Az Eucharisztia ünneplése 165/8e

Jézus tanítása nyomán és az Újszövetségi Szentírás talaján állva az Isten és az embertárs iránti szeretet parancsát egymással való kapcsolatukban szemléljük. Ebből adódik, hogy

a házasság szentségének szentmisében történő ünneplése nem csupán a szertartás ünnepélyes jellegének emelése, hanem határozott felhívás a tanúságtételre, mégpedig a tényleges szövetségi elköteleződés mellett,

amely minden eucharisztikus cselekmény során megvalósul. Nem pusztán múltbéli eseményekre emlékezünk, hanem belépünk az örökké aktuális Szövetségbe. Minden keresztény szövetségi elköteleződés ebből meríti erejét és értelmét.

Az ifjú pár ilyen értelemben prófétai jellé lesz: elköteleződésükben alázatos jelei lesznek annak, hogy Isten, a mi Istenünk, a szövetség Istene.

A nászmisék három szövegváltozata közül az első áldozás utáni könyörgésében ezt imádkozzuk: Urunk, ezen áldozat erejével kísérd gondviselésed rendeléseit kegyes jóságoddal, hogy akiket szent közösségben egyesítettél, egy kenyérrel, valamint egy kehellyel tápláltál, azokat tedd egyetértővé a szeretetben. A könyörgés világosan utal három szentírási forrásra, amelyek az Eucharisztia egyesítő kegyelmi erejéről és a szeretetben való állhatatosságról szólnak. Elsőként Szent Pált idézzük: „Úgy szólok hozzátok, mint értelmes emberekhez; ítéljétek meg ti magatok, amit mondok: Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesedés? És a kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés? Mert egy a kenyér, s egy test vagyunk sokan, hiszen mindnyájan egy kenyérből részesülünk.” (1Kor 10,15–17) Ezt a szakaszt teszi világossá Jézus imája János evangéliumában: „De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egyek legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egyek legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. A dicsőséget, amelyet nekem adtál, átadtam nekik, hogy egyek legyenek, ahogyan mi egyek vagyunk. Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél.” (Jn 17,20–21; vö. Jn 13,1) S azután az állhatatosság, amely táplálja a házas élet állhatatos szeretetét: „Ők pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságokban” (ApCsel 2,42). 

Végül Ágostont, a nagy nyugati egyházatyát hívjuk segítségül: „Ha tehát Krisztus teste és tagjai vagytok, akkor a ti misztériumotok van az Úr asztalára helyezve: misztériumot vesztek magatokhoz. Arra mondtok áment, ami ti magatok vagytok, és ezzel aláírjátok ezt a valóságot.

Hiszen hallod: Krisztus teste, és válaszolsz: Ámen. Légy tehát Krisztus testében, hogy az ámen valóban igaz legyen.”

(Szent Ágoston, 272. beszéd pünkösd napján, ifjakhoz, a Szentségről)

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír