Az Eucharisztia ünneplése 97. (1. rész)

A te imádandó igaz és egyetlen Fiadat az Atyához hasonlóan megvallja az Egyház, mindazok, akik hódolnak előtte, akik azt éneklik neki: Szent vagy.  A Te Deum laudamus legkorábbi tanúja szerint a Bangor Antiphonale (Fol. 10r) ezt a szöveget tartalmazza: A te imádandó, igaz és egyszülött (unigenitum) Fiadat.

Az Egyház hitvallásai közül a Római Szent Hippolütosz Traditio apostolica című művében található hitvallás etióp szövegváltozataiban találjuk az „és az egy Fiúban” tételt. Később a Codex Laudianusban, illetve Szent Ambrus Explanatio symboli című művében, Szent Ágoston 213. beszédében, Aranyszavú Szent Péter 57–62. beszédeiben, Toledói Szent Ildefonz De cognitione baptismi című művében, a már említett Bangor Antiphonaléban és a római keresztelési rendben olvashatjuk ezt. Az egyszülött Fiú (monogenész) kifejezés leginkább az egyiptomi–görög eredetű hitvallásformulák sajátossága: a Dêr Balyzeh-i liturgikus papirusz, Aethelstan király zsoltároskönyve, a Missale gallicanum vetus, Kaiszareai Euszebiosznak az egyházmegyéjéhez írt levele (325) és Szent Kürillosz katekézisei említik. Ez utóbbiak a Nikaiai hitvallásban (325. június 19.) és a Konstantinápolyi hitvallásban csúcsosodnak ki, és a későbbi hitvallásokban nyernek kibontakozást. Damázusz pápa szerint „Krisztus (…) Fiú, mivel az Atya Egyszülötte” (DH 178).

De miért fontos ez? János evangéliumában olvassuk: „Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1,14) Ezt is olvassuk: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)

Mind az egyetlen, mind az egyszülött Fiú kifejezés értelmét Szent Pál írásaiból kiindulva érthetjük meg: „Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között” (Róm 8,29). „Ő a láthatatlan Isten képmása, és minden teremtmény elsőszülöttje, mert benne teremtetett minden az égben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok és uralmak, a fejedelemségek és hatalmasságok. Minden őáltala és őérte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn.” (Kol 1,15–17)

A kérdés tehát: vajon Krisztus embersége fogadott fiúság, vagy pedig isteni és emberi természete szerint az Atya egyetlen Fia ő?  Szent Pál a rómaiakhoz írt levelében így fogalmaz: „(…) Fiáról, aki testileg Dávid nemzetségéből született, de akit a szentség Lelke szerint, a halottak közül való föltámadás által Isten hatalmas Fiául rendelt” (Róm 1,3–4). Ilyen értelemben az Atya kijelölte a Fiút, hogy  kibontakozzon számunkra  a megváltás történetének rendjében. A feltámadásban nyerte el csúcspontját (vö. 2Kor 4,4; 8,9; Fil 2,6) személyének misztériuma: a Dávid házából született Jézus az Atya hatalmas Fia.

Magyar Kurír