Az idén újra pörög a KAZETTA – Beszélgetés a Katolikus Zenei Tábor főszervezőivel

– A koronavírus-világjárvány miatt a tavalyi tábor elmaradt, az ideit azonban remélhetőleg meg tudják rendezni. Hogyan zajlanak az előkészületek, lesznek-e változások a korábbiakhoz képest?

Marczell Márton: Az alapok mindkétszer ugyanazok voltak, de azért lesznek változások is. A legnagyobb talán az, hogy idén a tábor fő támogatója a püspöki konferencia ifjúsági bizottsága. Korábban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) volt a szponzorunk, de hosszú távon is szeretnénk folytatni a tábort, és reméljük, hogy a püspöki kar támogatása ezt lehetővé teszi.

Csanády Lőrinc: Mivel egy évvel ezelőtt is készültünk a táborra, minden ötletük tavalyi, csak megvalósításukat elhalasztottuk egy évvel. A tábor főbb pontjai állandóak, így a magánórák, a zenekari gyakorlatok. Ami a kóruspróbákat illeti, kültéren mindenképpen megtartjuk azokat. Ezek mellett vannak dolgok, amiken mindig finomítunk, hogy milyenek legyenek az előadások, a workshopok. Új ötletünk az idei táborra, hogy a könnyűzene improvizativitását összekapcsoljuk a vallásos zenével. Dicsőítsünk úgy, hogy az a résztvevők számára imádság, de zenekari gyakorlat is, leképeződése egy zenei dicsőítésnek, és így azt is láthatjuk, hogyan kell egymásra reagálni, kis jelzésekből érteni mások zenei jelzéseit, és mindezt élesben. Közben cserélődnek a zenészek. Úgy tervezzük, hogy ez esti program lesz.

– A színpadon együtt lesznek a tábor résztvevői?

M. M.: Ezt inkább úgy kell elképzelni, hogy körbeülünk sokan, előveszünk egy énekeskönyvet, és úgy énekelünk közösen dalokat, hogy közben igyekszünk improvizatíve különböző zenei elemeket megjeleníteni. Azt mondjuk, most jöjjön egy hegedűszóló vagy egy gitárszóló, aztán a dinamikával játszunk. Spontán módon kipróbáljuk a dolgokat. Mindenki bekapcsolódhat, aki akar. Ez a két évvel ezelőtti táborhoz képest előrelépés, pedig akkor is próbálkoztunk improvizációval. Ha valakinek volt mersze, fölment a színpadra és improvizált, de sokan nem vállalták ezt, mert nem színpadon szoktunk dicsőíteni, hanem oltár mellett, vagy egy karzaton.

– Mennyien jelentkeztek az idei táborra?

M. M.: Jelenleg harmincegynehány jelentkezőnél tartunk, de még folyik a jelentkezés, május 31. a határidő. A két legutóbbi táborban körülbelül hatvanan vettek részt. Jelenlegi formájában azonban akár több mint nyolcvan főt is elbírna a tábor. Szeretnénk, ha minél többen jelentkeznének, mert úgy gondoljuk, jó ez a tábor. Mindenkinek szól, korosztálytól függetlenül, aki plébániákon a szentmisén, dicsőítéseken, szentségimádásokon keresztény könnyűzenei szolgálatot végez. Szeretettel várjuk a jelentkezéseket a www.kazettatabor.hu oldalon.

Cs. L.: A helyszín befogadóképessége korlátozott, kilencven fő körül van a maximum. E fölé nem tudunk menni. Arra különösen figyelünk, hogy minden zenekarban legyen mindenféle hangszer, hogy színes legyen a résztvevők összetétele. Egyébként a keresztény könnyűzenében tevékenykedő zenészek számát csak tippelni tudjuk. A katolikus gitáros zenekarok Facebook-csoportjában több mint ezer ember van, és ők mind zenészek, nem csupán a keresztény könnyűzene iránt érdeklődők. A tábori résztvevők száma ennek tíz százaléka alatt van tehát. Szeretjük a boglári helyszínt, de szeretnénk kinőni.

M. M.: Úgy fogalmaztam meg, hogy nem csak hatvan ember van az országban, akinek ez a tábor adhat valamit, hanem legalább hatvan zenekar.

– Térjünk vissza még az új ötletekre, amelyeket szeretnének megvalósítani az augusztusi táborban…

M. M.: Lesznek tanárok, akiket újonnan hívunk. Biztosan eljön a táborunkba Bellák Miki, aki profi gitáros és tanár, de kötődik is a Margit körúti templomhoz, alkalmanként zenélt velünk. Tudatosan hívunk el profi zenészeket tanítani a táborba, és megpróbálunk olyan szakmaiságot, látásmódot megjeleníteni a katolikus egyházon belül, amiből úgy gondoljuk, némileg hiány van. Olyan tábor volt már, hogy az, aki harminc éve játszik templomban, tanítgatja azt, aki még csak egy éve. Mi viszont úgy gondoljuk: sokan vannak, akik nem csak templomban játszanak, és ők nagyon sok olyan hasznos dolgot tudnak behozni, amire szükségünk van.

Cs. L.: Olyan tábor is sok van, ahol egy lelkiségi közösség vagy bármilyen társaság kvázi a saját dalait tanítja, például a szalézi zenetábor. Mi viszont elsősorban nem zenéket, hanem zenélni tanítunk. Nem az a cél, hogy a résztvevők új dalokat tanuljanak, bár van arra is elképzelésünk, hogy milyen dalokat ajánlunk ahhoz, amit tanítunk. Ám az elsődleges az, hogy a módszertant jól megtanulják, és ha ezzel a tudással hozzányúl egy katolikus misetételhez vagy bármihez, azt magas színvonalon tegye. A táborban emellett nagyon fontos a liturgiai oktatás. Ha valaki ismeri a liturgiát és ehhez megfelelő szakmai, zenei ismeret járul, akkor valóban profi szinten tud játszani.

– Vannak már Magyarországon olyan zenekarok, amelyek evangelizációs zenét játszanak, de nem a templomokban, hanem koncertszínpadon?

M. M.: Gyárfás István ismert dzsesszgitárművész, mindkét eddigi táborunkban oktatott gitárt. Az idén sajnos egyéb elfoglaltságai miatt valószínűleg nem lesz végig jelen. Ő egy hitét megvalló ember, igaz, nem a katolikus egyház, hanem egy kisegyház tagja. A közösségében dicsőítésvezető, de eközben világi előadóművész. Az ő tudása olyan érték, amire nagyon nagy szükség van.

Cs. L.: A hangszertudás nem vallásos. A kialakításának hagyománya Magyarországon az, hogy az ember elmegy egy zenekarhoz, kezébe kap egy gitárt, és aki régebben ott van, az tanítgatja őt. Ezzel nagy gond nincsen, de mi úgy láttuk, hogy hiányzik annak a kultúrája, ahogyan egy kántorképző működik: aki ott tanul, az a végén papírt kap, lehet belőle kántor vagy a vezetője a gitáros zenekarnak.

A liturgikus könnyűzene művelőjének nincsen meg az a lehetősége, hogy elmenjen egy komoly iskolába, ahol megtanítják neki a hangszeres és a liturgiai tudást is, és a kettőnek az összehangolását.

M. M.: Aki hat-, nyolc-, tízévesen zenét kezd tanulni, az többnyire klasszikus zongorát, fuvolát, hegedűt tanul, de ha gitárt, akkor is klasszikus gitárt. Vagyis az a zenei világ, stílus, amit megtanul, messze áll attól, amire egy egyházi könnyűzenei szolgálatban szükség van. Sok mindent elsajátít, de ami a könnyűzenéhez kell, azt nem, így azt, hogy mi a szerepük az egyes hangszereknek a zenekarban, milyen összhangzattani különbségek vannak. Szerintünk viszont ezt lehet és kell tanulni.

Magyarországon ritka a keresztény könnyűzene formális oktatása, és mi ezt szeretnénk megjeleníteni és erősíteni.

– Úgy tudom, hogy a váci Apor Vilmos Főiskolán másfél éve elindítottak egy ilyen képzést…

Cs. L.: A főiskolai képzés működik, a kifejezetten könnyűzenei oktatást jelentő OKJ-s képzés lenne (kvázi csak orgonálás nélkül), nem működik még. A zenekarunkból csak Simon Dávid, a táborozóink közül Dávidon kívül más is, elkezdték a váci egyházzenei képzést, aminek volt könnyűzenei eleme, de alapvetően nem könnyűzene. Van egy konkrét elképzelésük egy OKJ-képzésre, de az nem indult még el. Az új OKJ-törvény a mai napig nem jelent meg, és annak  meg szeretnénk felelni. Vannak egyébként kurzusok, amelyek dicsőítésvezetőket képeznek: az elöl álló gitáros énekel és irányítja, vezeti a zenekart. Ezekkel a képzésekkel semmi gond nincsen, nem versenyzünk velük, mi más oldalról közelítjük meg ezt a kérdést. Éneklést és gitározást oktatunk.

M. M.: Ezek mellett zongorázást, basszusgitározást és ütőhangszert is. Jönnek sokan dallamhangszerekkel, hegedűvel, fuvolával, klarinéttal, nekik a dallamimprovizáció alapjait oktatjuk. Megpróbáljuk az összes hangszert beépíteni és a művelőiket ellátni valamilyen tudással a táborban. Az egész zenekarra figyelünk. A tábor délelőttje hangszeres és énekes egyéni órákkal telik, a délutánok pedig a zenekari gyakorlatokkal.

A táborozókból összeállítunk hat-, nyolc-, tízfős zenekarokat, amelyekben van gitár, zongora, ének, van dallamhangszer, és a zenekarokat vezető tanárok segítségével a tábor végére mindegyik zenekar készül egy kétdalos műsorral, amit a záró koncerten előadnak. Ez azért nagyon jó, mert így a tábor résztvevői megtanulják és élesben gyakorolják, hogy mi a szerepe az egyes hangszereknek egy zenekarban. Mi a szerepe a zongorának, hogyan működjön együtt a gitárral, a basszusgitár a dobbal, milyen szólamokat lehet írni a dallamhangszerre, de írhatnak különböző énekszólamokat is. Nagyon szép énekszólamok születtek a legutóbbi táborban.

– A KAZETTA-tábor elsősorban szakmai, de amikor legutóbb beszélgettem Bogláron néhány résztvevővel, többen mesélték, hogy máskor is voltak már. Ezek szerint közösségépítő szerepe is van, barátságok szövődnek?

M. M.: Ez nem is a hab a tortán, hanem a meggy a hab tetején, hogy miközben teljesen arra fókuszáltunk, hogy elindítsuk, vagy legalábbis motiváljuk a szakmai fejlődést, közben a „kazettások” szívesen jönnek vissza és a tanárok is visszajelzik, hogy nagyon jó a társaság, a hangulat, jó, hogy van ilyen. Örülünk ennek, mert ez azt jelenti, nem voltunk túl erőszakosak, hogy minden a szakmázásról szóljon, hanem sikerült teremtenünk egy építő közeget, amiben mindenki jól érzi magát.

– Említették a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, amit szeptemberben tartanak meg az eredetileg tervezett 2020-as időpont helyett. A mostani tábor ennek jegyében zajlik majd?

M. M.:  Az a zenei megújulás, amit a püspökök szerettek volna az Eucharisztikus Kongresszus révén elérni, előremutató dolog szerintem. Az énekeskönyv sem azért készül, hogy az Eucharisztikus Kongresszuson elénekeljük, hanem hogy sokáig használjuk utána. A KAZETTA-tábort is azért hoztuk létre, és Fábry Kornél atyáék is azért támogatták, hogy a megújulás hosszú távú hatásának előmozdítója legyen. A távlati cél mellett az is igaz, hogy a kongresszuson fognak kazettások zenélni bizonyos eseményeken, a különböző zenekarokban.

Cs. L.: A kezdetektől érkeztek hozzánk jelzések, hogy a NEK szervezői a kongresszusra való készület idején szeretnék, ha lelkileg sokan megújulnának, és ennek része, hogy az Egyházat zeneileg is egy picit felfrissítsük, megújítsuk. A keresztény könnyűzene is így került fókuszba. Elképzelhető, hogy az Eucharisztikus Kongresszuson a plébániákon lesznek zenei dicsőítések, szentségimádással összekötve. A KAZETTA-táborban születendő baráti kapcsolatok erősítik a szakmai összetartozást is, egyes zenekarvezetőkkel azóta is párbeszédben vagyunk. Előfordult, hogy elhívtak a zenekar koncertjére vagy születési évfordulójára. Megosztjuk a szentségimádással, dicsőítéssel kapcsolatos tapasztalatainkat is egymással, mindezt közkinccsé tudjuk tenni.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír