Az Eucharisztia ünneplése 81.

Innen (a földről) könyörögve kérünk téged, tekints el minden vétkünktől, és emeld föl a szíveket, mennyei kegyelemmel tehozzád. 

Az Aeterne Rex altissime kezdetű himnusz hatodik versszaka esedező könyörgés, amelyben a közösség arra kéri az Urat, hogy emelje fel a benne hívők szívét oda, ahol helyet foglalt az Atya jobbján. A himnusz két liturgikus szövegre is hivatkozik. Az egyik a prefáció dialógusából – „Sursum corda” (Emeljük föl szívünket!) –, a másik a pap csendben végzett imádságából – „ne respicias peccata mea” (ne tekintsd az én vétkemet) – származik.

A himnusz szentírási alapjai szempontjából három téma látszik kirajzolódni: az Úr könyörülő Isten, aki meghallgatja a hozzá könyörgők hangját, megbocsátja a vétket, és szeretetével magához emeli az ember szívét. Sajátos módon éppen a Siralmak könyvének egyik rövid szakasza az, amely előtűnik a himnusz szövegének olvasása nyomán: „Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át, és térjünk vissza az Úrhoz! Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van!” (Siralm 3,40–41). A himnusz azonban nem folytatja a Siralmak könyvének gondolatmenetét, hanem az isteni irgalomra fordítja a figyelmünket. Az első téma hátterében a két vak meggyógyításának története áll: „Amikor Jézus továbbment onnan, két vak követte őt és így kiáltozott: »Könyörülj rajtunk, Dávid fia!« Amint hazaérkezett, odamentek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: »Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni?« Azok ezt válaszolták neki: »Igen, Uram!« Erre ő megérintette a szemüket, és így szólt: »Legyen nektek hitetek szerint.« Ekkor megnyílt a szemük. Jézus pedig komolyan rájuk parancsolt: »Vigyázzatok, senki meg ne tudja!« De ők, mihelyt kimentek, szétvitték a hírét azon az egész vidéken” (Mt 9,27–30; vö. Mt 20,29–34; Mk 10,46–52). A himnuszköltő a 30. és az 51. zsoltár lelkületével világosan fogalmazza meg sorait: „Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam, és Istenemhez könyörögtem. (…) Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam, az Úr lett az én segítségem.” (Zsolt 30,9.11) „Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem!” (Zsolt 51,3–4; vö. Iz 43,25; 44,22; Jer 2,22)

A másik téma alapjaiban főleg a 103. zsoltár gondolatait találjuk: „Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet; (…) Nem bűneink szerint bánt velünk, és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik. Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat” (Zsolt 103,3.10–12; vö. Zsolt 51,4; 79,9; Bölcs 11,23).

A harmadik témában a himnuszköltő bevallja, hogy szívének felemelése az Istenhez valójában az Úr kegyelmi vonzásának köszönhető. Ilyen értelemben a 25. és a 86. zsoltár gondolatai Szent Pál szemléletében nyerik el értelmüket: „Hasonlóképpen a Lélek is segítségünkre van erőtlenségünkben, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen; de maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. Aki azonban vizsgálja a szíveket, tudja, hogy melyek a Lélek kívánságai, tudja, hogy közbenjár a szentekért Isten akarata szerint.” (Róm 8,26–27) 

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír