Az irgalmas és gyógyító Istent hirdetjük a házaspároknak – 25 éves a Családok Jézusban Közösség

„Örüljetek az Úrban mindig, újra mondom: örüljetek!” (Fil 4,4) volt a mottója annak a hálaadó rendezvénynek, melyre a máriaremetei kegytemplom szabadtéri oltáránál gyűltek össze a Családok Jézusban Közösség (CSJK) tagjai, továbbá azok, akiket a közösség készített fel a házasságra jegyesoktatás keretében, valamint akik valaha részt vettek a közösség által tartott lelkigyakorlatokon. Az örömteli eseményen együtt ünnepeltek velük más karizmatikus közösségek képviselői is, így az Emmánuel Közösség vagy a Cor et Lumen tagjai.

A Családok Jézusban Közösséget Magyarországon Gorove László és felesége, Kriszta alapították. Két éve Arató Dávid és felesége, Jutka lettek a házasságokat, családokat támogató közösség vezetői. 2025-ben Erdő Péter bíboros, prímás jóváhagyta a magyar közösség szabályzatát.

„Mint az életben nagyon sok minden, ez a történetet is szerelemmel kezdődött – fogalmazott Süveges Gergő köszöntőjében. – Ötven évvel ezelőtt, 1975-ben találtak egymásra Kriszta és Laci. Akkor talán még ők sem tudták, hogy nemcsak a gyermekek, hanem a Családok Jézusban Közösség is megszületik az ő kapcsolatukból.”

A Gorove család Németországba került, majd hazatérésük után, 1993-ban Lacit diakónussá szentelték. Budapesten, a Margit körúti ferenceseknél kezdte meg a szolgálatát, 1994-ben megválasztották a Magyar Karizmatikus Megújulás Nemzeti Szolgáló Bizottságának elnökévé, 1996-tól tagja lett a Nemzetközi Karizmatikus Megújulás Európai Albizottságának is. Krisztával keresték a közös szolgálat lehetőségét  az Egyházban. A házasságra való felkészítésben ismerték fel a hiányt, akkor ugyanis a jegyesoktatásnak még nem igazán volt működő gyakorlata. Először a nyolcszemközti beszélgetések ötlete született meg bennük, és anélkül, hogy ezt hirdették volna, hamarosan keresni kezdték őket a házasságra készülő párok. Így kidolgozták a jegyesfelkészítés módját.

Kriszta és Laci maguk számára is közösséget kerestek, ahol otthon érezhetik magukat. Heiligenbrunnban egy nagyheti lelkigyakorlaton, a Familien mit Christus közösségben rátalálták erre, és 2000-ben megalapították Magyarországon a Családok Jézusban Közösséget, akkor még kevesebb mint tíz házaspárral. 2012-ben huszonöt házaspár tartozott a közösségbe, 2017-ben ötven, ma pedig már kilencvenhez közelít a közösséget alkotó házaspárok száma.

Még 2000-ben lezajlott az első lelkigyakorlat Bíró László püspök vezetésével, majd kialakult a tavaszi-őszi berekfürdői lelkigyakorlatok rendszere. 2009-től már nemcsak Kriszta és Laci, hanem más közösségi tagok is vezették ezeket. 2003-ban tartott először a közösség jegyeseknek szóló lelkigyakorlatot, 2006-ban volt az első női lelkigyakorlat, 2007-ben indult a nagyon népszerű wellness-lelkigyakorlat, 2011-ben az első férfiakat megszólító lelki hétvége, és 2016-ban valósult meg először a több mint 15 éve házasoknak szóló lelki hétvége. Az elmúlt években a közösség tagjai több mint 300 lelkigyakorlatot tartottak harminc különböző témában, de nemcsak itthon, hanem Lengyelországban, Írországban, Németországban, Máltán, Finnországban, Erdélyben és Kárpátalján is.

A nyolcszemközti beszélgetések mellett 2005-ben elindult a csoportos jegyesfelkészítés Budapesten, a Margit körúti ferences plébánián. Mindezidáig a CSJK jegyeseknek szóló programjain több mint ezer pár vett részt.

Süveges Gergő azt is elmondta, hogy feleségével, Margittal 2010 körül kerültek a CSJK közelébe. Akkor csupán annyit tudtak a közösségről, hogy a lelkigyakorlatokra lehet gyerekeket is vinni. A berekfürdői alkalmon megragadta őket a Lélekre figyelés és az igényesség. „Azt tapasztaltuk, hogy

a CSJK szolgálata őszinte, hitből fakadó, valóban a Lélekre nyitott, átimádkozott, Istenhez kapcsolódó és Istenhez kapcsoló.

Emellett precíz, kidolgozott, átgondolt, emberi és minőségi. Ráadásul a férjek és feleségek együtt szolgálnak” – zárta köszöntőjét.

A szabadtéri hálaadó szentmisén az oltárhoz vonult Marton Zsolt püspök, Lendvai Zalán OFM, az Országúti Szent István Első Vértanú Plébánia plébánosa; Horváth Achilles OFM káplán, a budai ferences kolostor házfőnöke; Kránitz Mihály a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára; Merva Péter, a pápai Szent Benedek-plébánia plébániai kormányzója, valamint Gorove László, Frics Zoltán és Ferencz Zoltán diakónusok. A szentmisén a zenei szolgálatot a közösség tagjai végezték.

Gorove László köszöntése után Marton Zsolt elmondta,

öröm és ajándék, hogy együtt ünnepelhet a közösséggel, valóban úgy, mint egy nagy család Jézusban, ahol együtt van a papság, diakónusok, világi szolgálattevők, családok és gyerekek.

„Különös öröm a mai napon, hogy miután a szívünkben hordoztuk Ferenc pápát és elbúcsúztunk tőle, van új pápánk, és most már az ő nevét mondjuk be a kánonban” – fogalmazott, majd hozzáfűzte, hogy éppen akkor tartózkodott Rómában, amikor Ferenc pápa elköltözött ebből a világból. „25 év nem kis idő, negyed század, ami még megrendítőbben, de még örömtelibben hangzik. Hálát adok azért, hogy vagytok, és azért imádkozom, hogy a Családok Jézusban Közösség folytatódjon tovább mint fontos részei az Anyaszentegyháznak.”

Az evangéliumot, melyben Jézus azt mondja, „engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa”, Gorove László olvasta fel Szent Márk könyvéből.

A püspök homíliája elején megemlítette, hogy Martonvásáron, a Brunszvik Teréz által alapított óvoda homlokzatán is olvashatók Jézus szavai: „Engedjétek hozzám a kisdedeket.” Jézusnak tehát fontosak a gyermekek – és az egész család; hisz kijelenti: „Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda.”

Marton Zsolt ezután arról beszélt, gyermeknek lenni nem infantilizmust vagy egyfajta zsugorodást jelent. Akkor tudunk Isten gyermekei lenni, ha megőrizzük a gyermek tulajdonságait – tette hozzá, majd megmagyarázta, melyek ezek.

Mint mondta, a gyerek függőségben él a szüleitől. Egy kis állat néhány hetesen már tud önállóan létezni – az ember még huszonévesen sem mindig. Ha a test szerinti szüleink már nem is élnek, van mennyei édesapánk, édesanyánk.

Akkor vagyunk Isten gyermekei, ha vágyunk erre a szent függőségre, ha van éhségünk az Atyára.

A gyermek ugyanakkor nyitott, minden érdekli, még mer kérdezni, kíváncsi. Isten gyermekében is kell hogy legyen egy tisztaszívű nyitottság, amivel beismerjük: nem tudunk mindent, töredékesek és törékenyek vagyunk. A gyermek kész befogadni az újat. Nem ijed meg tőle, nem zárul be, tud lélekben-szellemben növekedni, sőt képes tanulni a fiatalabbtól, a kisebbtől is. Egy gyerek naiv és leplezetlenül őszinte. Isten gyermeke már máshogyan őszinte, inkább úgy, mint ahogyan József Attila fogalmaz Thomas Mann üdvözlése című versében: „Az igazat mondd, ne csak a valódit”. A gyermek egyszerű, nem bonyolítja a dolgokat, mint mi, felnőttek.

Isten gyermeke képes törekedni az egyszerűségre, meglátni a nagyban a kicsit, a kicsiben a nagyot. Isten maga a tökéletes egyszerűség: a jászolban fekvő gyermek.

Kövessük a gyermeknek ezeket a tulajdonságait! – biztatott a püspök.

Beszámolt arról, hogy amikor három éve jelen volt a családok 10. világtalálkozóján Rómában, Ferenc pápa úgy akarta, hogy az döntően családok tanúságtételéből álljon, hiszen Jézust követni azt jelenti, hogy mozgásba lendülünk, és mindig úton vagyunk vele az élet viszontagságain keresztül. A tanúságtételek által láthatóvá vált, hogy a világ ki van éhezve a krisztusi igazságra; kellenek az olyan házaspárok, akik megmutatják, hogy a krisztusi tanítás életre váltható az ünnepnapokon, hétköznapokon.

Nektek szent hivatásotok, hogy az életetek példájával tegyetek tanúságot Krisztusról! Ne akarj mindenáron példakép lenni, élj úgy, hogy azzá válj! Tanúságot tenni azt jelenti: megmutatni a család belső értékét, a krisztusi szeretetegység csodálatos kincsét”

– biztatta az ünneplőket, majd hozzátette XIV. Leó pápa jelmondatát: „In Illo uno unum”, azaz: „Őbenne, az Egyben egyek”.

Marton Zsolt Ferenc pápa ezen a világtalálkozón elhangzott tanítását is közvetítette. „A család a találkozás, a megosztás, a magunkból való kilépés helye, hogy befogadjuk a másikat, és közel legyünk hozzá. Ez az első hely, ahol az ember megtanul szeretni.” Ti vagytok a gyermekeitek számára az édesapa, az édesanya, a család, ahol a gyermek megtanul imádkozni, formálódik az istenképe, egyházképe. Védjük meg a családot, ne engedjünk az önzés, az individualizmus, a közömbösség és leselejtezés kultúrájának! Fontos, hogy

a szülők szemléljék Isten cselekvésmódját: ő nem hiperprotektív. Ne óvjátok meg gyermekeiteket minden kényelmetlenségtől és szenvedéstől!

Ébresszétek fel bennük a vágyat, hogy megtalálják a hivatásukat, amit Isten tervezett számukra! – bátorított a püspök Ferenc pápa szavait idézve, majd hozzátette:

a szeretet bátor, nem birtokló, hanem szabadságot adó. A családnak a békesség szigetének kell lennie.

XIV. Leó pápa első mondata az volt: „Béke mindnyájatokkal!”, mely különösen aktuális a mai világban. A béke első számú helye a család, belülről fakad, az Istennel, önmagunkkal és a testvérrel való békességet jelenti.

Marton Zsolt végül azt kívánta a közösségnek, legyenek továbbra is az istengyermekség otthona, a családok közötti jézusi kapcsolatban való növekedés helye és Krisztus békéjének a szigete.

Gorove László a szentmise végén megköszönte Marton Zsoltnak a tanítását, hogy arra biztatta őket, hirdessék a házasság és a Krisztusban való élet örömhírét. Megígérte:

„Az irgalmas és gyógyító Istent hirdetjük a családokra és a házasságokra való tekintettel.”

Ezután megajándékozta a püspököt a közösség keresztjével.

Arató Dávid és felesége, Jutka köszönetet mondott  a közösségért, a Gorove házaspár példamutatásáért, szolgálatvállalásáért és hogy bő két évtizedig vezették a közösséget, majd Marton Zsolt püspöki áldása után a szentmise a pápai himnusszal fejeződött be.

Az ünnepség a templomkertben ebéddel folytatódott. A sátrakban bemutatták a közösség történetét, sőt még még Laudato si’ sátrat is állítottak. A gyerekek vidáman játszottak, kézműveskedtek, színeztek, lufit hajtogattak, fociztak. Élő közösségben boldog családok százai ünnepeltek.

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír