Az irgalmasság pápája – A Vatican News főszerkesztőjének vezércikke Ferenc pápa halálára

„Isten irgalmassága a mi szabadulásunk és boldogságunk. Mi az irgalmasságból éltünk, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy irgalmasság nélkül legyünk: ezt lélegezzük be. Túl szegények vagyunk ahhoz, hogy feltételeket szabjunk, szükségünk van arra, hogy megbocsássunk, mert nekünk is megbocsátást kell nyernünk”. Ha van olyan üzenet, ami a leginkább jellemezte Ferenc pápaságát és ami meg fog maradni az utókornak, akkor az az irgalmasság üzenete.

Az utolsó áldás

A pápa váratlanul itt hagyott minket ma reggel, miután húsvét napján utoljára adott Urbi et Orbi áldást a Szent Péter-bazilika központi erkélyéről, miután utoljára körbejárt az emberek között, hogy megáldja és köszöntse őket.

Az egyháztörténelem első argentin pápája számos témával foglalkozott, különösen nagy figyelmet fordított a szegényekre, a testvériségre, a közös otthonunkról való gondoskodásra, határozottan és feltétel nélkül nemet mondott a háborúra. De üzenetének magva, ami a leginkább áttörést hozott, az az irgalmasságra szóló evangéliumi felhívása volt. Isten közelségére és gyöngédségére a segítségre szorulók iránt. Az irgalmasság olyan, mint a levegő, amit belélegzünk, vagyis amire a leginkább szükségünk van, ami nélkül nem lehetne élni.

Az Úr mindent megbocsát

Jorge Mario Bergoglio egész pápaságát ez az üzenet határozta meg, amely a kereszténység magva. 2013. március 17-e óta, amikor elimádkozta az Úrangyalát a pápai lakosztály ablakából, ahová sosem költözött be, Ferenc pápa az irgalmasság központi szerepéről beszélt, emlékezve egy idős asszony szavaira, amelyeket neki mondott, amikor Buenos Aires-i segédpüspökként gyóntatta: „Az Úr mindent megbocsát... Ha az Úr nem bocsátana meg mindent, a világ nem létezne”.

Az Egyház anyai arca

A „világ végéről” érkezett pápa nem változtatta meg a keresztény hagyomány kétezer éves tanítását, de azzal, hogy új módon visszahozta az irgalmasságot magisztériuma középpontjába, megváltoztatta sok ember egyházképét. Egy olyan Egyház anyai arcáról tanúskodott, amelyik lehajol a szenvedőkhöz, különösen azokhoz, akiket a bűn sebzett meg. Egy olyan Egyházéról, amelyik megteszi az első lépést a bűnös ember felé, éppen úgy, ahogy Jézus tette Jerikóban, amikor a megvetett és kitaszított Zakeus házába hívatta meg magát, anélkül, hogy bármit kért, vagy feltételeket szabott volna. És mivel életében először érezte, hogy tekintenek rá így és szerették, Zakeus felismerte, hogy bűnös, a Názáreti tekintetében megtalálva az indíttatást arra, hogy megtérjen.

Bűnösök vagyunk mindannyian

Kétezer évvel ezelőtt sokan megbotránkoztak azon, hogy a Mester éppen a jerikói vámszedő házába ment be. Sokan megbotránkoztak ezekben az években az argentin pápa befogadó gesztusai miatt is, aki mindenféle ember iránt közelséget mutatott, főként a „nemkívánatosak”, a bűnösök iránt. Ferenc pápa első homíliájában, amit a vatikáni Szent Anna-templomban mondott, így fogalmazott: „Hányan közülünk megérdemelnénk, hogy elítéljenek! És jogos is lenne. De Ő megbocsát! Hogyan? Az irgalmassággal, ami nem törli el a bűnt: csak Isten bocsánata törli el a bűnt, míg az irgalmasság túlmegy ezen. Olyan, mint az ég: az eget nézzük, a sok csillagot, de amikor reggel fölkel a nap, a nagy fényben nem látszanak a csillagok. Ilyen Isten irgalmassága is: a szeretet, a gyöngédség nagy fénye, mert Isten nem rendelettel bocsát meg, hanem simogatással”.

Kilépő Egyház

Pápasága valamennyi évében Péter 266. utóda egy közeli Egyház arcát mutatta meg, mely képes tanúskodni a gyengédségről és az együttérzésről, befogadva és átölelve mindenkit, még úgy is, hogy kockáztat és nem törődik az uralkodó közvéleményt követők reakcióival. „Szívesebben látok egy olyan Egyházat, amelyet baleset ért, amely megsebesült és bepiszkolódott, miközben kiment az utcákra, mint egy olyan Egyházat, amely belebetegedett a zártságba és a kényelembe, mert a saját biztonságához ragaszkodott” – írta Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában. (EG 49) Egy olyan Egyházat, amelyik nem emberi képességeiben bízik, az influenszerek szereplési vágyában, akik csak magukra és a vallásos marketingstratégiákra támaszkodnak, hanem olyan Egyházat, amelyik átláthatóvá teszi magát, hogy fölismerhetővé váljon annak az irgalmas arca, aki alapította és élteti kétezer éve minden ellenére.

Az irgalmas Isten arca

Az az arc és ölelés, amit sokan felismertek Róma idős, Argentínából érkezett püspökében, aki pápaságát azzal kezdte, hogy elment imádkozni a Lampedusa partjainál tengerbe fulladt migránsokért, és aki végül kerekesszékben ülve az utolsó pillanatig azért élt, hogy tanúsítsa a világnak az irgalmas Isten ölelését, aki közel van és hűségesen szereti minden teremtményét.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír