Az iskolapadból Lourdes-ba: útjukat kereső fiatalok élményei betegkísérőként

„Olyan hely, ami csöndben változtat meg téged. Úgy éreztem, hogy

száz életet leéltem öt nap alatt”

– mondta a lány.

Unottan bámulják a mobiljukat, fejükön fülhallgatóval, amiben hangosan dübörög a zene – ezek a Z generációt övező sztereotípiák, melyek azonban nem fedik a valóságot. Sokkal inkább olyan tanulmányokra van szükség, mint a Giuseppe Toniolo Intézet fiatalokról szóló 2026-os jelentése, hogy visszaadjuk ennek a tényleg összetett világnak a konkrét valóságát, ami sokrétű, de sok újdonságot is rejt. Az adatok szerint a fiatalokat destabilizálják a világot sújtó válságok, és ezért bizonytalanul gondolnak a jövőre, ami kapcsolataikban is megjelenik. Ebben a jövőben azonban sokan főszerepet akarnak játszani, megszólalni és felelősséget vállalni, nemcsak jelképes elismerésre vágynak. Tehát tudatos és tevékeny fiatalok, akik képesek megragadni az élet kínálta lehetőségeket.

Az Enrico Tosi Közgazdasági Szakközépiskola csoportja Lourdes-ban

Betegkísérők Lourdes-ban

Például igent mondani egy iskolai ajánlatra: hogy csatlakozzanak néhány beteghez, akiket az olasz katolikus Lourdes-i Betegszállító Szövetség, az Oftal visz a Mária-kegyhelyre. Ez a kezdeményezés a '90-es években kezdődött, amikor a lombardiai Varese megyében egy testnevelő tanár, Maurizio Moscheni, aki már régóta hordárként önkénteskedett Lourdes-ban, fölvetette az ötletet az Enrico Tosi Közgazdasági Szakközépiskola diákjainak. Először öten merték fölvállalni a kalandot, de idővel még 120 diák mondott igent, nem feltétlenül hívők és katolikusok. Moscheni tanár úr szerint Lourdes – ahol XIV. Leó pápa szeptember 27-én szentmisét mutat be – megváltoztatja a srácokat.

Olyan utat jelent számukra, ahol jobban megismerik önmagukat, mert megtapasztalják sok ember fájdalmát és nehézségeit. Mély benyomást tesz rájuk és megváltozva térnek haza.

Az ígéret

Ginevra Maria Ceriani számára is így volt. Nemrég töltötte be a 18-at, reálgimnáziumba jár. Jövőre érettségizik, de már tudja, mit fog csinálni 2027 szeptemberében: barátnőivel együtt Lourdes-ban lesz. Idén június 25–30. között 20 másik diákkal ment Lourdes-ba hittantanárukkal, Antonio Samettivel, aki fiatalon megtapasztalta ezt. Ginevra számára mély átmenetet hozott az utazás. Hiányzott az iskolából, amikor kihirdették a lehetőséget, mert egy műtét után ágyhoz kötve lábadozott hosszú ideig. „Szép dolognak tűnt, de nem tudtam, hogy képes leszek-e másokat ápolni, a saját állapotomat látva. Azért elutaztam egy hét fizioterápia után”. Lourdes-ba repülővel ment, mivel nem tudott hosszú ideig állni, de felkészült. Az étkezővel kezdett foglalkozni, terített, leszedte az asztalt, társalgott a betegekkel. A fájdalom azonban előjött, ezért más után kellett néznie Ginevrának: a nehézségekkel küzdőknek nyújtott segítséget, vizet és takarókat osztott, hogy megóvja őket a hidegtől és a nyirkos levegőtől, a hordároknak segített.

Ginevra az osztálytársaival

Törleszteni a kapott figyelmet

„Úgy éreztem, hogy törleszteni valóm van a világnak” – ez a motiváció hajtotta a fiatal lányt, hogy elfogadja a lourdes-i utat. „Három hónapig ágyban feküdtem, nagyon sok segítségre volt szükségem, és az elmúlt hetekben a kórházban maximálisan elláttak. Akik segítettek nekem, tényleg meghatározó személyek voltak, soha nem fogom elfelejteni őket, nagy hálát érzek az ápolók, a kórházi személyzet, az orvosom, de a családom iránt is. Tehát tudom, hogy mennyire fontosak azok az emberek, akikre a nehéz pillanatokban bízzuk magunkat. És ez a dolog különösen fölerősödik Lourdes-ban”.

Gyengeségből ajándék

„Megértettem, hogy valójában

sokkal többet kaptam vissza, mint amennyit én adtam.

Az, ahogy a betegek megnyíltak nekünk, megmutatták törékenységüket, számomra nagy ajándék volt”. És ez nem minden. Az iránta mutatott bizalom arra ösztönözte Ginevrát, hogy lebontsa a régóta emelt falakat, azokat a gátakat, amelyek befolyásolták kapcsolatait. „Felbátorodtam, hogy én is ezt tegyem. Elfogadtam a gyengeségeimet és megmutattam másoknak is”. Így tehát elkezdett egyre jobban kinyílni, érezni, hogy belül megváltozik, annak az imának a beteljesedéseként, amelyet a barlang előtt tett, amikor azt kérte Máriától, hogy meg tudjon nyílni, feloldani a benne levő gátakat. Meghatott pillanatok kísérték ezt az átmenetet, a felszabadultság könnyeivel.

Öt nap alatt száz élet

„Lourdes az öröm pillanata, ahol valami nagyszerűt élsz meg, mind nagyon boldogok voltunk, hogy segíthetünk. Jót tenni nekem tényleg gyógyító erejű volt”. És az volt sok más fiatalnak is, akik bár távol állnak a hittől, éppen a Pireneusok lábánál kezdtek föltenni önmaguknak kérdéseket, őszinte, szoros és bensőséges kapcsolatot keresni Istennel. „Csupán öt nap volt, de nekem úgy tűnt, hogy hónapok teltek el, mert mindent százszázalékosan megéltem, olyan intenzíven, amit el sem tudtam volna képzelni. Főként pedig úgy tűnik, hogy

egy olyan énemet ismertem meg, amelyiket el szeretném vinni a hétköznapi életbe. Lourdes az a hely, amelyik csöndben változtat meg. Úgy éreztem, hogy száz életet éltem le öt nap leforgása alatt”

– zárta gondolatait a 18 éves lány.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír