Az Istennel való találkozás legfőbb helye maga Jézus – 90 éves az Árpád-házi Szent Margit-templom

Az ünnepi szentmisén Fábry Kornél segédpüspök, Monostori László plébános, Szűcs Bálint káplán és az Eszetergom-Budapesti Főegyházmegye papjai koncelebráltak, majd Árpád-házi Szent Margit ereklyéjével – a hűvös, esős időjárás ellenére is – körmenetet tartottak.

Erdő Péter homíliájában örömét fejezte ki, hogy együtt ünnepelhetjük ma a Szent Margit-templom kilencvenéves évfordulóját. „Megadta a gondviselés, hogy egyúttal megáldhatjuk a felújított épületet” – mondta, majd arról beszélt, hogy a templom ősidők óta az Istennel való találkozás helye, a katolikus templomokban pedig Jézus Krisztus, aki a saját testét is templomnak nevezte, különleges módon van jelen. Nemcsak azért, mert jelen van az imádkozó közösségben, ahol ketten-hárman összegyűlnek az ő nevében, hanem „egészen különleges módon itt van az Eucharisztiában”.

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelemben közöljük.

Krisztusban kedves Testvérek!

1. Örömmel ünnepeljük ma ennek a templomnak a kilencvenéves évfordulóját. Megadta a gondviselés, hogy egyúttal megáldhatjuk a felújított épületet. Az épület, a templom ősidők óta az Istennel való találkozás helyét jelenti az emberek számára. Különösen is ennek a színhelye volt a jeruzsálemi templom, amelyet nagy történelmi viharok után újra és újra felépítettek és megáldottak. Ez jut eszünkbe ennek a templomnak a megújulása alkalmából is. De hogyan tekint a keresztény ember a katolikus templomra, hogyan keressük mi a templomban a Magasságbelivel való találkozást?

2. A mai evangéliumban Szent Péter szerepét és küldetését közvetett módon ismerhetjük meg. A középpontban ugyanis Krisztus áll, róla hangzik el mindig a kérdés: ki is valójában Jézus Krisztus? Erre a kérdésre hívők és nem hívők könyvekben és filmeken, jóindulattal és gúnnyal, vagy akár istenkáromló módon sokféle választ adnak. Így volt ezt már Jézus korában is.

Jézus szavaiból és tetteiből bátran lehetett arra következtetni, hogy prófétával állnak szemben. A messiási várakozások képébe pedig beleillettek a különböző előfutárok. Itt olvassuk az evangéliumban, hogy voltak olyanok, akik Keresztelő Jánosnak tartották Jézust. Mert hittek a reinkarnációban, a lélekvándorlásban. Mert úgy vélték, hogy ugyanaz a nagy szellem, ugyanaz a nagy próféta újra és újra más testben is megjelenhet, és folytathatja tanító munkáját. Ez a népi hiedelem azonban természetesen nem volt a helyes válasz. De ugyanígy tévedtek azok is, akik más előfutárt kerestek, és azt gondolták, hogy Illés jött vissza, vagy valamelyik másik próféta. Az is előfordult, hogy több ember személyében várták a Messiást, külön várták a papot, külön a prófétát, külön a királyt. Volt, aki ezek egyikét vélte felfedezni Jézus Krisztusban. Eddig tudott hát eljutni akkoriban a hívő józan ész a maga következtetésével.

De Péter apostol nem ezt válaszolja. Ő hitvallással válaszol: „Te vagy a Krisztus” – vagyis a Felkent, vagyis a Messiás – „az élő Isten Fia”. És ahogyan Jézus ezt a választ fogadja, abból derül ki, hogy mi a másik forrás, ahonnan még erre a kérdésre a választ kereshetjük. Ez a másik forrás maga a kinyilatkoztató Isten. Ő tesz tanúságot Jézusról.

Nem Péter műveltsége, nem a rabbinikus tanulmányai, amelyek talán nem is voltak, hanem az Isten akaratára való ráfigyelés, az a belső lelki éleslátás ismerteti fel vele az igazi választ, amely arra segíti, hogy az Atya akaratát kutassa, és arra figyeljen.

A válaszban ott van a teljesség. Mert megvallja, hogy számunkra Ő a Messiás, Ő a várva várt Szabadító, de egyben megvallja azt is, hogy az Isten Fia. Odaülteti, ahova Jézus maga helyezi saját magát, éppen abban a válaszában, amelyet a főtanácsban ad majd kivégzése előtt: „látni fogjátok az Emberfiát, a Mindenható jobbján ülni”. Az Atyával egyenrangú, az Atyához méltó. Nem egyszerűen csak ember az, akiben Péter a Messiást felismeri. És ez az a válasz, amire Jézus rámondja az igent, ez az a válasz, amelyre Jézus is tanúsággal felel. Mert azt mondja: Te pedig ezentúl nem Simon vagy, hanem Kéfás, vagyis Péter, „kőszikla” lesz a neved, és erre a sziklára építem Egyházamat. Nekünk, keresztényeknek a választ már nem csupán egyénileg kell keresnünk.

Megkaptuk azt az ajándékot, hogy itt él közöttünk a tanúságtétel, amely Jézus koráig és Jézus személyéig megy vissza. Az a tanúság, amit a Feltámadott tett a saját kilétéről, az a tanúság, amit a benne hívő apostolok tettek róla.

Nem véletlen, hogy azt olvassuk a Korintusi első levélben, hogy Jézus Krisztus az alap. Ha az Egyházat épületnek nevezhetjük, Isten házának, Isten templomának, és így nevezi maga Jézus is, akkor az alap nagyon fontos a ház vagy akár a templom szilárdsága szempontjából. Jézus maga a láthatatlan alapja egész Egyházának. A látható alap pedig Péter, a Szikla lett, és utódai, akikre szükség lesz mindig, az idők végezetéig, hogy megerősítsék testvéreiket.

3. Számunkra, katolikusok számára, az Istennel való találkozás legfőbb helye maga Jézus Krisztus. Ő az, aki a saját testét is templomnak nevezi. De a mi templomainkban Ő különleges módon van jelen.

Nem csak azért van köztünk, mert az imádkozó közösségben, ahol ketten-hárman összegyűlnek az Ő nevében, Ő is jelen van, hanem egészen különleges módon itt van az Eucharisztiában. Őt ünnepeljük a szentmisében.

Ő a táplálékünk, amikor áldozunk, Őt imádjuk, amikor legtérdelünk a tabernákulum előtt. Ő az, aki a templomból kiindulva megtudja teremteni közöttünk az imádság és a segítő szeretet közösségét, Ő az, aki rajtunk keresztül is megakarja menteni a világot a bűntől, a reménytelenségtől, minden gonosz indulattól.

Kérjük a mai szentmisében, hogy az Ő éltető jelenléte sugározza be ennek a közösségnek az életét és világító jel mindenki hívő és nem hívő számára, aki ezt a templomot, akár távolról is megpillantja! Ámen.

*

A szentmise után Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára örömét és háláját fejezte ki, hogy Budapesten, a nemzet fővárosában számos templom, kápolna újult meg az elmúlt időszakban, és kétszer is ellátogatott hozzánk Ferenc pápa. Ezek – tette hozzá – mind a keresztény közösséget erősítik. Az államtitkár a köszöntőjében hangsúlyozta továbbá: egy olyan világban, amikor Isten nevében gyilkolnak és a teremtett világot romboló ideológiák terjednek, óriási szükség van a tízparancsolat tanítására, amelyet a keresztény egyházak is közvetítenek. Megjegyezte, hogy egy néhány hónapja megjelent felmérés szerint a magyarok 85 százaléka fontosnak tartja saját életében a tízparancsolatot. A kormány ezért is támogatja a keresztény közösségeket templomaik, közösségi tereik felújításában.

Soltész Miklós köszöntő szavai után Erdő Péter vezetésével ereklyés körmentet tartottak, a kilenc évtizeddel ezelőtt felszentelt templom körül. Ezt követően csendült fel a Te Deum, majd pedig Monostori László esperes, plébános fejezte ki háláját mindenkinek, aki az ünnepi szertartás előkészületében segítséget nyújtott. Köszönetet mondott Magyarország Kormányának és a projektekben közreműködő szakembereknek is, hogy a Szent Margit-templom az elmúlt években kívül-belül megújulhatott. Ugyancsak köszönetet mondott a XIII. Kerületi Önkormányzatnak, hogy támogatták a karbantartási munkákat és közösségi programokat. Háláját fejezte ki Erdő Péter bíborosnak is, aki atyai figyelemmel és segítő jószándékkal kíséri a „margitos közösséget”. Monostori László „szép ünnepünk emlékére” egy Szent Margit-templomot ábrázoló pirográfiával ajándékozta meg a bíborost, továbbá átadta azokat az imafelajánlásokat és jókívánságokat, melyeket az egyházközség tagjai gyűjtöttek, írtak fel és rajzoltak a főpásztornak.

Az ünnepi szentmisén kilencven angyalföldi ministráns szolgált, közreműködött a Gaudete! Énekkar Gyarmati Tóth Tamás vezényletével, a templom gregorián scholája Vargha Viktor vezetésével, továbbá a Fügefa Zenekar, melynek élén Halász Balázs állt.

Szerző: Zsuffa Tünde

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Prófusz Ádám

Magyar Kurír