Az olasz családok és a szerzetesrendek reményt adnak a menekülteknek

Az olasz családok reményt jelenthetnek azoknak a kiskorúaknak, akik felnőtt kíséret nélkül érkeznek az olasz partokhoz a menekülteket szállító hajókon. A Migrantes Alapítvány igazgatója, Giancarlo Perego atya úgy véli, hogy ha a családok is részt vesznek a befogadásban, jövőt biztosíthatnak annak a körülbelül tízezer, tizennyolc év alatti menekültnek, akik az országba érkeztek.

Perego atya az Avvenirének elmondta, hogy egyházi körökben igyekeznek megteremteni a befogadás egy olyan formáját, amelybe a családok is bevonhatóak. Az olasz törvények lehetőséget adnak a menekültként, felnőtt kíséret nélkül érkező kiskorúak befogadására, nevelésére, de egyelőre ezt a törvény adta lehetőséget nem használják ki eléggé. (Az Avvenire Facebook-oldalán megjelent hír kapcsán már több olasz család jelezte, hogy szívesen fogadna be menekült gyermekeket – a szerk.) Pedig azok a családok, akik vállalják ezeknek a kiskorúaknak a nevelését, támogatást is kaphatnának, a befogadó központokat megillető juttatás egy része őket is megilletné.

Siracusában már létrejött egy egyesület – AccoglieRete néven –, amely segít abban, hogy törvényes formában lehessen gondoskodni ezekről a kiskorúakról. Már hatvan esetben célt értek, és nem ők az egyetlen ilyen szervezet: a családgondozó intézmények és a fiatalkorúak bíróságai is több helyen találtak már megbízható nevelőket a gyermekek számára.

Az Avvenire beszámol arról, hogy az egyház Olaszországban sokat tesz a menekültekért, nem csak a kiskorúakért. Az olasz Caritas, a Migrantes Alapítvány, a szerzetesrendek és más katolikus közösségek már közel tízezer menekültet fogadtak be. Perego hozzátette, hogy olykor más intézményeik is megnyitják kapuikat, mint például a Fermóban található papi szeminárium. Sok olaszországi plébánia is fogad be menekülteket, megfogadva Ferenc pápának az egész egyházhoz intézett kérését: legyen befogadó, vendégszerető.

A szerzetesrendek az elsők közt engedelmeskedtek a hívásnak. Luigi Gaetani, az olasz szerzetes-elöljárók konferenciájának elnöke elmondta: Nem késlekedtünk, nem a kufárok lelkületével hallgattuk Ferenc pápa atyai gondoskodásról árulkodó, sürgető kérését, hogy nyissuk meg kapuinkat, kolostorainkat. Amikor az elöljárói konferencia elnökeként felhívást intéztem a rendtartományokhoz, tudtam, hogy mindegyikük igyekszik majd a gyakorlatban is eleget tenni a meghívásnak, és ezt nemcsak az egyházért, nemcsak az engedelmesség nevében teszi, hanem azért is, mert házaink kezdettől fogva a befogadás és a testvériség helyei voltak.

A kolostorok kikötők az egész emberiség számára: a szerzeteseknek, akik ott laknak, és mindenkinek, aki oda megy, hogy jó szót, kenyeret, takarót, mosolyt, egy kis fényt és békét kérjen… A szerzetesek hivatása hasonlít a bevándorlókéhoz. Mi is olyan emberek vagyunk, akik elhagytuk, és folyamatosan elhagyjuk testvéreinket, barátainkat, gyermekkorunk és ifjúságunk színtereit – tette hozzá Luigi testvér. – Ez mutatja, hogy az otthonunk máshol van, és az a ház, amelyben élünk, bármilyen is legyen, bárhol is legyen, mindig csak az utolsó előtti otthonunk. Ez a vándorlét szolidárissá tesz mindazokkal, akik otthont, jobb földet, élhető életet keresnek.

Az olasz szerzetes-elöljárók konferenciájának elnöke végül hangsúlyozta: Nem tehetünk semmit, ha nincs meg bennünk a megkülönböztetésnek ez a képessége; ha nem vagyunk képesek megérteni egy bevándorló helyzetét; ha nem tudunk érdeklődni, távolabbra látni, belelátni minden egyes ember, minden egyes nép élettörténetébe; ha nem tudunk belemélyedni története legmélyebb rétegeibe; megtanulni, hogy felebaráti közelségben éljünk a testével, a szenvedő testtel, a legutolsók testével, az egzisztenciális és földrajzi perifériákon élők testével, amelyet gyakran jobban éget a közömbösség, mint a világ déli részén perzselő nap sugarai.

Fotó: Favaraweb.it, Messinaora.it, Lastampa.it, Formiche.net

Magyar Kurír
(tzs)