Az indiai gurutól az okkult természetgyógyászaton át Krisztus papságáig – videóval

Jacques Verlinde az 1968-as nagy kulturális forradalom idején húszéves volt. A fiatal  kémikus, bár keresztény családban nevelkedett, istenkeresése során az akkoriban divatos aszketikus keleti tanok, a jógázás, a transzcendentális meditáció felé fordult. Indiába utazott, ahol Maharisi Mahes jógi tanítványa és közvetlen munkatársa lett. Négy év alatt beutazta vele a világot, közben hosszú időszakokat töltött a Himalája asramjaiban, elmélyülve a hinduizmus és a buddhizmus tanaiban, a nirvána és a szatori megtapasztalásának gyakorlataiban.   

Keleti meditáció

„Abban a keleti tradícióban, amely felé akkor a nyugat fordult, nem létezik személyes transzcendens Isten – éppen Őt próbálták meg eltávolítani. Tehát egy személytelen, isteni energiáról van szó. E személytelen energiába kell bemártóznom, belefojtanom személyes énemet, hogy eljussak a nagy mindenségbe való beolvadás megtapasztalásáig. Ez valóban lebilincselő élmény, amit magam is többször átéltem” – mondja Verlinde atya.

A meditáció célja, hogy különböző (fizikai, légzési, pszichikai, mentális és vizuális koncentrációs) technikák segítségével az alany minden aktivitását felszámolja. Tökéletes mozdulatlanság, leheletszerű légzés, a gondolkodás kiiktatása, míg végül az „én” eltűnik. A lebilincselő benne az, hogy ebben az állapotban nincs lehetőség többé a szenvedésre, hiszen nincs többé „én”. Csakhogy aki nem tud szenvedni, az szeretni sem tud többé, hiszen nincs többé „én”, aki szeressen – mutat rá.

„Becsapós, amikor nyugaton a keleti tradíciókat mutatjuk be, megfeledkezünk az „én” radikális eltűnéséről, ami azt is jelenti, hogy bizony a szeretet illúzió” – folytatja Verlinde atya. – Buddha szerint a szeretet, éppúgy, mint a gyűlölet, illúzió: a másik különbözőségének illúziójára épül, ezért meg kell semmisíteni. A Nyugat nem megy ilyen messzire: azt állítja, hogy a nagy mindenség, amelybe belemerítkezhetünk, a szeretet mindent beborító energiája. Ez azonban önellentmondás. „Szeretve lenni ugyanis azt jelenti, hogy valaki más szeret. A szeretet két személy közötti kapcsolat tökéletessége, akik szabadon választják egymás kölcsönös elfogadását. Ketten kell lenni ahhoz, hogy szeressünk.”

Jóga

A kérdésre, hogy jógázhatnak-e a keresztények egészségmegőrzés céljából, Verlinde atya így válaszol: keresztény jóga nem létezik, bár vannak keresztények, akik jógáznak. A jóga, ahogy mi végeztük – mondja –, egy nagy liturgia része. Nyugaton viszont sokan úgy jógáznak, mintha relaxációs gyakorlatokat végeznének. „Amikor elmondtam a gurunak, hogy az európaiak azért jógáznak, hogy pihenjenek, hatalmasat nevetett. Aztán elgondolkodott, és azt mondta: 'de ez nem fogja megakadályozni a jógát abban, hogy kifejtse hatását.' És ez nagyon fontos. A jóga hatása ugyanis szemben áll a keresztény magatartással, ami a másik befogadása: megengedni a másiknak, hogy megismerjen, hogy személyessé váljak számára a vele való találkozásban.”

Megtérés és hazatérés

A megtérést egy belső megszólítás indította el a belga fiatalember lelkében. Egy nap egy természetgyógyász jött a guruhoz, aki megkérdezte Verlindétől, meg van-e keresztelve, és mit jelent neki Jézus. Ekkor Jézus erőteljes jelenlétét érezte, aki azt kérdezte: Gyermekem, meddig fogsz várakoztatni? „Megértettem, hogy feltétel nélkül szeret. Hogy nincs a tekintetében az ítélet árnyéka sem. Tudtam, hogy egy ilyen élmény után többé nem a guru mellett van a helyem.” Jacques Verlinde búcsút vett hát Indiától, és Belgiumba repült. „Semmim sem volt, mégis mindenem megvolt, mert velem volt az, akinek a keresésére elindultam a világ másik végére, velem az a Jézus, aki ma is éltet engem.”

Ezotéria, okkult gyógyítás

Brüsszelben nem mert egyházi személyekhez fordulni. Összebarátkozott egy magát kereszténynek mondó csoporttal, akik az evangéliumra hivatkoztak, de közben energiákról, reinkarnációról is beszéltek. Magát krisztusinak mondó, de egyáltalán nem keresztény, ezoterikus iskola volt ez, amely idővel okkultizmusba fordult; gyakorlatilag okkult energiaterápiával foglalkoztak. Verlinde egy természetgyógyász segítségével rájött, hogy a keleti technikák igen erős médiumi képességet szabadítottak fel benne, így a gyógyító szeánszok alkalmával látványos eredményeket ért el – természetesen abban a hiszemben, hogy az Úr különleges adománya segítségével Jézus szeretetparancsát teljesíti.
  
„Még távolból is különféle beavatkozásokat végeztünk el. Például az orrpolip eltávolítása bármiféle érintés nélkül, pusztán okkult módszerrel” – idézi fel az eseményeket, majd hozzáteszi: az okkult gyógyítás után mindig megfigyelhető, hogy eltűnik a tünet, de két hét múlva felbukkan egy másik. Ekkor az illető visszamegy újabb szeánszra, s ez így ismétlődik kéthetente, mígnem a beteg elveszíti szabadságát, és kialakul egy kötődés.

Az embernek semmi hatalma nem volna a természetfölötti síkokon a szellemi létezők segítsége nélkül – szögezi le Verlinde. Tisztátalan lelkekről, intelligens szellemekről van szó, akik képesek kapcsolatba lépni az emberrel. Velük együttműködve például egy varázsigével meggyógyítható egy sérülés – idézi Szent Ágostont. – A varázsige azonban nem teremtő erejű (hiszen nem Isten mondja ki, hanem egy ember) és nem is ima, hanem a szellemmel való szövetség kifejezése. Innen a hatalma. Annak működik a varázsige, aki szövetséget kötött a szellemi erőkkel. „Ez az a pont, ahol az okkult vagy mágikus módszerek veszélyessé válnak: nem az energiák, hanem az együttműködés miatt” – figyelmeztet Verlinde, megjegyezve, hogy a keresztény hagyomány óva int az ilyen létezőkkel való szövetségkötéstől. 

Búcsú az okkultizmustól

Verlinde ebben az időszakban naponta járt szentmisére és imádkozta a rózsafüzért. Egy alkalommal, amikor egy belső hangot hallva elbizonytalanodott, a közösség megnyugtatta, hogy gyógyító angyal áll mellette. Egy szentmise alkalmával azonban – mondja – úrfelmutatáskor ugyanaz a belső hang káromolni kezdte a szentségben jelenlévő Krisztust. Abban a pillanatban rádöbbent, hogy félrevezették. Mise után elmondta az esetet a miséző papnak, aki – exorcista lévén – nem volt meglepve. „A korábbi napi szentmisék során rejtőztek a szellemek, de a tekintély, ami ebben a papban nyugodott, megnyilatkozásra kényszerítette őket” – fogalmaz Verlinde.

Két év okkultizmus után Krisztus hatalmával, a Szentlélek erejével és a keresztény közösség segítségével Verlinde megszabadult a béklyóktól. Sok imádságtól kísérve Jézus keresztjének tövébe tette a gyógyító hatalmat. Tévelygései ellenére Indiából való hazatérése óta érlelődött lelkében a papi hivatásra való hívás. Tíz év filozófiai és teológiai tanulmányai után 1983-ban pappá szentelték, majd 1991-ben örökfogadalmat tett a Szent József Családja monasztikus közösségben, amelynek ma elöljárója.

A tanúságtétel 32 perces magyar nyelvű videón tekinthető meg a NetForGod internetes oldalon. (A film címe: Du gourou à Jésus, Père Joseph-Marie Verlinde; a nyelv választható)

Ménesi Krisztina/Magyar Kurír