Az imádság és az áldozat adja a növekedést – Húszéves a magyar Schönstatt nemzeti szentélye

A Vázsonyi-medencét körbeölelő lankák mentén vezet az út Óbudavár felé. Erdőfoltok és kaszálórétek váltják egymást, ahogy közeledünk Óbudavár, a Balaton-felvidék egyik legkisebb lélekszámú települése felé. A kis falu egy alig észrevehető hajlatban bújik meg; a Magyar Schönstatti Családmozgalom lelki központjába érkező az útról nem is sejti, milyen csodával találkozik. Maga a központ – felújított és újonnan épült házak együttese – is domb hátán domb, az egyik legmagasabb ponton áll a kápolna, az Egymásba írt szívek szentélye, melynek húsz évvel ezelőtti felszentelését ünneplik a schönstatti családok ezen a verőfényes tavaszi napon.

Közel ötszázan gyűltek össze, házaspárok és több száz gyerek. Pezseg az élet, a sokadalom belakja az egész területet. A kápolna előtt felállított emelvényen dicsőítő zene és tanúságtételek váltják egymást. Sokan hallgatják a napsütésben felállított padokon, mások az árnyas domboldalon a fűbe heveredtek. A képzőház teraszán kürtőskalácsot sütnek, az asztaloknál kávé mellett folyik a beszélgetés. Az egyik hajlatban egy autó csomagtartójából sört csapolnak. Kicsit távolabb, házak ölelésében egy védett udvaron van a gyerekek birodalma. Mindenféle játék, kézműves asztalok és finomságok – vattacukor, méz, magvakból készíthető édességek – valamint játszótársak várják itt a kisebbeket. A nagyobb gyerekek, fiatal felnőttek – köztük a fiatal, a Schönstattban felnőtt bencés szerzetes, Rajta Emmánuel – foglalkoznak a kicsikkel, szabadságot adva a szülőknek.

Otthonosság, tágasság, szabadság – megvalósul, amiért a házi szentélyben a családok imádkoznak: „Tégy engem képessé, hogy otthont tudjak teremteni, olyan otthont, ahol a szeretteim szívesen tartózkodnak. Add meg a kegyelmedet, küldd el a Szentlelket, hogy a helyet, ahol élek, olyanná tudjam alakítani, hogy az a mi örök otthonunk, a Mennyország mása legyen.”

Török Péter és Orsi a Magyar Schönstatti Családmozgalom vezető házaspárja. Ahogy beszélgetünk válik mindaz, amit láttunk, érhetővé. Péter körbemutat: „Tilmann atya azt tanította, a férfiaknak a konyha fontos, a nőknek a gyerekfoglalkoztató. Ebben igyekszünk minőséget adni. Ne csak kikapcsolódás, hanem töltődés is legyen.”

Az év során családok százai látogatnak el Óbudavárra. „A szentély három útra hív, hármas kegyelmi forráshoz vezet. Elsőként az ember megtapasztalja, jó itt lenni. Azt éli át, amit Jézussal a tanítványai a Tábor-hegyen. Ebben a mély otthonosságban egy régóta megbúvó szándék a felszínre tud kerülni, hogy az ember szeretne valamit tenni a Jóistenért. Itt megél egy lelki átalakulást, olyan mély az élmény, hogy ez tartóssá tud válni, és el tudja vinni az átalakulás ajándékát, egyfajta gyümölcsözőséget. Otthon érzi magát, belső átalakuláson megy át, élete iránytartása jobb lesz, megjelenik benne egy apostoli gyümölcsözőség, s amikor visszajön, hálát tud adni, újra tud indulni, és apostoli módon tud jelen lenni a világban” – magyarázza Péter a lelki központ hivatását.

A kápolna és környezete fontos zarándokhely, amely évente több száz családot vonz, ünnepek és a családnapok helyszíne. Nyaranta tíz héten át fogadják családnapokra – a házaspároknak tartott lelkigyakorlatra, képzésre, gyerekeknek tartott foglalkoztatóra – érkezőket. Olyan nagy az igény, hogy a 12 családot befogadó szálláshely mellé épülni fog egy következő is. „A 12 házaspárt 2 előadó és 1 vendéglátó házaspár kíséri, volt, hogy egy ilyen héten 80 gyerek játszott együtt Óbudaváron, akikkel önkéntes segítők foglalkoznak. Nem kommunikációs praktikákat tanulhatunk ezeken a heteken, a házasság szentségében mélyülünk el” – mondja Török Orsi. „A Schönstatt prevenciós közösség, meg akarja előzni a kiégést, az élet szükségszerű nehéz helyzeteit. Sportpálya és nem kórház” – idézi Péter Tilmann Beller atyát, akinek oroszlánrésze van a magyar alapításban. „Alapvetően növekedésre buzdító a mi közösségünk, ehhez adunk lelki tartalmat. A házaspárok fogékonyak erre, de szükség van újabb és újabb motivációra a további növekedéshez, hogy az úton maradhassunk, értékőrző és értéknövelő maradjon a közösségünk. A tapasztalat azt mutatja, könnyebb úgy hűségesnek maradni, hogy egy úton járunk, mintha álldogálnánk” – magyarázza.

Ez az ünnep is megerősítő alkalom: visszaemlékezés a kezdetekre, az alapítókra, az építkezésre, küzdelmekre és eredményekre. Összegyűlt a nagy Schönstatt család, több nemzedék. Van jelen házaspár a magyarországi alapítók közül, itt vannak a stafétát átvevő, ma már szintén nagycsaládos gyermekeik, sok-sok fiatal, szeretetszövetségre készülő házaspár.

Jelen vannak a Schönstatti Márianővérek közösségének Magyarországon élő tagjai, a mozgalom papja, Csermák Péter. Együtt ünnepel a közösséggel Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök, Varga Miklós Péter atya, a Schönstatt elkötelezett támogatója. Eljött az alapítást és építkezést figyelemmel kísérő osztrák Riegler házaspár, a Schönstatt nemzetközi vezetésének tagjai. Képviselteti magát a Magyar Schönstatti Ifjúság, a lány- és fiúmozgalom tagjai.

Ahogy Török Péter fogalmaz, hálaadás ez az ünnep „az emberi és lelki áldozatért, a fizikai és szellemi munkáért, anyagi hozzájárulásért”, amit több száz család az évek során nyújtott, hogy elérjék azt, ahol most tartanak. Magyarországon jelenleg öt régióban fogja össze a Schönstatt mozgalom a családokat. A családnapok mellett fenntart egy úgynevezett Családakadémiát, a Kentenich Kisegyetemet, van fiú- és lánymozgalma, gondozza Ozsvári Csaba boldoggá avatásának ügyét.

Az ünnepen megemlékeztek az kezdetekről: Ther Antal és Ágnes az egyik házaspár abból a négyből, akik Gódány Róbert és Rita hívásához csatlakozva Tilmann Beller atyával a Schönstatt magyarországi elindítói. Bemutatták az évtizedeken át tartó építkezést, melynek eredménye a ma látható központ: kápolna, képzőház, szálláshely, játékudvar, Mária-kert, házaspárok útja. Alföldi Zoltán és Ági, az óbudavári régió vezetői személyes emlékeiket idézték fel a Gyümölcsoltó Boldogasszony napján elhunyt Csermák Kálmánról, aki feleségével egyike a négy házaspárnak. Oszvald Ferenc és Enikő, a soproni régió vezetői a kápolna építésének idején voltak a családnapok első résztvevői.

Magyarországon a mozgalom 1983-ban kezdődött, az első családnapokat 1985-ben tartották Óbudaváron. Megszületett a szándék, hogy hazánkban is felépüljön a nemzeti szentély. Tilmann atya azt kérte, legyen először 100 „családi szentély”, 100 elkötelezett család, mielőtt kápolnát építenének. A gyors növekedésnek köszönhetőn 2005. április 2-án már Márfi Gyula érsekkel ünnepelhették a kápolna felszentelését, mely egyszerre a németországi, a Rajna melléki Vallendar város határában található ősszentély pontos mása, ugyanakkor a magyar Schönstatt lelkiségét hordozza. Az oltáron áll az egységkereszt, Ozsvári Csaba ötvösművész, a Schönstatt tagja alkotása. Ezen már szerepel a magyar Schönstatt „logója”, mely kifejezi a 2023-as Schönstatt zsinaton megfogalmazott küldetést, ami a kápolna titulusa lett: Egymásba írt szívek szentélye. Az elnevezés arról üzen, hogy „házaspárként szövetségben élünk, egyrészt a házasság szövetségében, amelyben az önátadást és befogadást éljük meg, és a Szűzanyával kötött szeretetszövetségben” – fogalmaz Török Orsi.

Az óbudavári központ építése 80 százalékban egyéni adományokból valósult meg, majd támogatta a veszprémi érsekség és a önkormányzat is. A Gódány házaspár óbudavári családi otthonában kezdődött, és jött létre fokozatosan, apró lépésekben a mai központ. Ahogy haladt a fizikai építkezés, úgy gyarapodott a belső épülés, nőtt és erősödött a közösség.

A fiatal Wangler házaspár, Sebestyén és Juli szüleik révén „babakorukban” ismerték meg a Schönstatt lelkiséget. Fiatal felnőtt éveik, útkeresésük során találtak ide vissza, már mindketten aktív tagok voltak, amikor itt, a kápolna „tövében” megismerkedtek, most ők hozzák két apró gyereküket a Schönstatt-szentélybe.

A pezsgő nap zárása a szentmise. Fábry Kornél püspökkel koncelbrál Csermák Péter schönstatti atya és Varga Miklós Péter, valamint több atya; Baladincz József, a helyi plébános és Păduraru Iulian Budapestről a szentmise alatt folyamatosan gyóntat.

Fábry Kornél az egész napot a jubiláló közösséggel töltötte, szavai ebből az élményből is fakadnak: égi szövetségesünkhöz imádkozunk, kérjük a Szűzanya támogatását. Amikor a házaspár kimondja egymásnak és egymásra az igent, anélkül teszik, hogy ismernék, mit hoz a jövő. Egymásnak adják az életüket, de szükségük van a harmadik szövetségesre, Istenre. Nem látják a holnapot, de bennük a bizalom és a hit Istenben. Fábry Kornél azt fogalmazta meg, a világunknak nagy szüksége van a családokra, akik a szentség útját járják, hogy vonzóvá tegyék a hitet mások számára. Feladat és eszköz a keresztény család. Arra buzdított, soha ne feledjük, mindig lehet újra kezdeni, van szószólónk Istennél a Szűzanya személyében.

A prédikáció után azokat szólították, akik itt mondják ki szeretetszövetségi ígéretüket. Egyikük a Lipóczki házaspár. 2020-ban kötött házasság után jöttek először a családnapokra. A szeretetszövetségben meghívják Máriát otthonukba.

Végül Török Péter mondott köszönetet minden emberi és lelki áldozatért, ami ezt az építkezést kíséri. Kiemelte, az imádság és az áldozat adja a legnagyobb növekedést.

A záróáldás előtt Szabó Jónás állt a mikrofon elé. Szólította azokat, akik fáklyás futáson viszik az óbudavári lángot Budapestre, az ott épülő központba. Húsz ember, nemcsak fiatal fut, viszik a fiú-, lány- és családmozgalom által megfogalmazott húsz-húsz imaszándékot, a további növekedés, elköteleződés reményét erősítik.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír