Az ignáci lelkiség Isten akaratának keresését kínálja – Bartók Tibor SJ a jezsuita karizmáról

– Mi Szent Ignác lelkiségének az alapja?

– Mint minden keresztény lelkiségnek, Szent Ignác lelkiségének is az alapja az Istenre irányuló vágy és annak elmélyülése az evangéliumok Jézusával való találkozás révén. Ez a Krisztus-misztériumok – gyermekség-történetének eseményei, nyilvános működése, szenvedése, halála és föltámadása – szemlélésén keresztül valósul meg. A lényeg, hogy miként válik az Istenre irányuló vágy Jézus követésében az élet motorjává és a Szentlélek csatornájává, amin keresztül Istenhez kapcsolódunk. A Krisztus-misztériumok interiorizációjából, azaz Jézus mentalitásának elsajátításából születő belső megmozdulások megkülönböztetése révén a Szent Ignác-i lelkiség egy aktív, Isten akaratára irányuló keresést ajánl fel. Ebben az aktív keresésben és Isten akaratának a megtalálásában hozott újat Szent Ignác a 16. században.

Szent Ignác-i lelkiség lényege tehát, hogy az Istennel való egység Isten akaratának felfedezésén és elfogadásán keresztül valósul meg.

– Ez a lényege Szent Ignác alapművének, a Lelkigyakorlatoknak is?

– A lelkigyakorlatok Ignác értelmezésében aktív mentális–spirituális tevékenységet jelentenek, s különböző imamódszereken keresztül Krisztus élete egy-egy eseményének interiorizációjára irányulnak. Az imagyakorlatokból születő benső indítások, vigasz- és vigasztalanságtapasztalatok megkülönböztetésén keresztül keresi a lelkigyakorlatozó Isten akaratát. Ez a keresés legsajátosabban az életállapot-választásban mutatkozik meg Szent Ignác számára: hol a helyem Krisztus követésében, hol a helyem Krisztus Egyházában? Ilyen értelemben Szent Ignác-i lelkigyakorlatot az ember életében egyszer tud végezni, amikor eldönti, hogy milyen életformában akarja követni Krisztust. A Jézus Társaságában Szent Ignác idejében nem volt évi lelkigyakorlat. Persze életrendezés, életreform céljából vissza lehet térni a lelkigyakorlatokhoz. A tapasztalat igazolta ennek hasznosságát. Mivel a jezsuiták szétszóródtak mindenféle munkájukban, Claudio Acquaviva generális elrendelte a 17. század elején, hogy a jezsuiták évente egy nyolc-tíznapos lelkigyakorlatot végezzenek, követve többé-kevésbé a lelkigyakorlatos könyvet. Ezt azután az 1608-as, hatodik általános rendgyűlés megerősítette és elvárássá tette a társaságban, amit a mai napig követünk.

Bartók Tibor SJ
Fotó: Pápai Gergely Egyetem

– Mennyire lehet megkülönböztetni az ignáci lelkiséget a jezsuita lelkiségtől? Sokszor keveredik a kettő.

– Maga az ignáci lelkiség kifejezés is újkeletű, a Jézus Társaságában sokáig nem volt használatban. Vélhetően csak az 1814-es újraindulás után kezdett terjedni. Az egyik akkori generális, a holland származású Jan Philip Roothaan nagyon szerette a lelkigyakorlatos könyvet. Erőteljesen szorgalmazta, hogy a jezsuiták ne csináljanak a Lelkigyakorlatokból kis meditációs könyveket, hanem térjenek vissza az eredeti szöveghez. A társaság 1773-as feloszlatása előtt sokkal szabadabban kezelték a Lelkigyakorlatokat. Aztán a 20. század elején, amikor a Jézus Társasága elhatározta, hogy történetének forrásait erőteljesebben kutatja, és kiadja a Monumenta Historica Societatis Iesu sorozatban, akkor külön részt szántak a Lelkigyakorlatok különböző szövegeinek, a rendalkotmánynak és a Szent Ignáctól eredő többi forrásnak, például leveleknek vagy a lelki naplójának. Akkor indult el az Ignác alakjára, munkásságára, írásaira mint forrásokra támaszkodó „ignáci” lelkiség. Ebből nőtt ki először Spanyolországban, azután Franciaországban, Németországban és az angolszász területeken az a lelkigyakorlatos kultúra, amely hosszú időn keresztül egy megújulási lendületet adott a Társaságnak. De nem lehet az ignáci lelkiséget csak a Lelkigyakorlatok könyvére egyszerűsíteni, és ha nem csak arra szorítjuk, akkor érdemesebb jezsuita lelkiségről beszélni, amibe beletartozik például a Rendalkotmány, amelyet Szent Ignác a titkárával, Juan de Polancóval együtt szerkesztett. A jezsuita rend identitásának alapja az úgynevezett Formula Instituti, amelynek rövidebb változatát III. Pál pápa alapító bullájában, a hosszabbat III. Gyula bullájában találjuk.

Hogy mit jelent az, hogy a rendet nem az alapítóról, hanem Jézusról nevezték el, mik a jezsuita identitás hangsúlyos elemei, mi teszi aktuálissá, vonzóvá napjainkban Szent Ignác tanítását, és egyáltalán hogyan foghatunk hozzá a megismeréséhez, arról IDE kattintva olvashatnak tovább. 

Szöveg: Gianone Péter

Fotó: Pásztor Péter

Forrás: Jezsuita.hu

Magyar Kurír