Az Eucharisztia ünneplése 154.

Az úrnapi reggeli dicséret rövid válaszos éneke (responsorium breve) szövegének alapja a 104. zsoltár:

Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.” (Zsolt 104,14–15) 

Csupán megjegyezzük, hogy az Septuaginta egyes szám második személyben, a héber szöveg pedig egyes szám harmadik személyben közli a zsoltár sorait.

A kenyér többnyire árpából készült, a búzakenyér pedig a gazdagság jelképe volt (vö. Zsolt 146,8). A bor népi ital, amely Isten áldásának jelképe (vö. Bír 9,13), míg az olaj a jólété. A Második Törvénykönyvben kultikus jelentésük is van. A szentély törvényének leírásában olvassuk: „Vigyázz, be ne mutasd egészen elégő áldozataidat akármelyik helyen, amelyet meglátsz, hanem azon, amelyet az Úr választ ki törzseid egyikében (…) Nem eheted meg azonban városaidban gabonád, borod s olajod tizedét, szarvasmarháid és aprójószágaid elsőszülöttét, mindazt, amit fogadtál vagy önként akarsz bemutatni, s kezed adományait. Ezeket az Úr, a te Istened előtt edd meg, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt, te és fiaid meg lányod, rabszolgád és rabszolganőd, meg a levita, aki városodban tartózkodik, s az Úr, a te Istened előtt örvendezzél, s vigadj mindazzal, amire kezed szert tesz.” (MTörv 12,13–14a.17–18) A kultikus jelleg ilyen értelemben az Újszövetség értelmezésében is megmarad.

Szent Ágoston a zsoltárt magyarázva a kenyér alatt az Eucharisztiát érti: „Miféle kenyeret? – Krisztust. Miféle földből? – Péterből, Pálból és az Igazság többi megbízottjából (…) Ő az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy a földből sarjadjon, amikor szolgáinak teste hirdeti Őt. (…) Miféle föld hozza elő a kenyeret? – Isten Igéje az apostolokból, Isten misztériumainak megbízottjaiból, akik még a földön járnak, még földi testet hordoznak.” (vö. En. in Ps. 103. Sermo 3.12) Jeruzsálemi Kürillosz pedig így oktat minket: „Erősítsd meg szívedet, magadhoz véve mint szellemi kenyeret, és derítsd fel lelked arcát!” (IV. müsztagógikus katekézis, 9.)

Sirák fia szerint: „A bor és a zene felvidítja a szívet, de mind a kettőn túltesz a bölcsesség szeretete.” (Sir 40,20; vö. 31,35) A Prédikátor pedig így fogalmaz: „A vigadozás kedvéért adnak lakomát; a bor arra való, hogy az élőket felvidítsa.” (Préd 10,19)

A zsoltár kapcsán ismét Szent Ágostont idézzük: „Nem azt mondjuk: senki se részegedjen le. Részegüljetek meg, de vigyázzatok, hogy mitől! Ha az Úr drágalátos kelyhe részegít meg titeket, ez az ittasság megmutatkozik az igazságosság szent szeretetében, végül meglátszik a földi dolgoktól az égiekhez való elragadtatásokban.” (vö. En. in Ps. 103. Sermo 3.12)

A kenyér és a bor, annak ellenére, hogy Krisztus Testének és Vérének hordozói, továbbra is a Teremtő gondoskodó szeretetének jelei,

de már nem csupán földi, hanem szentségi, eszkatologikus-kegyelmi értelemben is.

Fotó: Pexels

Magyar Kurír