Az Eucharisztia ünneplése 82.

Hogy midőn hirtelen felragyogsz a bíró felhőjén, vesd el a megérdemelt büntetéseket, add vissza az elvesztett koronákat! 

Az Aeterne Rex altissime kezdetű himnusz hetedik versszaka Máté és Lukács evangéliumának soraira támaszkodva elénk tárja a visszatérő Krisztus képét: „E napok szorongattatásai után a nap elsötétedik, a hold nem sugározza fényét, a csillagok lehullanak az égről, s az ég erői megrendülnek. Aztán feltűnik az égen az Emberfia jele, s akkor mellét veri majd a föld minden népe. Látni fogják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel. Elküldi angyalait nagy harsonaszóval, s azok összegyűjtik választottait a négy égtáj felől, az ég egyik szélétől a másik végéig.” (Mt 24,29–31) „Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek a tobzódásban és részegségben s az élet gondjai között, és az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen. Mert mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik az egész föld színén laknak. Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.” (Lk 21,34–36) A himnusz szerzője nyilvánvalóan a Kereszt és a hozzá társuló kozmikus fényjelenség jelére gondol, ahogyan ez az apostoli, majd pedig az egyházatyák hagyományában is megjelenik, kezdve Órigenésztől, kiemelkedő módon pedig Jeruzsálemi Szent Kürillosznál. Amire a himnusz szerzője gondol, annak alapjait Máté evangélista könyvében is megtaláljuk, aki a prófétai irodalom eszkatologikus üzeneteit foglalta ezt össze (vö. Dán 7,13–14; Iz 13,10; 34,4; Joel 2,10). Viszont János evangéliumának (vö. Jn 19,37) és a Jelenések könyvének szemszögéből (vö. Jel 1,17) – amely összekapcsolja Dániel kinyilatkoztatását Zakeus próféta soraival – a keresztre feszített Üdvözítő jeléről beszélünk. Ez az újszövetségi gondolkodás adott alapot ahhoz, hogy az Emberfia bírói jele a Kereszt lesz.

A versszak harmadik sora kapcsolódik a hatodik versszak bűnbánó soraihoz, majd áttér a kegyelem és az irgalom ajándékára, hivatkozva a Jelenések könyvének tanítására: „Mivel megőrizted béketűrésem igéjét, én is megőrizlek téged a megpróbáltatás órájától, amely eljön az egész földkerekségre, hogy próbára tegye a föld lakóit. Íme, csakhamar eljövök! Tartsd meg, amid van, hogy senki se vegye el koronádat! Aki győz, azt oszloppá teszem Istenem templomában, és nem megy ki többé, és ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely leszáll az égből Istenemtől, és saját, új nevemet.” (Jel 3,10–12) Krisztus, a királyi és bírói hatalom birtokosa (vö. Iz 22,22) adja vissza az eredendő méltóságot és az örök boldogságot jelképező koronát (vö. Zsolt 21,4; 132,18; Eszt 1,11; 2,17; 6,8; Iz 28,5; Bár 5,2–3; 2Tim 4,8), amelyet elveszítettünk az ősszülők bűnében, a személyes elbukásokban és megpróbáltatásokban (vö. Jób 19,9. Zsolt 89,40; Jer 13,18).

Magyar Kurír