Az Eucharisztia ünneplése 55.

Nézőpont – 2019. április 28., vasárnap | 12:00

Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.

Andrej Rubljov: Szentháromság (1411 körül)

A Nemzőnek és Nemzettnek dicséret és ujjongás, üdv, tisztelet, s hatalom, légyen áldás is egyben, a mindkettőjüktől Származónak légyen egyenlő dicséret. Ámen.

Pange lingua kezdetű eucharisztikus himnusz hatodik versszaka az ötödik versszakból fakadó doxológia. Az eucharisztikus áldozat Bárányának, Jézus Krisztusnak dicsérete, amelyet a Jelenések könyvéből származó himnusz szavai zengenek, most a Szentháromság felé fordítja figyelmünket: „Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág. Nagy szóval kiáltották és mondták: »Üdv Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak!« Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és imádták az Istent, mondván: »Ámen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Ámen.«” (Jel 7,9–12). A himnusz dicsőítése mély teológiát hordoz magában (STh Iqq27–43). Szent Tamás az Atyát Nemzőnek, a Fiút Nemzettnek mondja, de a kifejezés nem testi nemzésre utal, hanem egyrészt a Szent János evangéliumából származó filozófiai-teológiai fogalomra és kijelentésre: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél” (Jn 1,1), másrészt arra az ismeretelméleti megközelítésre, amely szerint – és ez hasonlat! – az értelemben megfoganó (ön)megértés olyan, mint az apának a gyermekéhez való viszonya. Azt tudnunk kell, hogy Szent Tamás nem a racionalitás szintjén, hanem a hit szintjén kezeli az Istenben lévő személyek kérdését: az Igében az Atya öröktől önmagát érti meg (kép) és közli is egyben (Ige) (STh Iq33a2); az Istenben a lét és a megértés Aquinói rendszerezésében ugyanaz, ezt az egylényegű fogalom fejezi ki. Az Atya és a Fiú közötti szeretet (mint a személyek közötti lét és megismerés „mozgása”) a Lélek, aki szent és kettejükből Származó (STh Iq36a1). Az Istenben lévő viszonyok, mint az atyaság, fiúság, lehelés és származás kifejezik egyrészt a személyek különbözőségét, másrészt eredendő egységüket.

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria