Az ökumené jegyében A Hegyen – Püspöki hivatalok munkatársainak országos találkozója

Hazai keresztény felekezetek püspöki hivatalainak munkatársai találkoznak ezekben a napokban Esztergomban. A résztvevők bemutatkozó alkalmak, szekcióbeszélgetések, közös városnézés keretében ismerkedhetnek meg egymással, keresztény kollégáik munkájával.

A találkozó második napján, július 21-én a szentmise és a protestáns szervezésű áhítat után három előadás hangzott el: az ezüstmisés Pál Feri mentálhigiénés szakember a kommunikációelmélet gyakorlati vonatkozásairól, a stressz- és konfliktuskezelésről; Lovas András református lelkész, a Dunamelléki Református Egyházkerület missziós referense az új alapítású gyülekezetekről és e közösségek lelkészvezetőinek képzéséről, mentorálásáról beszélt; Prőhle Gergely, a Magyar Evangélikus Egyház országos felügyelője a kereszténység helyzetét elemezte napjaink Európájában, hangsúlyozva a keresztények felelősségét a hazai egyházi életben, illetve világegyházi szinten.

Pál Feri atya elmondta: a kommunikációelmélet alapvető felismerése, hogy a kommunikáció tartalmát a befogadó fél határozza meg, szemben a naiv elképzeléssel, amely szerint ez a közlő félen múlik. A kommunikációban ugyanis

normális körülmények között arra reagálunk, amivé a másik fél közlése átalakult bennünk.

A kommunikációnak három szintje van: egy informatív, egy érzelmi (félelmen, szomorúságon, haragon vagy örömön alakuló) és egy kapcsolati. Minél fontosabb egy emberi kapcsolat vagy helyzet, annál fontosabbá válik az érzelmi és a kapcsolati szint. Ha nem érkezik adekvát reakció az érzésekre és a kapcsolati üzenetekre, a befogadó számára félreérthetővé válik a kommunikáció tartalma.

John Gottman világhírű családterapeuta kutatási eredményei szerint az emberi viszonyokban háromféle kapcsolati üzenet fordul elő: az „el” típusú (kilépés a kapcsolatból), az „ellene” típusú és a „felé” típusú. Az „el” és az „ellene” típusú üzenetek nyilvánvalóan pusztítják az emberi kapcsolatokat, amelyeket egy idő után az tesz tönkre, ahogy egymással bánunk, amikor problémáink vannak. Mérések bizonyítják, hogy a negatív kapcsolati üzenetek drámai módon hatnak a befogadó testi állapotára, erősebb konfliktusos stressz után a hormonszint helyreállásához férfiak esetében 2-4 órára van szükség; a nők stresszoldó stratégiája jobb: az intenzív verbális kommunikáció hatására a test megkönnyebbül.

Gottman nagy mintaszámú kutatásai szerint a hétköznapi konfliktusbeszélgetések során a percenkénti 60-70-es pulzusszám 240-re is emelkedhet; a pulzusszám emelkedésével először a finommotoros képességek mennek tönkre (kézremegés), majd a memória kezd akadozni, ahogy a térbeli tájékozódás képessége is, 180-as pulzusszám felett az elemző gondolkodás válik működésképtelenné, és végül maradnak az agytörzsi válaszok: menekülés, védekezés, támadás, lefagyás.

A családterapeuta szerint kommunikációnk során kerülnünk kell a kritizálást, az ítélkezést, a minősítést, a másik leértékelését. A másik ember minősítése helyett a „nekem valami nem jó” típusú kommunikációt kell gyakorolni.

Normális, hogy a problémák a családban és a munkahelyeken, a főnök–beosztott viszonyban vagy a munkatársi kapcsolatban is megjelennek, éppen ezért

fontos megtanulni bizonyos magatartásformákat, amelyek segítségével képessé válhatunk együtt élni megoldhatatlan konfliktusokkal, helyzetekkel is.

Törekednünk kell arra, hogy megértsük, mi történik, azaz egy konfliktusban saját igazságunkként kell felismernünk a partner igazságát, mintegy „szerepcsere” segítségével meg kell próbálnunk beleélni magunkat a másik helyzetébe (együttérzés), illetve törekednünk kell fenntartani a másik ember iránti megbecsülésünket, tiszteletünket, s nem utolsósorban nemcsak a biztonságra, hanem a biztonságérzet fenntartására is törekednünk kell kapcsolatainkban.

A második előadásban Lovas András református lelkész, missziós referens arról beszélt, hogy miként segíti (mentorálja és képzi) az újonnan születő gyülekezetekben szolgálatot végző lelkészek munkáját.

Elmondta, hogy a dunamelléki egyházkerület már egy évtizede programszerűen végzi az új gyülekezetek plántálását. Az új gyülekezetek létrehozását a lakóhelyükről elköltöző reformátusok közösségbe szervezése (földrajzi ok) és a szekularizált (a vallási háttérrel nem rendelkező) emberek elérése is legitimálja. Az új gyülekezetek a missziós innováció (az evangelizáció új útjai) laboratóriumai, ugyanakkor a létrehozásuk alkalmával rendezett egyházi keretekre van szükség: figyelni kell arra, hogy az új csoport mögött támogató, imádkozó, missziós lelkületű anyagyülekezet álljon.

Fontos, hogy a gyülekezetek plántálására az ilyen típusú szolgálatra rátermett lelkészt válasszanak ki. A lelkészek szakmai képzése, mentorálása meghatározó folyamat, párhuzamosan a spirituális kíséréssel (lelkivezetés), történetük, érzéseik, gondolataik meghallgatásával. Fontos szempont a lelkész számára, hogy tisztázza a szolgálatban az eredményességre való törekvésének belső motivációit, ne önmagát akarja megváltani a szolgálata által (hamis identitás), teljesítményközpontú munkáját elébe helyezve a krisztusi megváltásnak.

A harmadik előadásban Prőhle Gergely, a magyarországi evangélikus egyház országos felügyelője, volt berlini és berni nagykövet a keresztények felelősségéről beszélt a nemzetközi kapcsolatokban és a hazai egyházi életben.

Hangsúlyozta a keresztény hit univerzalitását, amely nem helyezhető a nemzeti öntudatból fakadó meggyőződés mögé.

Szorgalmazta, hogy a püspöki hivatali munkatársak és általában a külkapcsolatokban aktív keresztények járjanak elöl az országunkról való hiteles tájékoztatás átadásában a nemzetközi színtéren.

Hangsúlyozta: „Minden egyes keresztény felelős minden keresztényért”, ezért ki kell lépni az egyházközségi vagy gyülekezeti provincializmusból, fel kell fedezni, hogy van élet a saját templomunk falain túl is, és elsősorban tenni kell az összetartó közösségeinkért egy olyan világban, ahol a civilizációk összecsapása (huntingtoni értelemben) mára a felgyorsult közlések sodrában elvilágiasodott tömegek és a kereszténység között is kibontakozott.

Az evangélikus egyház országos felügyelője rámutatott, hogy nem vezet célra a másokra mutogatás, a szidalmazás, a kritika, a pesszimizmus; a felsőbbrendűség helyett a testvéri, a másikhoz odaforduló magatartás lenne kívánatos.

A népszámlálási adatokat (gyakorló keresztények csökkenő létszáma) látva önvizsgálatot kell tartanunk; át kell gondolnunk, hogyan erősíthetnénk meg saját közösségeinket, egyúttal pedig azt is, hogy miként és mit tehetnénk felelősséggel a teremtett világért, mert ha ezt elmulasztjuk, a „globális aggódásunk” hiteltelenné válik – mondta Prőhle Gergely.

Az előadó végül a remény hangján szólt arról, hogy a rengeteg aggasztó jelenséget látva is tudatosítanunk kell: „Az Európa-projekt mélyen keresztény meggyőződésből létrehozott vállalkozás.”

*

A püspöki hivatalok munkatársainak országos ökumenikus találkozója harmadik napján a jelenlévők szentmisén vesznek részt az esztergomi bazilikában. A rendezvény ünnepélyes lezárásán Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek is jelen lesz a Szent Adalbert Központ fogadótermében.

Szerző: Körössy László

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír