Az őrálló küldetése – Pannonhalmán megemlékeztek II. János Pál pápa látogatásának 30. évfordulójáról

A város sem feledkezett meg a megtisztelő eseményről, délután a lengyel–magyar barátságot ünnepelték.

„Róma egykori püspöke harminc évvel ezelőtt ezen a napon látogatott monostorunkba, velünk ünnepelte a vesperást” – mondta Hortobágyi Cirill főapát a szentmise bevezetőjében, majd köszöntötte a lengyel és a magyar zarándokokat; a Tihanyból érkezett oblátusokat; az új Mária-szobor megalkotóit, Orr Lajos szobrászművészt és feleségét, Egri Erzsébetet; a város vezetőségét és a pannonhalmi gimnázium diákjait.

„Van közöttetek, akinek az édesapja akkor járt ide, amikor a pápa idelátogatott” – fordult a fiatalokhoz, majd felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy az oltárra ki van helyezve II. János Pál pápa ereklyéje.

„Tudunk mesélni arról, mit tanított nekünk a szent pápa, mi volt az a kihívás, amire akkor kereste a választ Magyarország és az Egyház.” Mint mondta,

Krisztus nélkül a pápa és a mi történelmi tanúságunk sem érne semmit. Mindennap újra tegyünk tanúságot arról, hogy Isten országa itt van közöttünk!

Ismerjük el, hogy ma sem mindig vonzó és hiteles a krisztusi életünk, nem tökéletes a szeretetünk!

Meghallgattuk a küldetést, és bele is álltunk a feladatba?

Homíliájában Hortobágyi Cirill főapát elmondta, hogy harminc évvel ezelőtt II. János Pál pápa együtt imádkozta a vesperást a bencés közösséggel, és tanítással fordult a magyar egyházhoz és társadalomhoz.

Felidézte, hogyan várták, hogy megérkezzen a pápamobil, és mekkora volt az örömük. „De mi lett abból az igéből, amit akkor ránk bízott?

Csupán őrizzük a látogatás emlékét, vagy meghallgattuk a küldetést, és bele is álltunk a feladatba?”

– tette fel a kérdést a főapát.

Mint mondta, II. János Pál pápa a hazájában megismerte a történelem sötétségét; tudta, milyen, amikor a hatalom birtokba akarja venni az ember szívét és lelkiismeretét. Világosan látta, hogy milyen törékeny a szabadság, ha nem társul hozzá felelősségvállalás. Ő mégsem a félelem embere lett. Már pápai beiktatásakor így bátorított: ne féljetek, tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt! – folytatta beszédét a főapát.

Amikor a Szentatya Pannonhalmára érkezett, Magyarország még csupán néhány éve nyerte vissza politikai és vallási szabadságát. Akkor úgy tűnhetett, hogy a szabadság megszerzésével a legnehezebb feladatot elvégeztük. Ám a pápa tudta, hogy a külső keretek még nem jelentik az ember, az egyház és a társadalom belső megújulását,

ezért idézte Szent Pál szavait, amelyek a gondolkodás megújítására hívnak.

„A keresztény szabadság arra való, hogy szabadon szeressünk, szolgáljunk, hogy Isten átalakítsa a szívünket. A szabadság nem egy tárgy, amit egyszer megszerzünk, hanem egy mindennap újra vállalandó hivatás” – hangsúlyozta a főapát, majd így buzdított: „Ne féljetek gondolkodni, kérdezni és keresni, nemet mondani arra, ami hamis, ami embertelen! Ne féljetek komolyan venni a hiteteket, megnyitni életetek kapuját Isten előtt!”  

Az olvasmányból felelevenítette: Isten őrállónak küldi Izajást. Az a feladata, hogy éberen figyeljen, időben észrevegye a veszélyt, és felelősséggel szóljon róla. A próféta küldetése nem az ítélkezés jogát jelenti – mutatott rá Hortobágyi Cirill. – A próféta figyelmeztet, amikor az ember üdvössége forog kockán.

Ez a magyar egyház és monostorunk küldetése is: őrnek lenni, éberen figyelni Istenre, és hallgatni az emberekre.

Meghallani a szegények, a kiszolgáltatottak, az áldozatok, a reményvesztettek hangját, felismerni a társadalmat romboló gyűlöletet, a bizalomvesztést, a félelemkeltést. De észre kell venni azt is, amikor a saját közösségeink, maga az egyház válik önelégültté, amikor intézményeinek biztonságát fontosabbnak tartja az evangélium szabadságánál, amikor könnyebben beszél mások bűneiről, mint a saját mulasztásairól – figyelmeztetett a főapát.

Harminc évvel ezelőtt a pápa azt mondta nekünk, váljatok tanítvánnyá, nem pedig azt, hogy legyetek bölcs tanítómesterek – tette hozzá. – Egy monostor attól hiteles, hogy szerzetesi közössége ezer év múltán is képes tanulni. Egy iskola nem csupán attól jó, hogy ismeretet ad át, hanem hogy megtanít figyelni, különbséget tenni igaz és hamis között, felelősséget vállalni, észrevenni a másik embert.

II. János Pál pápa arra hív bennünket, hogy ne csak sikeres, hanem szabad, igaz, másokért felelősséget vállaló emberekké váljunk

– hangsúlyozta.

Igazságban, szeretettel

Az evangélium tanítása arról szólt, hogyan forduljunk ahhoz a testvérhez, aki vétkezik ellenünk: először is négyszemközt beszéljünk vele, ne a nyilvánosság előtt, és ne is a háta mögött. Jézus számára nem az a cél, hogy legyőzze, aki ellenséges vele, hanem hogy visszanyerje a testvért. Nem az a kérdés, kinek volt igaza, hanem hogy meg tud-e maradni közöttük a kapcsolat.

„Ma egyetlen indulatos mondat pillanatok alatt sokakhoz eljut, de a képernyő másik oldalán sem legyőzendő ellenfél, hanem egy ember van” – hangsúlyozta Hortobágyi Cirill. – Szent Pál mondja a szentleckében: aki a másikat szereti, teljesíti a törvényt. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátjának, nem hallgatja el az igazságot, és nem közömbös a rosszal szemben. A másikat megnyerhető testvérnek tekinti.

„Az igazság szeretet nélkül fegyverré válhat, a szeretet pedig igazság nélkül üres jóindulattá”

– mondta a főapát.

Rámutatott, hogy a szent pápa életének nagy gesztusai is ebből a meggyőződésből fakadtak: szót emelt az emberi méltóság védelmében, a háború, az elnyomás, a kizsákmányolás, a szegénység ellen, belépett a zsinagógába, a béke vágyától vezérelve Assisibe hívta a világvallások képviselőt, bocsánatot kért a keresztények történelmi bűneiért, és felkereste a börtönben azt az embert, aki merényletet követett el ellene. Tudta, nem lesz béke igazságosság nélkül, és nincs igazságosság megbocsátás nélkül.

Pannonhalmán is a párbeszéd és a kiengesztelődés útját jelölte ki. Hívására azóta megvalósult az ökumenikus konferencia, a különböző keresztény felekezetekkel való együtt gondolkodás, az ökumenikus hamvazószerda, húsvét. Ezeken az alkalmakon a résztvevők megélik, hogy az ökumené közös odafordulás Krisztushoz. 

Szembenézésre hívott a főapát

Hortobágyi Cirill felidézte, mit kért tőlük látogatásakor a pápa: Legyen az apátságotok mindig nyitva a testvérek gondjai előtt! „Tudunk-e elég nyitottak lenni a keresőkhöz, a kételkedőkhöz, a sebzettekhez, a távol levőkhöz is? Bencés örökségünket úgy őrizzük-e, hogy az híd legyen? Születik-e együttérzés imáinkból, párbeszéd műveltségünkből, a szabadságból szolgálat, a visszakapott intézményeinkből élő közösség?” – tette fel a kérdéseket a főapát.

Maradjunk hegyre épült város, fényforrás, amely nem önmagát világítja be, hanem Krisztus világosságát adja tovább! – mondta, és erre a küldetésre hívta a híveket is: „Rajtatok is múlik, hogy Krisztus fénye hitelesen fénylik-e fel.”

Végül Szent II. János Pál közbenjárását kérte az ő egykori áldó szavaival:

Ragyogjon fel szolgálatotok által a béke és a kiengesztelődés szivárványa a Kárpát-medence fölött!”   

Új Mária-szobrot helyeztek el az arborétumban

A szentmise után Hortobágyi Cirill főapát megáldotta a Pannonhalmi Főapátság új Mária-szobrát. Az arborétumban kialakított Hallgatás ösvényének hat állomása elcsendesedésre hívja a betérőket.

Az ösvény egyik megállója a Szűz Mária-grotta, ahol új Mária-szobrot helyeztek el. Az Istenszülő Szűz Mária-szobor alkotója Orr Lajos szobrászművész és felesége, Egri Erzsébet.

A bencés szerzetesek az ünnepség elején a Salve Regina, Mater misericordiae gregorián énekkel köszöntötték a mennyei édesanyát. Dejcsics Konrád OSB, a főapátság kulturális igazgatója köszönetet mondott mindazoknak, akik adományaikkal támogatták a Hallgatás ösvénye és az új szobor létrejöttét.

A pásztorok látogatásáról szóló evangélium felolvasása után Ontko F. Henrik OSB mondott ünnepi beszédet, melyben kibontotta a kert szimbolikáját az Édentől kezdve a szent sír környezetéig. 

Hortobágyi Cirill főapát kérdésünkre elmondta, különösen a covidjárvány óta tapasztalják, hogy az arborétum felértékelődött a turisták körében. A családok szeretnek itt sétálni, nézelődni, élvezni jó a levegőt, a nyári hőségben az árnyékot.

„Az arborétumnak vannak elmélkedésre, elgondolkodásra meghívó helyei. Két szobrunk közül az egyik Máriát, a másik Szent Benedeket ábrázolja. Erre a Mária-tiszteleti helyre sokan kijönnek májusban rózsafüzért, litániát imádkozni, az arborétumban kószálók is meg-megállnak itt. Mivel a korábbi Mária-szobrot nagyon megviselte az időjárás, ezért egy kőből készült, új Mária-szobrot készíttettünk a grottába.

Harminc évvel ezelőtt járt itt II. János Pál pápa, akinek a jelmondata ez volt: »Totus tuus«, azaz »Teljesen a tiéd«. A Mária-tisztelet különösen sokat jelentett számára, ezért kínálkozott az időpont, hogy az új szobor megáldása az ő pannonhalmi látogatásának szeptember 6-i évfordulóján legyen.”

Lengyel, magyar két jóbarát

Pannonhalmán civil szervezetek is megemlékeztek Szent II. János Pál pápa harminc évvel ezelőtti látogatásáról. A lengyel–magyar barátság jegyében Pethő Annamária szervezte meg az ünnepi eseményt, melyen lengyelek is részt vettek.

Egy magyar és egy Wadowicéből, II. János Pál pápa szülővárosából érkezett lengyel pékmester a város kemencéjében kenyeret sütött, amelyet aztán az ünnepségen megáldott Somorjai Ádám bencés szerzetes. A műsorokban gazdag eseményen bemutatták a négyszáz éves Káldi-biblia másolatát is.  

Somorjai Ádám OSB kiválóan beszél lengyelül, számos alkalommal tolmácsolta II. János Pál pápa szavait. „A Vatikáni Államtitkárságon dolgoztam húsz éven át, ezalatt 1997-től II. János Pál pápával is, egészen a haláláig. Apor Vilmos püspök boldoggá avatásán találkoztam vele először személyesen. Előző nap gyakorolni akarta a magyar szöveget. Lengyel fonetikával leírtuk, azt olvasta fel.”

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír