Az Isten által nekünk készített ruha – A megszentelt életet ünnepelték a Pécsi Egyházmegyében

Gyertyaszentelő Boldogasszony – Urunk bemutatása – ünnepét Szent II. János Pál pápa nyilvánította a megszentelt élet napjává 1997-ben. Az ünnephez kapcsolódó pécsi találkozáson február 11-én, szombaton Felföldi László püspök a pécsi dómban elhangzott köszöntőjében óriási ajándéknak nevezte, hogy mindnyájan együtt szolgálhatnak Krisztus Egyházában, majd háláját fejezte ki a szerzetesrendek egyházmegyei jelenlétéért és a szeretetszolgálatért, mellyel erősítik az evangélium örömhírét.

A Pécsi Egyházmegyében szolgáló rendek – az irgalmasok, a pálosok, a ferencesek, a kármeliták, a Szent Szív Társaság, valamint a Nyolc Boldogság Közösség tagjai – rövid bemutatkozás keretében ismertették történetüket, hitvallásukat és missziós küldetésüket.

A pálos rendet, az egyetlen magyar alapítású ma is működő férfi szerzetesrendet Puskás Antal tartományfőnök mutatta be. Elmondta: a közösséget 1250-ben alapította Boldog Özséb, aki a Magyarországon szétszórtan élt remetéket szerzetesi közösséggé szervezte.

A Pilisben mintegy húsz éven át irányította, kormányozta rendjét, melynek ma Pécsett élő tagjai olyan közösséget szeretnének építeni, akikkel együtt valósíthatják meg Isten országát – emelte ki a tartományfőnök.

Az idén ötvenéves Nyolc Boldogság Közösség pécsi nővérei, Mikovics Krisztina és Valter Margit ismertették, hogy a közösség nővéri ága 1988 óta van jelen Magyarországon.

Három szerzetesnővér Felföldi László püspök meghívására 2022-ben hozott létre közösséget Pécsett, ahol jelenleg az iskolai hitoktatásban vesznek részt, egyetemi kurzust vezetnek, egyetemisták lelki kísérését és hittanárhallgatók mentorálását végzik.

A Sarutlan Kármelita Nővérek rendjét Mária-Eszter nővér mutatta be. Az Avilai Szent Teréz által alapított kontemplatív női közösség tagjai öt földrész 98 országában, 890 kolostorban 11 500 fővel vannak jelen.

A Pécsi Egyházmegyében kolostoruk Magyarszék határában található. Legfontosabb szolgálatuk az imádság, ezért munkájukat és egyéb tevékenységeiket is Isten jelenlétében, imádságban töltik.

A Szent Szív Társaságot (Sacre Coeur) a francia forradalom évei után alapították Párizsban. A rendről és az egyházmegyében szolgáló négytagú közösség lelkiségéről – melynek középpontja Jézus sebzett Szíve, amely szeretetből mindent odaadott – Szilágyi Erzsébet nővér beszélt.

A közösség 2021-ben, a kármelita nővérek hívására érkezett Mánfára, a MaranaTha Házba, ahol feladatuk a lelkigyakorlatos ház működtetése, az oda érkezők lelkivezetése. Felföldi László püspök felkérésének eleget téve az egyházmegyei katolikus iskolák tantestületének lelki megerősítésében vállalnak aktív szerepet.

Az Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei rend immár 33 éve van jelen a Pécsi Egyházmegyében – mondta el Borbáth Éva Krisztina általános elöljáró. – Kozármisleny korábbi polgármestere meghívására érkeztek a településre, hogy a rend betegápoló karizmájával segítsék a településen élő idős embereket, ápolják és gondozzák a rászorulókat.

A nővérek lelkigondozói szolgálatot is ellátnak; imaóráikba, a közös szentségimádásokba a településen élők is bekapcsolódhatnak.

A Betegápoló Irgalmasrend szerzetesei először 1796-ban érkeztek Pécsre, amikor tizenkét ágyas kiskórházzal kezdték meg szolgálatukat. Szinte klinikai méretűre fejlődött, 1950-ben államosított kórházukat a 2000-es években kapták vissza.

Az intézményben jelenleg krónikus, ápolási és hospice-részleg működik – ismertette Horváth Kornél Damján OH. – A pécsi rendház 2022 végén nyílt meg újra, amikor két irgalmas testvér Pécsre helyezéséről határozott a tartományfőnök, akik Morvay Imre Pióhoz csatlakoztak, aki 15 éven át egyedül látta el a rendi szolgálatot Pécsett. Az irgalmasok rendi fenntartású kórházaiban a világ 54 országában 58 ezer munkatársuk dolgozik a szerzetesek lelkiségi iránymutatása mellett.

A rendek és közösségek bemutatkozását követően ünnepi szentmisét mutatott be Felföldi László pécsi megyéspüspök; koncelebrált Puskás Antal pálos tartományfőnök és Máger Róbert püspöki irodaigazgató.

A szentmise homíliájában Puskás Antal az ember bűnbeesését követő szentírási történésekről elmélkedett, amikor az ember választhatott az Isten iránti teljes odaadás és bizalom vagy a tudás birtoklása és életének saját kézben tartása között. A kettőt nem lehetett egyszerre választani, mint ahogy nem lehet egyszerre szolgálni Istennek és a sátánnak – hangsúlyozta a szónok. – Amikor az ember a tudás fáját választotta, a másiktól távol került. Az Úristen azonban nem hagyta magára: bőrből ruhát készített neki és feleségének, majd eltávolította őket az Éden kertjéből (vö. Ter 3,21–23).

Szentbeszédében a pálos tartományfőnök rámutatott: nagyon mély és szimbolikus jelentőségű kinyilatkoztatás, hogy az Isten ruhát készített az embernek, akinek így nem magának kellett megoldania nyomorúságos helyzetét. Amikor a szerzetesek beöltözéskor magukra öltik szerzetesi ruhájukat – ami azt jelképezi, hogy elkezdik élni Istennek szentelt életüket –, az a Teremtés könyvében olvasható részre utal, amikor Isten maga adott ruhát az embernek.

A szerzetesi ruha, a habitus felöltése már előrevetíti az új életet, az irgalomból és az Isten szeretetéből fakadó életet, ami Krisztusban lesz teljesen az emberé.

A szerzetes ezt a ruhát ölti magára, és mintha általa ott lenne a paradicsom bejáratánál, ahova csak ebben az új ruhában, az irgalom ruhájában lehet bejutni, amit Isten készített nekünk. Ezt jelképezi a szerzetesek, a ministránsok, a papok ruhája. Ez jelképezi az isteni irgalmat, amiben és amiből élünk.

Mi, szerzetesek arra vagyunk meghívva, hogy Isten közelében éljünk, hogy egészen neki éljünk. Ti pedig, akik családban éltek – fordult a hívekhez a tartományfőnök –, egy nagyon fontos üzenetet, egy teológiai igazságot közvetítetek nekünk: az ember a másik embernek képes teljesen átadni önmagát, a másik emberben pedig jelen van az Isten.

Mindkét hivatást Isten alkotta. Kiegészítik egymást, nekünk pedig fontos megtalálni benne a saját helyünket, életünk következő, helyes lépését, ami akkor lesz igazán mély és világos bennünk, ha abban a szívünkkel vagyunk jelen. Ne mulasszuk el ezt a lépést – zárta elmélkedését a szónok.

A szerzetesek ünnepi találkozója szeretetvendégséggel zárult a püspöki palotában.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír