Az igazi imádság tevékeny szeretetre indít – Húszéves a debreceni Szent Erzsébet Otthon

A debreceni Szent Erzsébet Otthont 2003-ban alapították, a kezdeti években 74 főnek bentlakásos, 25 főnek nappali ellátást biztosított, a férőhelyek bővítésével mára már 99 idős ember számára nyújtanak bentlakásos ellátást, 18 főt pedig házi segítségnyújtásban részesítenek. A debreceni katolikus intézmény napi szinten összesen közel 150 embernek tud segítséget nyújtani valamilyen formában – tekintett vissza számokban a kezdetekre Tóth Attila, az intézmény igazgatója.

Keresztény értékrenden alapuló munkájukat szemléltetve idézte Palánki Ferenc püspök egyik gondolatát:

Alakítsuk az életünket az értékrendünkhöz, különben idővel az értékrendünk alakul az életünkhöz.”

Az igazgató hangsúlyozta, ez az irányvonal már akkor ki lett jelölve az ellátottakkal való bánásmódban, amikor az intézmény alapítói Szent Erzsébetet választották az otthon védőszentjének.

„Szent Erzsébet életét istenszeretetéből fakadó cselekedetei: a szegények, a betegek, az idősek megsegítése jellemezte. Árvaházakat, kórházakat építtetett, és nemesi származása ellenére maga is aktívan részt vett a betegek ápolásában. Az Árpád-házi királylány ünnepet rendezett a szegényeknek, hogy özvegyi részének negyedét szétoszthassa közöttük, és amikor későre járt, és látta, hogy a betegek és az öregek a szabadban töltik az éjszakát, akkor tüzet rakott, hogy melegedjenek, kenyeret adott nekik, és elrendelte, hogy mossák meg a szegények lábát” – mutatott rá Tóth Attila igazgató arra az alapértékre, amely az otthonban is példaként áll a dolgozók előtt.

A szociális intézményben nemcsak a gondoskodás, hanem az idősek véleményének figyelembevétele is nagy hangsúlyt kap. Éppen ezért kéthavonta „lakógyűlést” hívnak össze, hogy a közösséget érintő legfontosabb programokról, feladatokról tájékoztassák az itt élőket, valamint az idősek is megfogalmazhatják kéréseiket, elmondhatják meglátásaikat, megoszthatják örömeiket, bánatukat, és megelégedésüknek is hangot adhatnak. Szinte csak pozitívumok hangzanak el, és köszönetüket fejezik ki a dolgozóknak – mondta el az igazgató, hozzátéve, hogy a munkatársakkal együtt igyekeznek mindenben megfelelni a lakók igényeinek, kéréseiket a lehetőségek szerint teljesítik.

Végül Tóth Attila köszönetet mondott a fenntartónak, hogy az idős embereket ilyen körülmények között láthatják el, hálával gondolt Petrik Jánosra, az intézmény első vezetőjére; az intézmény jelenlegi és egykori dolgozóira, valamint azokra, akik szakmai tanácsukkal vagy bármilyen formában segítik az otthon működését.

Ezt követően Palánki Ferenc megyéspüspök szentmisét mutatott be. Elmélkedésben párhuzamot vont az aznapi evangélium (Lk 10,38–42) üzenete és az otthon dolgozóinak munkamorálja között.

Az evangéliumban Jézust és tizenkét tanítványát – miközben Jeruzsálem felé haladtak – egy Márta nevű asszony fogadta be a házába. Ez nagylelkű cselekedet volt a részéről, hiszen abban a szegénységben nem volt olyan egyszerű gondoskodni ennyi emberről. (Később Márta és testvérei, Mária és Lázár Jézus barátai lettek.)

„Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban.” Meg is érthetjük őt, hiszen ennyi embernek vacsorát készíteni nem egyszerű feladat, miközben a testvére, Mária leült Jézus lábai elé, és elbűvölve hallgatta őt. Márta, aki érzi feladatának felelősségét, méltatlankodik Jézusnál: „Uram, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni?”

De Jézus megfeddi őt: „Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”

Érthető Márta hozzáállása, mert fontos a cselekvés. Mi is sokszor beleesünk abba a hibába, hogy nem érünk rá imádkozni, mert sok a dolgunk. Azonban az sem helyes, amikor azt gondoljuk, hogy a jobbik rész az imádság, az, ha odafigyelünk Jézusra, a rosszabbik rész pedig a tevékeny munka, mely elvonja figyelmünket. De ezt nem szabad így összehasonlítani – fogalmazott a püspök, majd példaként idézte a bencések jelmondatát: Ora et labora! – Imádkozzál és dolgozzál!

„Az igazi imádság, a szívből jövő Istenre figyelés tevékeny szeretetre indít. Együtt kell kezelni a kettőt.

Márta az otthonába fogadta Jézust, Mária pedig a szívébe. Nekünk is ez a feladatunk, hogy a szívünkbe befogadjuk Jézust, és az ő szeretetével szolgáljunk másokat.

Hol vagyunk igazán otthon? Gyönyörű szép a Szent Erzsébet Otthon, de igazából a szeretteink szívében vagyunk otthon, ehhez nekünk is be kell fogadnunk másokat a szívünkbe. Ezt pedig akkor tudjuk megtenni, ha magát Jézus Krisztust, a szeretet forrását befogadjuk. Enélkül a legközelibb hozzátartozóinkat is tehernek érezzük.

Az igazi szeretet nem teher, viszont áldozattal jár, és ezt Jézustól megtanulhatjuk, aki a kereszten mutatta meg, hogy mi az igazi szeretet. Ha őt befogadjuk az otthonunkba, a szívünkbe, akkor tudunk mi is másokat befogadni, és persze mások szívében is otthon lenni, akkor lesznek az épületeink, lakásaink igazi otthonok, és így tudunk másoknak otthont teremteni.

Az idősek otthonában dolgozók akkor tudják igazán jól végezni feladataikat, ha valóban befogadták Jézust. Ekkor választották a legjobb részt. Mártának mi volt a hibája? Nem az, hogy mérgelődött, hanem hogy magára figyelt, önző volt, és ezért nem vette észre, hogy Isten látogatta meg.

A jobbik rész az, ha figyelünk arra, hogy itt van az Isten. Ha erre figyelünk minden percben, akkor mindig őt fogjuk választani a döntéshelyzetekben, és úgy fogjuk végezni a hétköznapi feladatainkat, hogy az ő szándékának, akaratának, szeretetének megfeleljen.

A főpásztor köszönetet mondott Istennek a köznevelési intézményekért, hogy az óvodásaik, diákjaik műsorukkal kedveskedtek a lakóknak; a szociális otthonok dolgozóinak, hogy igazi otthont, a szeretet légkörét tudják megteremteni azoknak, akik hozzájuk fordulnak. Az otthon munkatársai Jézus szeretetét választották, vagyis a jobbik részt, és nem is veszítik el soha, ezért készségesen tudják szolgálni a rájuk bízottakat, és így az Isten jelenlétének mindig, minden percben örülhetek.

Az eseményen jelen volt az intézmény alapítója, Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök; Németh István püspöki titkár; Papp László debreceni plébános; Fodor András nyugalmazott püspöki helynök, plébános; Barna Gyula nyugalmazott plébános, az otthon lakója; a szociális intézmény ellátottjai, dolgozói, a püspöki hivatal munkatársai és más meghívott vendégek.

Az ünnepségen közreműködtek a debreceni Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium óvodásai és tanulói, a Szent József köznevelési intézmény diákjai Bódis Zoltán iskolaigazgató vezetésével, valamint a Szent Erzsébet Otthon dolgozói is műsorral kedveskedtek a lakóknak és a vendégeknek.

Szerző: Kovács Ágnes

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír