Az irgalmasság szent kapujának bezárása és papnövendékek beöltözése az esztergomi bazilikában

KÉPGALÉRIA – klikk a képekre!

A vatikáni Szent Péter-bazilika kivételével a világ összes templomában november 13-án, vasárnap zárták be az irgalmasság szent kapuit. A katolikus egyház több mint hétszáz éves hagyományának megfelelően az 1300-as első szentévtől kezdődően csak a római nagy bazilikák szent kapui nyíltak meg az adott rendes vagy rendkívüli szentév során. Ezt a hagyományt bővítette ki Ferenc pápa, amikor tavaly az irgalmasság jubileumának meghirdetésekor kifejezetten kérte, hogy a helyi egyházakban is legyen lehetőség a szent kapukon való átlépésre, mégpedig az egyházmegyék legjelentősebb helyein.

Erdő Péter bíboros a szentmise elején bezárta a főszékesegyház szentkapuját. Homíliája után, amelyet teljes terjedelmében közlünk, megáldotta az esztergom-budapesti, váci, kaposvári és pécsi egyházmegyékhez tartozó kilenc másodéves papnövendék reverendáját.

***

Krisztusban Kedves Testvérek!

A mai szentmisében ünnepélyesen lezárjuk az irgalmasság szentévét. Világszerte emberek milliói haladtak át az irgalmasság kapuin, járultak szentgyónáshoz és szentáldozáshoz, imádkoztak a Szentatya szándékára, elmélkedtek az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek jelentésén. Az irgalmasság jelképes kapui bezárulnak, de Isten megbocsátó és ajándékozó szíve tárva-nyitva marad, ő hazavár mindannyiunkat. És nem zárulhat be a mi szívünk sem, mert a megbocsátó és segítő szeretet a keresztény ember életformájának a lényege. Ezt kéri tőlünk számon az örök bíró a mindenség beteljesedésének nagy és nyilvánvaló napján, az idők végén.     

A felolvasott evangéliumi részletben (Lk 21,5-19) Jézus egyik híres beszédét hallottuk Jeruzsálem pusztulásáról. Ez a drámai esemény a világ végének képét idézi fel. Az egyházi év utolsó vasárnapjainak szentírási szakaszai az idők végének távlatát vetítik elénk. Az első évszázad keresztényei számára nem volt világos, mikor jön el az idők vége, mikor következik be Krisztus második eljövetele. Sokan úgy gondolták, mindez csupán hetek, hónapok vagy évek kérdése.

Majd’ két évezred telt el az óta. Mégsem állíthatjuk, hogy mi jobban tudnánk, mikorra várhatjuk a világ végét. De ha figyelmesen olvassuk az evangéliumot, megerősödünk abban a meggyőződésünkben, hogy ez nem is tudható előre, sőt értelme sincs a számítgatásnak. A keresztények első nemzedéke a közeli világvége várakozásából helyenként azt a következtetést vonta le, hogy hasztalan dolgozni, hiszen minden hamarosan elmúlik. Jobb napról napra élni, nem vállalni hosszú időre szóló kötelezettségeket. Ez ellen a magatartás ellen már Szent Pál apostol felemelte a szavát. Szinte ironikusan írja a tesszaloniki keresztényeknek „Aki nem akar dolgozni, ne is egyék”.

Azt viszont az Apostolok Cselekedeteiből tudjuk, hogy Szent Pál igencsak dolgozott. Sátorszövéssel foglalkozott és munkájából még más rászoruló testvéreknek is segített. Ez akkoriban sokaknak újdonságnak tűnt. A közvélemény lebecsülte a kétkezi munkát, nem tartotta szabad emberhez méltónak. Szent Pál gondolkodása azonban egy másik kultúrából táplálkozott: a Biblia világából. A Teremtés könyvében Isten maga is úgy jelenik meg, mint aki hat napig dolgozik, a hetediken pedig megpihen. Ezzel szimbolikusan meghatározza az emberi munka és pihenés törvényét. Ezt pedig a bibliai elbeszélés szerint a Teremtő még a bűnbeesés előtt teszi meg. A munkában tehát maga a Szentírás sem csupán az ősbűn büntetését látja, hanem olyan adottságot, amely teremtett természetünkből fakad. Ma ez az igazság nagyon időszerű. Sokan azt mondják, hogy az automatizálás, a robotok egyre inkább feleslegessé teszik az emberi munkát. Mégpedig nem csak a fizikai munkát, hanem az úgynevezett szellemi munkát is. Sokszor az a kísértés is megérinthet minket, hogy a számítógépek bizonyos tekintetben többre képesek az embernél, hogy talán mi magunk is csupán korlátozott kapacitású, biológiai úton létrejött számítógépek vagyunk.

Ebből a háttérből emelkedik ki Jézus tanítása a munkáról. Ő maga is hosszú éveket töltött kétkezi munkával. De megváltó művéről is azt mondja János evangéliuma szerint (4, 34), hogy munka az, amelynek elvégzését az Atya rábízta. A tudatos és szabad ember munkájával a teremtő Isten társául szegődik. Élete kitágul, távlatot, értelmet kap.

A mai szentmisében a szeminárium másodéves növendékei magukra öltik a megáldott reverendát. Ez emlékezteti őket a papi hivatásra. Erre készülnek ugyanis a képzés évei során. A pap pedig különleges módon képviseli Krisztust a világban. Jel lesz a személye és a magatartása. Az általános keresztény hivatáson belül különleges küldetést kap. Munkája, világnézete, élete értelme és mindennapjainak öröme a krisztusi küldetés, amelyet a felszenteléssel megkapott. Ezt a teljességet jelképezi számunkra a papi ruha. Ez pedig különleges helyzet, hiszen életünk egyik vonatkozását sem különíthetjük el teljesen a másiktól. A síkok egybekapcsolódnak. Ez különös kockázat, de különös boldogság forrása is. A papnak jól felkészült humán értelmiséginek kell lennie, hittel és szakértelemmel kell képviselnie a hitet a világban, ezt hangsúlyozza már Szent Pál is, amikor a püspök feladatairól beszél: a püspöknek, a papnak tanítónak, a tanításban jártasnak kell lennie. Olyan embernek, aki meg tud válaszolni az ellentmondásokra is. Ez a kihívás ma is időszerű: az eszmék, a világnézetek és az érdektelenség zűrzavarában kell tisztán és elmélyülten képviselni a katolikus hitet, meggyőzni, megerősíteni, megnyerni másokat is. És képviselni kell Krisztust szentségi erővel a szentmisében és minden szent cselekményben. Ami ezeken túl van, a kirándulástól a lélektani megnyugtató beszélgetésekig, az lehet szép vagy hasznos, de inkább csak segítője, nem pedig lényege a pap küldetésének.

Kérjük Krisztust, hogy árassza ki irgalmas szeretetét keresztény életünk és papi szolgálatunk révén az egész világra! Ámen. 

***

A szentmise homíliája után a papnövendékek magukra öltötték a bíboros által megáldott papi reverendát, majd az ünnepi liturgia végén a szentévért hálaadásként Magnificat hangzott fel az esztergomi bazilikában.

***

Ugyanezen a napon a Szent István-bazilika szent kapuját Snell György esztergom-budapesti segédpüspök, a bazilika plébánosa zárta be.

Fotó: Mudrák Attila/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye; Szent István Bazilika plébániai hivatala

Magyar Kurír
(vb)