Az Eucharisztiában testvérekké, eggyé válunk – Cigánypasztoráció a NEK-en

„Csütörtökön (szeptember 9-én – a szerk.)  a cigánypasztorációs fakultáción úgy vettem részt, hogy nem volt feladatom, közvetlen kollégám, a cigányságát értékként megélő Nagy Zoltán intézte a regisztrációt, a buszt, a velem együtt utazók négy külön településről történő összeszedését. Szóval »csak« élveztem a napot. A lovári nyelvű misét, a találkozásokat. Jó sok ölelést begyűjtve. Értékeltem mások érdeklődését. Büszkeséggel hallgattam, ahogyan több ezer ember előtt görögkatolikus cigányok hitvallást tesznek, életükről beszélnek. Nyírkátáról Nagy Kati és Zoli állt a mikrofon mögé. Kati mesélt arról, hogyan változott az életük azzal, ahogyan Krisztussal egyre mélyebb kapcsolatba kerültek. Egy volt szakkollégista, Posváncz József beszélt a 10 éve működő szakkollégiumi hálózatról (ő a debreceni görögkatolikus koli lakója volt), s hogy ő mi mindent köszönhet az ott töltött éveknek” – osztja meg személyes élményeit Orosz Rita az egyházmegyei portálon.

A Remény napjának streamelt felvételét ITT tekinthetik meg.

A Hungexpón zajló programok után többek között a kántorjánosi, hodászi és nyíregyházi görögkatolikus cigányok, Székely János és Orosz Atanáz püspökök, Kanyó Árpád hodászi parókus a Szűzanya oltalmába ajánlották a magyarországi romákat a kőbányai Szent László-templomban.

Szombaton, a Margit-szigeti családi napon a KATTÁRS (Katolikus Társadalmi Napok) keretében „a görögkatolikusok három sátrat kaptak, ezekben tevékenységeik közül hatot tudtak bemutatni. Mi a cigánypasztorációs sátorban – Tóthné Veronika és csapatának jóvoltából – kézműveskedéssel és különböző »érzékenyítő« feladatokkal vártuk az érdeklődőket. Miközben a nyírkátaiakkal énekeltünk és táncoltunk, felkínáltuk annak lehetőségét, hogy az oda érkezők felpróbálják a gyönyörű cigányszoknyákat.

Nagyszerű hangulat alakult ki, volt, aki a zenészek közé állt be, volt, aki együtt táncolt a cigány közösséggel.

De aminek igazán sikere volt, és ennek köszönhetően folyamatosan voltak vendégeink: a személyes megszólítás.

Igyekeztünk Szabó Tamás pasztorális helynök atyával együtt minél több érkező kezébe adni egy fotót, amin egy nagyon sötét bőrű cigány fiú és egy kimondottan világos bőrű fiúcska együtt zenél, láthatóan jól érzik magukat egymás társaságában. Azt kértük, mondják el, elsőre mi jut eszükbe a képről. Megható, hogy olyan is volt, aki szerint nincs is különbség…

Kértük, mondjanak otthon egy imádságot, hogy a képről tükröződő békesség és szeretet ne csupán a gyermekek, hanem az egész társadalom szintjén működjön.”

A teljes beszámolót ITT olvashatják.

Szöveg és fotó: Orosz Rita/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír