Az ezeréves montserrati apátságban osztották meg tapasztalataikat a bencések

A prézes apátok mindannyian nagyon eltérő kulturális közegből érkeztek az ezerméteres magasságban található idén ezeréves monostorba. A bencések mindig is szerettek hegyre építkezni, de ma leginkább a bencés spiritualitás jelenti a közös keretet, és nem egyfajta egységes szolgálat. A kongregációkhoz tartozó monostorok ugyanis a helyi egyházba, a helyi társadalomba ágyazva végzik szolgálataikat.

Érthető, hogy egy vietnámi és egy észak-európai monostor sokban különbözik. Vannak olyan monostorok, amelyek a közoktatásban, míg mások a gazdaságfejlesztésben visznek komoly szerepet.

Az 1930-as években Afrikában megindult bencés missziók például ipari létesítményeket, malmokat, ásványvíz-palackozókat építettek. Ázsiában sok helyütt konferenciaközpontot és iskolákat alapítottak.

Magyar rendtárs a pápai rangú egyetem élén

Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát számára az idei találkozó kiemelkedő pillanata volt Fehérváry Jákó rektori bemutatkozása, aki idén szeptembertől vezeti a bencés konföderáció egyetlen központi intézményét, a Szent Anzelm Pápai Egyetemet.

A jó nevű intézménybe a tehetséges fiatalokat küldik tanulni a filozófia, teológia és liturgika karokra.

A Szent Anzelm Rómában az egyetlen pápai rangú egyetem, amelyet monasztikus szerzetesközösség tart fenn; ahol célkitűzés, hogy a monasztikus élettapasztalatot belevigyék a teológia tanításába.

Ez a megközelítés az úgynevezett szapienciális, bölcsességi teológia; Canterburyi Szent Anzelm megfogalmazásában: „A hit, ami keresi a megértést”.

Fehérváry Jákó OSB a Szent Anzelm Egyetemen tanult, 2008-ban liturgikából doktorált, az elmúlt öt évben a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolát irányította.

Az egész világon a Szent Anzelm Egyetemen 1961-ben létrehozott liturgikus intézet az egyedüli, amely pápai rangot és jogot kapott, és jogosult a pápa nevében az SL.L. és doktori (SL.D.) fokozat kibocsátására. Itt felsőfokú végzettséget és doktorátust szerezni tehát komoly rangot jelent.

A Vatikán ilyenformán a bencésekre bízta a liturgia professzionális művelését, tanítását és akadémikus szinten való képviseletét. Máshol is foglalkoznak természetesen liturgikával, de pápai liturgikus intézet rangja csak ennek az intézetnek van. Külön megtiszteltetés és büszkeség, hogy egy a pannonhalmi közösséghez tartozó magyar rendtárs lett az intézmény rektora.

Mi lesz a kis létszámú európai közösségekkel?

A montserrati apátságban az egyetemen túli általánosabb témákat is átbeszélték az elöljáró apátok, mint például a kis létszámú európai közösségek támogatását. Főleg Nyugat-Európában éles kérdés ez: amikor nagyon lecsökken egy szerzetesközösség létszáma, akkor előbb-utóbb föl kell számolni a monostort. De hogyan lehet méltón kimondani azt, hogy beteljesítette a küldetését? Melyek ennek az elvei, a gyakorlata, hogyan kell végrehajtani egy monostor felszámolását? Nincs szabályozás arra, hogyan támogassuk azokat a nagyon idős szerzeteseket, akik már látják, tudják, hogy nem lesz utánpótlásuk.

Aztán érdekes tapasztalat volt látni, hogy

van tizenhárom olyan monostor az egész világon, amelyik nem tartozik egyik kongregációhoz sem.

Németországtól kezdve Afrikáig találhatunk ilyen, a konföderációhoz tartozó monostorokat. Nekik az abbas primas, Jeremias Schröder az elöljárójuk, aki kidolgozott egy szabályzatot, hogy mit jelent az ő prézesi tevékenysége ezeknél a monostoroknál, ami egy jó minta más kongregációknak, közöttük nekünk is.

A magyar kongregáció ugyanis, bár 1500-ban jött létre, a sajátos történelmi fejlődés miatt a 19. század elejétől centralizált rendként funkcionált. Az egyes apátságok, a gimnáziumok melletti rendházak Pannonhalma függő intézményeiként működtek. Most már más a helyzet, mert Tihany és Győr már önálló monostor, és előbb-utóbb Bakonybél is az lesz, így a prézes apátnak más a felelőssége, más a lehetősége is.

Megfelelni a kornak

Évről évre szóba kerül a konföderáció küldetése a világban, amit úgy lehet megközelíteni, hogy az egyes monostorok a kor, az Egyház és a társadalom igényeire próbálnak megfelelő válaszokat adni. Nagyvárosokban inkább lelkipásztori szolgálattal, oktatással; vidéken gazdálkodással, lelkigyakorlatos házakkal. Máshol a csönd, a visszavonulás, a reflexió helyeivel. A női közösségek között vannak olyan úgynevezett pápai klauzúrás közösségek, amelyek szinte szemlélődő életmódot élnek. Mindezekből érzékelhető, hogy a bencés hagyományt nem lehet a szolgálatok oldaláról jól megfogalmazni.

A montserrati bencések, akik vendégül is látták a szinódust, idén ünneplik alapításuk ezredik évfordulóját, és erre az alkalomra megfogalmaztak egy nagyon okos irányelvet. Így hangzik: „Ora et lege et labora” – azaz: „imádkozzál, olvassál, dolgozzál”; „et rege te ipsum in communitate!” – „és építsd fel magad egy közösségben!”

Az imádság – munka – önművelés harmóniájában és ugyanakkor közösségben is élni.

Hortobágyi Cirill főapát szerint ez olyan üzenet, amely nemcsak a bencéseknek, hanem egy munkahelyen, egy családban is követhető:

dolgozz a magad gazdagodásán, a személyiséged fejlődésén, de ne a többiek rovására, hanem egy közösségben velük együtt, őket is támogatva, őbelőlük is gazdagodva, meg őket is gazdagítva.

Szinodalitás

Fontos kérdésként érintették az apátok a szinodalitás Ferenc pápa által megkezdett folyamatát is, amely része a nagy megújulási mozgalomnak. A monostorok érzékenyen reagálnak az Egyház aktuális helyzetére, és alapvetően mindegyik szinodálisan működik, mert vannak testületeik, amelyeknek joguk van meghatározni, hogyan történjen az irányítás, a stratégia, a működés.

A szinodalitás egyik lényege, hogy a kérdésekre, a felmerült problémákra együtt keressük a választ, ami szintén evidencia egy bencés szerzetesközösségben. Hogyha nem így működik, akkor azt deviáns folyamatként kell értékelni.

Európa perifériává vált

Ma már világos mindegyik kongregáció vezetője előtt, hogy a bencés rend tőkesúlya a harmadik világba tevődött át: Afrikában, a Fülöp-szigeteken, Vietnámban, Indiában erős a rend jelenléte. Európa perifériává vált ilyen szempontból, és a fő kihívás, hogyan lehet (egyáltalán szükséges-e) integrálni a harmadik világbeli szerzeteseket az európai monostorokba.

Nem egyszerű ugyanis a helyzet sem az érkezőknek, sem a befogadóknak. Mert aki jön, annak először a közösségbe kell beilleszkednie, és a küldetését nem egyedül, a saját módján kell teljesítenie, hanem az adott közösségbe épülve, aminek megvannak nehézségei.

A bajorországi prézes apát őszintén elmondta, hogy szívesen fogadnának ők testvéreket Afrikából, de hozzájuk még egy északnémet sem tud beilleszkedni, mert ők bajorok, akik bajorul beszélnek és bajor ételeket esznek. Egy afrikainak bajorrá kellene válnia, nemcsak egyszerűen németül megtanulni – és ez már keményebb dió. Azért nem teljesen lehetetlen küldetés. Van jó példa: az egyik osztrák monostorban, Innsbruck közelében egy afrikai, tanzániai testvér kiválóan beilleszkedett, és nagyon szépen működik a közösségben.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír