Vallomások című önéletírása több mint ezerhatszáz éve a konfesszióirodalom mintája minden kor emlékírói számára. Ebben olvasható az Isten és az ember kapcsolatát plasztikusan kifejező, híres sora is: „Magadnak teremtettél engem, s nyugtalan a lelkem, míg benned meg nem nyugszik.”
Christian Duguay filmje a Vallomások alapján, természetesen fikciós elemekkel kiegészítve dolgozza fel Szent Ágoston életét. Kr. u. 430-ban Hippo városát a Geiserich király vezette vandál hadak ostromolják. Ágoston püspök tisztában van a helyzettel, tudja, hogy a Hippót védő római katonaság ereje nem elegendő ahhoz, hogy visszaverje a támadást; fogytán az élelem és a víz, s ha a vandálok betörnek a városba, iszonyú pusztítást fognak végezni. Ezt elkerülendő szeretne békét kötni Geiserich királlyal. Ifjúkori barátja, Valerius kormányzó azonban – akivel időközben eltávolodtak egymástól – hallani sem akar arról, hogy megadják magukat. Vakon bízik abban, hogy napokon belül megérkezik Rómából a császári flotta, és elűzi a vandálokat. Valerius megszállottan hisz az erőben, vallja: „A háború tette naggyá Rómát.” „Nem a háború, az erény!” – állítja vele szemben Ágoston, de szavai leperegnek a kormányzóról.
Kis idő elteltével hír érkezik Rómából: a pápa hajókat küld Hippóba, hogy kimenekítse onnan Ágoston püspököt és a könyveit. Ágoston azonban úgy érzi, nem hagyhatja el az Isten által rábízott várost és lakóit. Hű írnokának, Possidiusnak idézi fel az élete történetét, egészen a születésétől kezdve. Apja, Patricius részeges, nehéz természetű férfi, szenvedélyes kockajátékos, s emellett szeretőket is tart. Anyja, Monica viszont szent életű asszony. Tűri a sorsát, s Istenbe vetett mély hitébe kapaszkodva képes megbocsátani az ellene gyakran vétkező urának, és tévelygő fiának, Ágostonnak is.
Az ifjú Ágoston példaképe a híres szónok és ügyvéd, Macrobius, csodálja őt, mert mindenkivel képes elhitetni, amit akar. Macrobiust egyáltalán nem érdekli az igazság. Számára az nem más, mint „amit a legjobb szavakat használó ügyvéd mond. (…) A bátorság az, ami megkülönbözteti a kiváló szónokot a hétköznapitól. A bátorság: igazság nélkül élni”.
Ágoston sokáig követi ezt az elvet. Híres szónok lesz, valamennyi perét megnyeri, de tisztában van azzal, hogy tevékenysége eredményeként bűnösöket mentenek fel. Élvezi a sikert, azt, hogy mindenki ünnepli. A film egyik jelenetében az ifjú Valerius arra inti Ágostont: ha valamit nagyon akar, azt ne kérje, hanem szerezze meg magának, mindegy, milyen áron. Közben látjuk, amint Ágoston anyja, Monica Istenhez fohászkodik fia lelki tisztulásáért, azért, hogy eljusson a hitre. Két kibékíthetetlen világkép áll szemben egymással, melyek között lehetetlen hidat építeni.
Ágoston első megrendülése akkor következik be, amikor a bíróság felmenti Geturiust, aki a saját felesége életére tört. Ágoston tisztában van azzal, hogy mit tett a férfi, ám Macrobius elvét követve nagy hatású beszédével eléri, hogy a bűnöst szabadon bocsássák. Amikor aztán Geturius nem sokkal később valóban meggyilkolja a feleségét, Ágoston lelkiismerete felébred. Szörnyűségnek tartja, amit Macrobiust követve cselekedett, s elhatározza, hogy ettől kezdve a Macrobius-félék ellen fog harcolni. A taníttatását korábban pénzzel támogató olajkereskedő, Romanianius hatására manicheista lesz, azt remélve, hogy így megtalálja végre az igazságot. Rendkívüli képességeivel hamar kiemelkedik Mani követői közül, de lelki megnyugvást itt sem talál.
A harmadik lehetőséget Valerius csillantja fel Ágoston előtt. A Római Birodalom akkori központjába, Mediolanumba (ma: Milánó) csábítja őt. Az anyacsászárnő, Justina – a gyermek császár, II. Valentinianus anyja – megelégelte a szent életű Ambrus püspök népszerűségét, s olyan szónokot keres, aki aláássa annak hitelét, hogy a hívek elforduljanak tőle. Valerius a saját céljaira akarja felhasználni Ágostont: politikai karrierre tör, konzul akar lenni. Az ekkor még földi dicsőséget kergető és hedonista életvitelt folytató Ágoston igent mond Valerius hívására. Ekkor megmutatkozik az ifjú Ágoston személyiségének kettőssége: kivételes képességei még nincsenek összhangban jellemének szilárdságával. Mivel úgy érzi, anyja, Monica és ágyasa, Kalinda, valamint a gyermekük, Adeodatus csak a terhére lennének céljai megvalósításában, így titokban elszökik tőlük Karthágóból.
Ágoston és Ambrus püspök párharca a film egyik legdrámaibb része. Ambrus bátran szembefordul az anyacsászárnővel is, amikor kiáll egy köztiszteletre méltó, mindig Róma érdekeit szem előtt tartó nemes mellett, aki elszegényedett, s emiatt Justina katonái elhurcolták. Az igazságot szenvedélyesen kutató, de sehol nem lelő Ágostonnal Ambrus közli a bizonyosságot: „Nem, Augustinus! Nem! Az igazságot nem találjuk meg. Az igazság találja meg az embert! (...) Mert az igazság egy személy, ő Jézus Krisztus, az Isten Fia!”
A sokáig tévutakon bolyongó Ágoston végül két megrázó élmény hatására enged Jézus Krisztus hívásának: az egyik, hogy elhagyja őt az ágyasa, Kalinda, mert nem akar a földi karrierje útjában állni. Ágostonnak ugyanis egy jómódú nemes odaígérte a lányát, s e házasság révén még nagyobb befolyásra tehetne szert a császári udvarban. A másik felkavaró esemény akkor következik be az életében, amikor szónoklatának hatására az anyacsászárnő parancsot ad Valeriusnak, hogy a katonaság bevetésével vegye el Ambrus püspök templomát, s adja át az ariánusoknak. Vasba öltözött katonák állnak szemben Ambrussal és fegyvertelen híveivel. Valerius parancsára a fegyveresek a védtelen hívőkre támadnak, nagy vérengzést hajtva végre közöttük. Ágoston riadt tekintetettel nézi, mi történik – mintha most kezdene tudatosulni benne, hogy mindezért ő is felelős. Egy haldoklóhoz lép, lehajol hozzá, s anyjával, Monicával együtt megitatják az erőszak ártatlan áldozatát. Anya és fia ekkor találnak először egymásra.
Ágoston képtelen megnyugodni. A film hűségesen követi a Vallomásokat: a lelkileg meghasonlott Ágoston a kertben hangokat hall: „Tolle, lege!” („Vedd és olvasd!”) S olvassa Szent Pál apostol sorait: „Nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.” (Róm 13,13–14)
Az isteni hívásnak engedelmeskedő Ágoston vállalja a kegyvesztettséget, azt, hogy elűzik a császári udvarból. Így állnak rá Jézus szavai: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti az életét énértem és az evangéliumért, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri magának, de a lelkében kárt vall?” (Mk 8,31–38)
A vandáloktól ostromolt Hippo város püspöke, Ágoston mindent elkövet azért, hogy a lakosság megmeneküljön. Életét is kockáztatva békekövetként felkeresi a vandálok táborát, hogy rávegye vezérüket, Geiserichet: ne dúlja fel a várost, kímélje meg az emberek életét. Ágoston szelíd, de határozott, szavai megérintik a vandál vezért. Geiserich elfogadja Ágoston ajánlatát, de a katonai dicsőséget mindennél többre tartó Valerius hallani sem akar a megadásról. Mindvégig abban az illúzióban él, hogy a császári flotta hamarosan megérkezik, és Hippo megmenekül.
Ágoston, noha a pápa érte küldött hajóján Rómába menekülhetne, jó pásztorként nem hagyja magára a gondjaira bízott nyájat. Könyveit is lehozatja a hajóról, hogy minél több hippói polgár férhessen fel rá, s menekülhessen meg a biztos pusztulástól. Hiába kérleli őt kétségbeesetten az unokahúga, Lucilla, hogy menjen velük. Ágoston ezt kérdezi: „Hová jutunk? Mire jutunk, ha elhagyom a várost, amit Isten rám bízott?” Ágoston az életét áldozza másokért, a rábízott hívekért. Eszünkbe juthatnak Jézus szavai: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13).
A film végén a pusztulás képeit látjuk, a vandálok által felgyújtott Hippót, s a tengerben a megsemmisített római flotta roncsait. Valerius arcán a teljes reménytelenség, kezében tőr, háta mögött lobogó tűz. A Krisztus békéjét hirdető Ágoston szavai nem jutottak el egykori barátja szívéhez, de a vandál vezéréhez igen. Geiserich az, aki megakadályozza, hogy az egyik barbár katona a tűzbe vesse Ágoston műveit, melyeket ma is több millióan olvasnak világszerte. Halála pillanatában Ágoston kezéből kiesik az évtizedekkel korábban Ambrus püspöktől kapott üvegcse, amelyből már kifogyott a tinta. Ágoston, aki immár teljesítette földi küldetését, széttárja a karját, mintha Krisztus nevében az egész világot megáldaná búcsúzóul.
A film végén pedig ott a remény, hogy soha nem a gonoszságé az utolsó szó. Mindenütt romok, a pusztulás fekete nyomai. Egy kisfiú azonban kezébe veszi Ágoston monumentális művét, az Isten városát és olvassa: „Az utolsó ítélet után a mostani égnek és földnek el kell múlnia, és új ég és új föld lesz, mert a világnak az átváltozás által kell elmúlnia, és nem a teljes pusztulás által. Ezért mondja Szent Pál is: mert e világ ábrázata elmúlik. Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket.”
Szent Ágoston – Az igazság nyomában, I–II. Olasz–német történelmi film, 2010, 183 perc. Rendezte: Christian Duguay, kiadja: Etalon Film Kft.
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. július 6-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Kapcsolódó fotógaléria