Az ima megélése a digitális korban – Szerzetesek tapasztalatai egy alapjaiban átalakuló világban

A közgyűlés résztvevői a spiritualitás, a közösségi élet és a lelkipásztori szolgálat metszéspontjait vizsgálták egy alapjaiban átalakuló világban.

November 26-án XIV. Leó fogadta a részvevőket. A Szentatya nemcsak pápaként, hanem a szerzetesi vezetésben jártas, tapasztalt emberként is szólt hallgatóságához. Leó pápa beszéde és az elöljárók kérdéseire adott válaszai IDE kattintva olvashatók magyarul.

A közgyűlés második napja Arturo Sosa jezsuita generális bevezetőjével indult. A résztvevők először meghallgatták különböző szerzetesi hagyományok tanúságtételeit, majd személyes meditációt követően a „Lélekben való beszélgetés” módszerével osztották meg felismeréseiket.

Fabio Attard SDB előadása a szalézi spiritualitás eleven és releváns voltát mutatta be. Rámutatott, hogy

a digitális kor kihívásai közepette a fiatalok továbbra is vágynak az autentikus emberi kapcsolatokra, és a szalézi megközelítés éppen ezt helyezi a középpontba.

A szalézi lelkipásztori javaslat négy, egymással szorosan összefüggő dimenzióra épül: hitre nevelés, kultúrafejlesztés, a csoporttapasztalat és a hivatás dimenziója. Don Bosco preventív rendszerének három alapelve ma is útmutatóként szolgál, különösen egy olyan korban, amelyet a széttöredezettség és a bizonytalanság jellemez.

Attard előadását egy provokatív gondolattal zárta:

a legnagyobb kihívást ma nem a fiatalok jelentik, hanem a felnőttek. Az autentikus és jelen lévő nevelők hiánya az, ami valódi válságot okoz, hiszen a technológia soha nem helyettesítheti azt a mélyen emberi és érzelmi kapcsolatot, amelyre minden fiatal vágyik.

Carlo Casalone SJ előadása a lelkipásztori alkalmazásoktól egy alapvetőbb vizsgálat felé mozdította el a beszélgetést, azt elemezve, hogyan formálja át a technológia – különösen a mesterséges intelligencia (MI) – az emberi tudatot, az önértelmezést és a spiritualitást. A digitális forradalom egy új környezetet hozott létre, az „infoszférát”, amely nem csupán eszközök összessége, hanem egy mentális, kulturális és spirituális ökoszisztéma, amely befolyásolja gondolkodásunkat és vágyainkat.

Casalone központi érve a tudás két formájának megkülönböztetésén alapult. Mesterséges tudás: az MI kiválóan kezeli a kognitív tartalmakat, az absztrakt modelleket, az elemzést és a dedukciót. Emberi tapasztalat: ez magában foglalja az esetleges eseményeket, az egyedi kapcsolatokat, a testiséget és a Lélek működését – mindazt, amit egy algoritmus soha nem képes megragadni.

Casalone a digitális kor számos kulcsfontosságú antropológiai kockázatát azonosította. A bizalom eróziója: a technológia csökkenti a másokra való ráutaltság szükségességét. A figyelem és a memória elvesztése: a folyamatos értesítések kognitív széttöredezettséghez és szorongáshoz vezetnek. A felelősség delegálása: a döntések gépekre bízásával csökken a személyes felelősségvállalás és a morális mérlegelés képessége.

Casalone válasza – az ima mint a megtestesült tapasztalatba való visszahorgonyzás – teológiailag megalapozott, ám felveti a kérdést, hogy a személyes kegyességi gyakorlat önmagában képes-e ellensúlyozni azokat a társadalmi és kognitív struktúrákat, amelyeket az infoszféra globális szinten átformál.

Az ima mint az „embernek maradás” forrása vitathatatlan, de a kihívás a közösségi és intézményi szintű profetikus ellenállás formáinak kidolgozására is kiterjed.

Emellett Casalone egy súlyos teológiai veszélyre is figyelmeztetett: fennáll a kockázata, hogy a mesterséges intelligencia Istent helyettesítő bálvánnyá válik, egy ember alkotta entitássá, amely a hatékonyságot ígéri a transzcendencia helyett.

A végső kihívás abban áll, hogy „őrizzük a különbséget aközött, ami működik, és aközött, ami él”.

A technológia csak akkor szolgálja az embert, ha az ember tudatos és felelős marad a világhoz és Istenhez fűződő kapcsolatában.

A 104. közgyűlés megbeszélései egyértelműen rávilágítottak arra az egyetértésre, amely a különböző szerzetesi hagyományokat képviselő előadók között fennállt. A központi felismerés az autentikus, megtestesült emberi jelenlét és kapcsolat megkérdőjelezhetetlen értéke volt, amely a digitális elidegenedés leghatékonyabb ellenszere. A közgyűlés egyöntetűen megerősítette, hogy a megszentelt élet prófétai küldetése ma az emberi kapcsolatok mélységének és hitelességének őrzése.

Forrás: zsodiviktor.substack.com

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír