Az igazi hivatás a Krisztussal való közösségből fakad – Szilvágyi Zsolt ezüstmiséje Temesváron

„Huszonöt évvel ezelőtt, ezen a napon mutattam be az első szentmisémet. Amikor elindultam a papi pályán, Szent Pálnak a szavait választottam mottóként: »Hűséges az Isten«. Az eltelt huszonöt évben ezt nap mint nap megtapasztaltam – fogalmazott a szentmise bevezetőjében a jubiláns. – Ezért ebben a szentmisében elsősorban neki szeretnék köszönetet mondani.”

A plébános üdvözölte József Csaba temesvári megyéspüspököt; Martin Roos nyugalmazott temesvári megyéspüspököt, aki diakónussá szentelte és később munkatársául fogadta, valamint Tamás József nyugalmazott gyulafehérvári segédpüspököt, aki 25 évvel ezelőtt a temesvári székesegyházban pappá szentelte. Üdvözölte továbbá Kondé Lajos szeged-csanádi pasztorális helynököt; Dirk Gärtnert, a fuldai szeminárium régensét; a szabadkai egyházmegye küldöttségét, a jelen lévő oltártestvéreket, a diakónusokat, a testvéregyházak képviselőit, a rokonokat, a szülőfalujából, Zimándújfaluból érkezett híveket, a meghívottakat és a helyi híveket. „Önökért, mindazokért, akik az elmúlt huszonöt évben engem kísértek, vagy akiket én kísérhettem, felajánlom ezt a szentmisét” – mondta.

Román nyelvű homíliájában Pál József Csaba püspök elsősorban az ünnepelthez intézte szavait: „Kedves Zsolt, számodra a papság szolgálat, amelyet nagy örömmel végzel. A keresztény ember egész életének szolgálatnak kell lennie, különben nem találhatjuk meg az igazi boldogságot. Aki megértette, hogy az élet értelme a szolgálat, az megértette a kereszténység lényegét.”

Az igazi papi hivatás a Krisztussal való közösségből fakad, és a mások, különösen a betegek és a rászorulók iránti örömteli szolgálatban nyilvánul meg – hangsúlyozta a főpásztor. A szentbeszédben kiemelt helyet kapott a közösség, amelyet a pap hivatott építeni, és amelyben saját hivatását megéli.

Német nyelven az ünnepelt egykori évfolyamtársa, Dirk Gärtner, a fuldai szeminárium régense mondott szentbeszédet. Márk evangéliumának a vihar lecsendesítéséről szóló történetéből kiindulva kiemelte, hogy Isten a nehézségek és változások közepette sem hagyja magára az embert és Egyházát. A vánkos, amelyen Jézus a bárkában aludt, a bizalom, az Istenre hagyatkozó lelki nyugalom jelképe – fogalmazott; és egy párnát ajándékozott az ünnepeltnek, arra biztatva, hogy papi szolgálatát a továbbiakban is Isten hűségébe vetett bizalommal végezze. „Nincs mitől félnünk, még korunk viharaitól sem, sem az Egyházban, sem a társadalomban, mert a Mester közöttünk van, és parancsol a szélnek. A Mester felkel, és a párna üresen marad. Mindannyiunkat arra hív, hogy hajtsuk fejünket erre a párnára, mert bíznunk kell az Úrban, aki továbbra is vezeti Egyházát. Ő a te hivatásodat is tovább vezeti, kedves Zsolt” – mondta Dirk Gärtner.

Magyar nyelvű szentbeszédet az ugyancsak zimándújfalui születésű Bakó László nagyiratosi plébános mondott. „Természetesen hálát adunk a 25 év szentmiséiért, a kiszolgáltatott szentségekért, a sok prédikációért, mindazért a szolgálatért, ami mögötte volt. De mindezek mélyén valami még nagyobbat ünneplünk: a Jóisten segítő szeretetét. Azt, hogy a Jóisten 25 esztendővel ezelőtt meghívott egy fiatalembert, hogy papként az ő szeretetének az eszköze legyen. Legyen ott, amikor keresztelni kell, amikor két ember egymásnak ígéri az életét, amikor valaki bocsánatot kér Istentől, amikor betegágy mellett kell imádkozni, amikor valakitől búcsúzni kell; és akkor is, amikor csak egyszerűen valakit meg kell hallgatni.” A pap nem önmagát adja, hanem Isten segítségét közvetíti – sokszor szavakkal, sokszor a szentségeken keresztül, sokszor csak azzal, hogy jelen van. Ezért a mai szentmise nemcsak Zsolt atya 25 éves szolgálatáról szól, hanem Istenről is, aki rajta keresztül az emberek segítségére akart lenni – fogalmazott a plébános.

A szentmise végén Tamás József püspök magyar és román nyelven, Martin Roos püspök német nyelven köszöntötte a jubilánst.

Tamás József püspök felidézte: Szilvágyi Zsolt már kispapként is lelkigyermekei közé tartozott, és ez a kapcsolat a papszentelést követően nemcsak megmaradt, hanem tovább is mélyült. Imáival kísérte őt papi szolgálatának útján, azért fohászkodva, hogy a Jó Pásztor hűséges papja lehessen – mondta el a nyugalmazott gyulafehérvári segédpüspök. Kiemete: téve, hogy miként a szülők számára nagy öröm látni gyermekeik fejlődését és életük kibontakozását, számára is öröm és hálaadásra ad okot, hogy egykori lelkigyermeke hűségesen teljesíti hivatását.

Martin Roos nyugalmazott temesvári megyéspüspök a papi jubileum jelentőségét hangsúlyozta, amely valójában hálaadás. Hozzátette, hogy a temesvár-józsefvárosi közösség hálát adhat Istennek azért is, hogy két fiatal papja van, akik nagyon jól biztosítják a lelkipásztori szolgálatot mindhárom nyelven, amelyeken a hívek imádkoznak és éreznek: németül, magyarul és románul.

Az egyházközség képviseletében, amelynek Szilvágyi Zsolt immár 16 éve plébánosa, három hívő köszöntötte az ünnepeltet. Zimándújfalu közösségének üzenete a jókívánságok mellett az volt, hogy mindennap imádkoznak az ezüstmisés atyáért.

A liturgia zenei szolgálatát a plébánia Laudate Dominum felnőtt énekkara és a Szeretethangok gyermek- és ifjúsági kórusa végezte.

A szentmisét követően a plébánián folytatódott a családias hangulatú ünneplés.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír