Az olasz olimpiai csapat lelkésze: Közösség – az egész világnak erre van szüksége

Az olimpiai sportolókat, az edzőket, a technikai stábot és a vezetőket már évek óta egy csendes és diszkrét, de nagyon fontos személy kíséri: az olimpiai küldöttség megbízott lelkipásztora. A mostani téli olimpián az Egyház Franco Finocchio atyát, novarai plébánost nevezte ki nemzeti csapat mellé, hogy meghallgassa a sportolókat és a munkatársakat, és lelki támaszt nyújtson mindazoknak, akik erre igényt tartanak.

– Mi a pontos feladata az olasz olimpiai csapat lelkipásztorának?

– A CONI (Comitato Olimpico Nazionale Italiano, Olasz Nemzeti Olimpiai Bizottság) már évek óta gondoskodik arról, hogy az olimpiai küldöttséget mindig elkísérje egy megbízott lelkipásztor. Feladata nagyon egyszerű: biztosítani a lelkipásztori szolgálatot mindazoknak, akiknek szükségük van rá; különösen a szentmise bemutatása, valahányszor ezt kérik, és amikor erre megfelelő alkalom kínálkozik. Az olimpiai résztvevőknek küldött hírlevélben mindig feltüntetik ezt a lehetőséget, az időpontokkal és a helyszínekkel együtt. Emellett – mint a rendelkezésre álló plébánosok –

elérhető vagyok találkozókra, beszélgetésekre, vagy akár egyszerű, kötetlen eszmecserékre is a szabadabb pillanatokban, amelyek segítenek abban, hogy jobban megismerjük egymást és bizalmi légkört teremtsünk.

– Milyen kapcsolatban áll az olasz olimpiai csapat technikai és orvosi stábjával és a vezetőkkel a játékok idején?

– Ez még csak a második olimpiám, és nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul minden. Először is, a kapcsolatokat diszkrécióval és nyitottsággal kell kiépíteni, különösen a stáb különböző csoportjaival. A Párizsban elkezdődött ismeretségek az elmúlt két évben továbbmélyültek, amikor alkalmunk volt Rómában találkozni (Novarában vagyok plébános). El kell mondanom, hogy a tapintat, a figyelem és a gondoskodás, amelyet minden alkalommal tanúsítottak irántam, valóban nagyszerű volt. Az idő múlásával mindez egyre erősödik, és az olimpia napjai remek alkalmat kínálnak erre. A nyári olimpiai játékokkal ellentétben, mint ismeretes, a téli olimpia több helyszínen zajlik. A CONI engedélyezte, hogy mindegyiket felkeressem, így a különböző helyszíneken találkozunk majd, és jobban megismerhetjük egymást.

– Hogyan válhat a hit erőforrássá a fáradtság, a sérülések, a hibák és a korlátaink leküzdésében?

– Ugyanúgy, mint minden más élethelyzetben. A hit segít abban, hogy mindenben értelmet keressünk az evangélium fényében. Nem hiszem, hogy ez másképp lenne egy sportoló, egy diák, egy szülő vagy egy nagyszülő számára. Az élet kegyelmeket és próbatételeket ad:

az élet minden eseményét meg lehet élni az evangélium fényében, ha valaki így dönt, és hagyja, hogy Isten igéje és a feltámadt Krisztussal való találkozás irányítsa.

– Mit üzen az olasz olimpiai csapatnak a Milano–Cortina 2026 előtt?

– Legyenek boldogok és lelkesek. Tudom, hogy azok. Legyenek boldogok már attól is, hogy ott lehetnek, hogy részt vehetnek az olimpián, és hogy barátokkal – a világ minden tájáról érkező sportolókkal – együtt egy nagy ünnepet élhetnek át. Legyenek büszkék arra, hogy egy egész országot lelkesíthetnek, amely szeretettel követi őket, és amelynek, legalább néhány napra segítenek, hogy közösségnek érezze magát. Fiatalok, és egy komoly feladatban vesznek részt.

Tetteikkel és szavaikkal sok más fiatal számára is példát adhatnak.

Több mint harminc éve tanítok egy állami gimnáziumban Novarában, és tudom, hogy a fiúknak és a lányoknak el kell mondanunk, hogy az életben való „siker” nemcsak rajtuk múlik, hanem sok tényező befolyásolja; az azonban, hogy „megpróbáljuk-e”, csak rajtuk múlik. Ezért soha nem szabad feladni egy vállalkozást, és el kell fogadni az eredményt, bármi is legyen az. A sport egyik szabálya szerint soha nem veszítünk: vagy nyerünk, vagy tanulunk.

– Ha egy szóval kellene összefoglalnia küldetését az olimpiai játékok alatt, mit választana és miért?

– Azt mondanám: közösség. Ez az egy szó, amelyre ma az egész világnak szüksége van. Túl sok a széthúzás, az ellentét, a részérdek. Az emberek egyre jobban összezavarodnak és félnek, mert úgy érzik, magukra maradtak, sorsukra hagyva, gyakran elszigetelve.

Újra fel kell fedeznünk ennek a szónak a szépségét, és nap mint nap törekednünk kell arra, hogy valóban közösséget építsünk úgy, hogy senkit ne hagyjunk hátra, különösen ne a legsebezhetőbbeket.

Mindazok, akik az olimpiai faluban élnek, megtapasztalják a közösségben élés szépségét és egyszerűségét. Végső soron ez egy nagy „életiskola”: együtt étkezünk, egy fedél alatt alszunk, ugyanazért a célért vagyunk ott, és mindig van valaki, aki a saját hitéből merítve mindenkiért imádkozik.

Forrás: AgenSIR

Fotó: Antonin Thuillier/AFP (A béke galambja és az olimpiai ötkarika a milánói San Siro Stadionban rendezett megnyitón, február 6.)

Hollósi Judit/Magyar Kurír