Az Eucharisztia ünneplése 94. (2. rész)

Párbeszéd a zsidó Trifónnal című művében Szent Jusztinosz a következőképpen ír: „És nem lesz, aki megfélemlítsen és fogságba vessen minket, az egész földön, akik Krisztusban hiszünk, az is világos. Mindenki előtt ismert, hogy fejünket veszik, megfeszítenek, vadállatok elé dobnak minket, fogságba vetnek, minden más kínzással gyötörnek, mert hitvallásunktól nem tántorodunk el, hanem amennyivel sokasodnak az ilyenek, annál többen lesznek hívők és istenfélők Jézus nevéért. Velünk is ugyanaz történik, mint amikor valaki lemetszi a szőlőről a termő részeket, hogy több és életerős vesszőket hajtson, s gyümölcsözőket adjon. Mert ez a nép az Isten által és az üdvözítő Felkent által ültetett szőlő.” (CX 4) Gondolatmenetében az apologéta a saját életére és korára vonatkoztatja az Újszövetség tanítását: „Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt (…) Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és halálra juttatják őket” (Mt 10,18.21)

Jézus tanításában a próféták mint Isten szolgái bizonyos szempontból mártírok, ahogyan erről a gonosz szőlőmunkásokról szóló allegorikus példázatban is olvashatunk: a hírvivő szolgák a próféták, akiket a zsidó hatóságok és képviselőik üldöznek, mint Illést, és megölnek, mint Jeremiást (vö. Mt 21,22–40 és a szinoptikusok). Még erőteljesebb ez a tanítás Jézus korholó szavaiban: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, és feldíszítitek az igazak sírjait, s azt mondjátok: »Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűntársaik a próféták vérében.« De ti magatok tanúsítjátok, hogy fiai vagytok azoknak, akik a prófétákat megölték. Ti is betöltitek atyáitok mértékét! (…) Ezért íme, küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Közülük egyeseket megöltök majd és keresztre feszítetek, másokat megostoroztok zsinagógáitokban, és üldöztök városról városra.” (Mt 23,29–32.34) 

A vértanúság és a prófétai küldetés a Jelenések könyvében is feltűnik: „Amikor befejezik tanúságtételüket, a mélységből fölszálló fenevad háborút indít ellenük, legyőzi és megöli őket. A holttestük annak a nagy városnak az utcáján fog heverni, amelyet szellemi értelemben Szodomának és Egyiptomnak hívnak, és ahol Urukat is megfeszítették. A törzsekből, népekből, nyelvekből és nemzetekből sokan fogják látni holttestüket három és fél napon keresztül, és holttestüket nem engedik sírba tenni. A föld lakói pedig örvendezni fognak felettük, és vigadni fognak. Ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak.” (Jel 11,7–10; vö. 6,9; 17,6)

Magyar Kurír