban az előimádkozó (123,1bc) bizalom kifejezésére (123,2) és könyörgő fohászra (123,3–4) indítja a zarándokló közösséget a Jeruzsálem felé vezető úton. A panaszének első részében annak tudata jut szóhoz, hogy Isten temploma Jeruzsálemben van, de ő valójában az égben trónol (vö. Zsolt 11,4; 14,2; 102,13), és onnan nyújt bőséges táplálékot teremtményeinek (vö. Zsolt 104,28). Míg a 121. zsoltárban a zsoltáros szemeit a hegyekre emelte, most már az egekre tekint (vö. Zsolt 121,1). Ahogy az előző zsoltár esetében, úgy itt is találkozunk tudatos alliterációval, mégpedig a kezdősorok esetében (k^eéné – k^eéné – kén énénú), illetve az Úr keze és az úrnő keze között (el jad – el jad – el adonaj).

A zsoltár bizalomkifejezése az Úrra való teljes ráhagyatkozásról is tanúskodik. A magát elhagyatottnak  érző (vö. Zsolt 42,4; 115,2) zsoltáros, aki bizonyos szempontból a nép nevében is szól (vö. Iz 40,27), az átélt nehézségek ellenére felemeli tekintetét, és erre biztatja közösségét: bátran és erőteljesen könyörögjenek az Úrhoz (vö. Iz 38,14; vö. Mt 20,30), főleg akkor, amikor az ember lelkének legmélyét érintik a verbális bántalmak; mikor a lélek már megcsömörlött a gyalázattól és a gúnytól, Isten irgalmának és könyörületének bőséges táplálékát kéri.

Jézus ezzel a bizalommal és ennek tudatában emelte tekintetét az égre: „Megparancsolta, hogy a tömeg telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, megtörte a kenyereket és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak.” (Mt 14,19–20; vö. Mk 6,41; Lk 9,16) Így emeli tekintetét az égre a pap is az I. Eucharisztikus ima során, és így válunk mi magunk is a tanítványokhoz hasonlóan az Úr bőséges táplálékot ajándékozó kezeivé. Krisztusban szemeinket az Atyára emeljük, kezeinket pedig kitárjuk a rászorulók és szükséget szenvedők felé.

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír