Az Eucharisztia ünneplése 155/4.

Amennyiben úrnapját csütörtökön ünnepeljük, úgy a kiegészítő zsoltárokat énekeljük a délelőtti, a délben mondott és a délutáni imaóra során is. A délelőtti imaóra második zsoltára a 122. (121). A fogság utáni időkben keletkezett zarándokének ismét Jeruzsálembe visz bennünket, ezt a himnuszt énekelték a zarándokok, amikor meglátták az Úr, Dávid, a királyok városát (vö. 1Sám 8,5; 1Kir 3,28), az eljövendő Bíró székhelyét (vö. Jer 30,9; Ez 34,23; 37,24). A felmeneteli zsoltárok között ez az úgynevezett Sion-ének (vö. Zsolt 46,5–8; 48,4). A zarándokok nevében megszólaló énekes szavaiban fellelhető a közösségi tudat és annak kifejezése, hogy mennyire örül a Szent Város látványának, amely számára és társainak a társadalmi rend, a hazaszeretet, a béke, a biztonság záloga. Jeruzsálem egyben a törzsi szövetség és egység kultikus központja. Így volt ez még Roboám uralkodása idején, de utána is, hiszen a Törvény előírta: „Közüled minden férfi háromszor jelenjék meg esztendőnként az Úr, a te Istened előtt” (Kiv 23,17; vö. 34,23; MTörv 16,16). De mi is volt a zarándoklat célja? Az Isten iránti szeretet, tisztelet és bizalom kifejezése: „Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az tisztel engem, és aki bűntelenül jár az úton, annak mutatom meg Isten üdvösségét” (Zsolt 50,23); „Vigyétek magatokkal e szavakat, térjetek az Úrhoz, és mondjátok neki: »Végy el minden gonoszságot, fogadd el a jót, és mi majd ajkunk gyümölcsét áldozzuk néked” (Óz 14,3).

Egyházunk Jézusban épül Jeruzsálemmé, a béke Istenének városává: „Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe, az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus. Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és szent templommá növekszik az Úrban. Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben.” (Ef 2,19–22) – A mi hivatásunk megjeleníteni Jeruzsálem lényegét: „De ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sok ezernyi angyal seregéhez, az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely jobbat szól, mint Ábelé.” (Zsid 12,22–24)

Jeruzsálem szíve Krisztus békéjének Szentsége, amelyet kérnünk kell (vö. Mt 6,11). Ravasz László hívja fel a figyelmünket arra, hogy zsoltárunkban van egy sor, „ez az imádság az Ótestamentum legszebb alliterációs mondata”: imádkozzatok (saal ige) Jeruzsálem békéjéért (salóm: béke, jólét, teljesség), legyen nyugalmuk (sala^h) az őt szívből szeretőknek (ahav ige). (Saalú salóm Jerusalaim jislajú ohavajik.)

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír