Az evangélium „a szív Örömódája” – Csókay András idegsebész beszéde az Operaház újévi koncertjén

Ma meghallgatjuk az öröm és az optimizmus csodálatos szimfóniáját, amiben Beethoven megrendítő módon az egész végtelenséget akarja megragadni, áttörve minden eddigi szabályt, a túláradó szeretetről, magáról az evangéliumról tesz tanúságot, lelki ébredésünket szolgálva.

Életadó táplálék ez a lelkünknek, megpróbáltatásaink közben is a derűnk alapja. Erről a derűről szeretnék pár gondolatot mondani.

A derű nem az öröm és a búskomorság közti kiegyezés, inkább az öröm állandósult formája. A nagy nehézségek se tudnak lehúzni a mélybe. Jó példa erre Szent II. János Pál pápa halála előtti utolsó mondata, amikor a Szent Péter-bazilika előtti téren tízezrek imádkoztak érte. „Legyetek derűsek, mert én is az vagyok.” Ez a hitünk bizonyítéka, amiben világít a mindenség és a szeretet.

Ez nem pszichológiai állapot, amire fel kell szólítani.

Ez egyfajta feladat, amire képességet kaptunk, de ezt ki kell művelni. Általa képességet kapunk a bátorsághoz, a félelmeink legyőzéséhez.

Nem az ateizmus a fő gond. Az ateisták könnyebben térnek az evangéliumhoz, ami a szív szava a nem hívő testvéreinkben is. Az „álarckereszténység” – ami Európában hódít  – veszélyesebb. A gyanakvás azok iránt, akik kicsit mélyebbre eveznek a mindannyiunkban élő Jézus felé, aki maga a lelkiismeretünk.

Ez a csodálatos szimfónia odavisz minket a legmélyebb belső világunkba, ahol vele találkozunk, vagyis az élő Igazsággal.

Személyes példaként is említhetem, hogy 24 éve tértem vissza gyermekkorom elhagyott hitéhez. Addig kreativitás nélkül dolgoztam, nem találva a tudományom új igazságait. Azóta imában, a beethoveni Örömódában élve találom meg őket, ahogyan például a bangladesi sziámi ikrek szétválasztásánál is történt. A bennünk élő názáreti Jézus volt a 24 órás idegsebészeti műtét igazi vezetője. Előtte minden általa kapott ötletet lemértem a tudomány mérlegén is, hogy ne legyen kétség senkiben.

Ha támadnak is, derűvel kell megbocsátani, aminek az alapja a krisztusi ellenségszeretet. Akkor tudunk életben maradni, derűvel, ha az igazság mellett kiállunk a bántások ellenére, és akkor is megbocsátunk, ha nem kértek bocsánatot tőlünk. Így nem gyűlik a harag a szívünkben, és nem alakul át gyűlöletté, ami minket ölne meg. A legenda szerint Morus Tamás lefejezése előtt hátba veregette hóhérját, és megnyugtatta, hogy közbenjár érte odafent.

Ez a bibliai kérés a derűnk alapja, amit a modern pszichológia is alkalmaz a szív okossága szerint.

Újra el kell vezetnünk az élő igazsághoz Európát, mivel elveszti immunrendszerét, vagyis az evangélium tanítását, ami „a szív Örömódája” egyben.

Nemrég jöttem haza a kilencedik afrikai idegsebészeti missziómból, ahol Krisztus vezeti kezünket. Afrika ősi kultúrájának fontos része a tánc. Ebbe beleépült a jézusi tanítás. Az atyák, lelkészek is derűvel táncoltak Krisztus Király ünnepi táncmenetén, az Oltáriszentség után haladva. Ez a derűs tanítás. Európa bálványistene a tudomány, ami mindent megold. De dadogni kezdenek a tudósok, ha azt kérdezzük, honnan jövünk. Honnan lett az első pici valami a semmiből, ami ősrobbanni tudott, és belőle kifejlődött a világegyetem, benne minden egyes emberi személy, egyedüli módon teremtettként a fogantatás pillanatában. Nincs válasz. Pedig az írni-olvasni nem tudó, egyszerű ember is tudja a szívéből, hogy az univerzum és az idő nem öröktől fogva van, hanem teremtetten indult, mégpedig szeretetből. Nekünk a tudományt, a művészetet, a politikát, vagy éppen a sportot derűvel kell az élő igazságra vezetni. Ez a feladatunk.

Hívlak titeket is erre a munkára, mindenkit a saját helyén. Pótolhatatlanok vagytok! Senki sem pótolhat titeket! Bátorság a léthez, a derűhöz! Nagy Gáspár költő írta: „Gyanús vagyok, gyanús nagyon, hogy még nem ütöttek agyon.” Fontos, hogy ne legyünk gyanúsak, akkor sem, ha kinevetnek hitünk megvallásáért. Ez az igazi béke.

A derű fogalmát jobban megértjük, ha definiáljuk, hogy mi nem a derű, ahogyan azt Barsi Balázs ferences atya tanítja. A kabaré közönségének röhögése nem derű. Ez csak egy pszichológiai tüsszentés. Önmagában nem rossz, ha nincs bűnös alapja. De a kabarék után az életünk nem változik meg. Nem leszünk derűsek, nem változik meg a lélek állapota. A derű nem egy poénhoz van kötve; nem valamihez, hanem valakihez: a szívünkben élő Megváltóhoz.

A jó kedély se azonos a derűvel. A jó kedély lehet felületes. A jó kedélyű ember nem feltétlenül jó. Sokszor drámákat okoz, de lerázza magáról, mint kutya a vizet. Sokszor lusta. A derűs ember cselekvő, mert a feltámadás örömében él már itt, a földön. A természet rendjében való megkapaszkodás is segít, de az Örömódával, ami maga az evangélium, nem egy rendbe kapaszkodunk, hanem valakibe, akiben minden teremtetett.

Nemcsak a dicséretet, hanem a nehézségeket is fogadjuk derűvel, mert az Istent szeretőknek minden a javára válik. A derűt ki kell művelni magunkban. A derűs ember nem bohóckodik. A flegmatikus ember érdektelen, a derűs mindig dolgos. Békességének forrása a benne élő názáreti Jézus, és ez független attól, hogy az illető tud-e róla, milyen vallású, vagy éppen materialista.

Hogyan érjük ezt el 2023-ban? Szüntelenül imádkozzunk a Szentháromság Istenére figyelve. Kapcsolódjunk Krisztushoz a szenvedésben és a feltámadás örömében is. Ezt tapasztalhatjuk meg pillanatokon belül a zene által. Ez változtatja meg Európát és a világot, benne az országunkat. Segítsen minket ebben a Szűzanya szeplőtelen szívének szeretetlángja!

Hallgassuk az Örömóda szavait: „Testvér lészen minden ember” – ez Krisztus parancsa  is egész évben. Áldott 2023-unk legyen!

Fotó (archív): Merényi Zita

Magyar Kurír