Pedagógusok, szülők, diákok, egyházi és civil szervezetek, csoportok érkeztek a rendezvényre, akik az organikus pedagógia szellemiségét képviselik, s annak elterjedését szorgalmazzák a közéletben, felsőoktatásban és a családpedagógiában. A nap koordinátora Horváth Szilárd műsorvezető volt.
Szilágyi Erzsébet, a Mária Rádió Életre növelő című rovatának műsorvezetője rendszeresen beszélget Pécsi Ritával az organikus pedagógia aktuális kérdéseiről; az alábbiakban az ő beszámolóját adjuk közre szerkesztve.
Ahogyan gyermekeinket neveljük, olyan lesz az ország. Hogyha keresztény Magyarországot szeretnénk, egy olyan országot, amelyik együttérző, képes a leszakadókat felemelni, képes az elöl haladóknak szárnyakat adni, akkor ilyen nevelést kell adnunk. Erre az organikus pedagógia kiválóan alkalmas – köszöntötte a meghívottakat Horváth Szilárd, az ismert műsorvezető, a gödi Búzaszem Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola alapító igazgatója. – A Szentírás-alapú, természetalapú, szeretetalapú pedagógia az egyetlen, ami ezen az úton tud bennünket vezetni. Nagyon sokféle ember van most itt, tanárok, pedagógusok, gyógypedagógusok, zenepedagógusok, táncpedagógusok, képzőművészettel foglalkozó pedagógusok, vakokkal, bölcsisekkel, ovisokkal foglalkozók, az általános, középszintű és a felsőoktatásban, valamint a felnőttképzésben dolgozók is. Ferences, domonkos, premontrei és szalézi szerzetesek vannak velünk, különböző felekezetek lelkészei, gyülekezetek képviselői is, ezért nagyon fontos, hogy szervezeti hátteret is teremtsünk a jó gondolatok mögé.
Szervezetfejlesztők, közgazdászok, informatikusok, nevelőszülői tanácsadók, védőnők, orvosok, kosárfonók, építészmérnökök, rendőrök, edzőképzők, gyógytornászok, revizorok, szakoktatók, adminisztrációban vagy kommunikációban dolgozók, könyvtárosok, gyászterapeuták, őstermelők, vállalkozók, búvároktatók, meseírók, betegápolók, anyák, nagymamák, a katasztrófavédelem képviselői, PR-szakemberek, cserkészek és különböző lelkiségek képviselői vannak jelen a 180 fős regisztrált hallgatóságban. Szóval sokszínű társaság, hála Istennek, de hát ilyen sokszínűen érdemes dolgozni a magyar nevelésben – mutatott rá a nap koordinátora.
Az első előadó Molnár Krisztina volt; az Apor Vilmos Katolikus Főiskola neveléstudományi tanszékének vezetője; irodalomtörténész; a Katolikus Pedagógia Folyóirat főszerkesztője; valamint annak az Organikus Pedagógia Módszertani Központnak az egyik létrehozója, amely az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán belül jött létre. Elmondta: a főiskolán már évekkel ezelőtt elindult az organikus pedagógia szakirányú továbbképzési szak, óriási létszámmal.
„Számosan nem is akarnak diplomát szerezni, csak az előadásokat hallgatni, mert saját életüket ezen elvek szerint szeretnék élni, mert tanulni akarnak. Mert ki a legjobb tanítvány? Aki tanulni akar! Az organikus pedagógiában van valami, ami a beavatás erejével hat. Ennek szerintem négy oka van.
Az egyik, hogy élményalapú, mert nem csupán speciális elveket és módszereket közvetít, hanem egy sajátos szemléletmódot, emberképet, fejlődéselméletet és nevelési gyakorlatot képvisel.
A másik oka, hogy az élet szolgálataként megnevezett nevelésértelmezés visszahozza a nevelés szakrális archetípusát és méltóságát egy olyan világba, amely a pedagógiát gyakorta szolgáltatásként értelmezi.
A harmadik oka, hogy az organikus pedagógia vállalja azt a funkciót, amely a pedagógiai gondolkodás 21. századi irányvonala is, a spirituális, a tudományos és a védelmi funkció egybeolvasztását. A pedagógiának az a feladata, hogy autonóm szakmai keretet és szellemi fókuszt adjon annak a személyes kreativitásnak, amelyet a nevelés felelőssége megkíván.
A negyedik oka pedig, hogy része a keresztény nevelés történeti folytonosságának, ugyanakkor a jelenkor kihívásainak megfelelően aktualizálja a kereszténység alapkérdéseit, így egy mélyebb önazonosság kialakítását támogatja” – foglalta össze az organikus pedagógia lényegét a tanszékvezető.
A jó talajra hullott magok szárba szökkentek – Fotó: Organikus Pedagógia
Puskás Balázs – szalézi gyermekvédelmi szakember – négygyermekes apaként, megismerve az organikus pedagógiát a Dunakeszi Krisztus Király Iskolában, ahova a gyermekei járnak, fontosnak érezte, hogy egy egyesület keretében hálóba szőjék azokat a nevelőket, pedagógusokat, papokat, szerzeteseket és intézményeket, akik ezen elvek alapján nevelnek. Az organikus pedagógiát egy fához hasonlította, mely most kezd terebélyesedni. Az egyesület a törzs, s inkább az ágak növekedésében van szerepe, mintsem a virágok, levelek, gyümölcsök érlelésében; abban inkább Pécsi Ritának és tanítványainak, valamint Csáki Tibor atyának, az egyesület spirituális alelnökének van óriási szerepe. Gloviczki Zoltán, az AVKF rektora alelnökként segíti a főiskolán a Módszertani Központ működését, a szemléletmód felsőoktatásba ágyazását.
Az organikus pedagógia hazai megteremtője, kidolgozója, misszionáriusa, lelke és motorja Pécsi Rita, a magyar nevelés megújítója. Négygyermekes családanya, középiskolai énektanár, zongoratanár, karvezető, mestertanár, szaktanácsadó és neveléskutató. Doktori disszertációját Az érzelmi intelligencia fejlesztése zenével címmel írta. Ars poeticája szerint a nevelés az élet szolgálata. Vallja, hogy „az organikus pedagógia a tudomány és az élet násza”, ami egyben Josef Kentenich atya gondolatára és életművére is utal.
Kutatásai során jött rá, hogy mindaz, amit eddig az érzelmi intelligenciáról, a nevelésről, a teljes ember formálásáról megismert és tanított, az az organikus pedagóga keretei között Josef Kentenich szemléletében csodálatos, koherens rendszerben, egybefoglalva készen van. A szemléletet átültette a családok és a pedagógusok nyelvére, kiegészítette a mai kutatások következtetéseivel, majd létrehozott egy kis nemzeti pedagógiai műhelyt. Felvette a kapcsolatot a legkülönbözőbb gyülekezetekkel, iskolákkal, óvodákkal, plébániákkal, szülői közösségekkel, világi iskolákkal, miközben hamar kiderült az is, hogy „szomjas erre a világ”.
2010 pünkösdjén Schönstattban járt egy nemzetközi találkozón. Búcsúzóul húzott egy kis üzenetet a Kentenich atya sírja mellett elhelyezett kis ládából. „Nem feledkezem el rólad, ne feledkezz meg rólam” – állt a cédulán, amit személyes megszólításként élt meg.
Ezután született meg az első könyve is, aztán még egy tucat, megindultak az előadások, filmek. Pécsi Rita azóta járja az országot és az egész Kárpát-medencét férjével együtt, hogy tanítványai segítségével egyre több új, organikus pedagógiát alkalmazó műhelyt hozzanak létre. Az aktuális feladat szerint ezeket kell most egy hálóba szőve, egymás munkáját megismerve és segítve, továbbképzések révén továbbfejleszteni. Minderre a leghatékonyabb formát az egyesületi létben találták meg.
„Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, mert nemcsak néznek, hanem látnak is” – kezdte előadását Csáki Tibor atya Gyökössy Endre gondolatait idézve. – Erről a látásról szeretnénk ma beszélni, arról, hogyan látjuk meg ezt az életet. Ajándékba kapjuk ezt a karizmát, Isten olyan kegyelmi adományát, amit azért kap a hordozója, hogy a közösséget építse. Nem önmagáért. Nem magunknak vagyunk kiválasztva, hanem azért, hogy a szolgálattal valamit tovább adjunk a közösségnek.
Az egyház feladata, hogy szüntelen vizsgálja az idők jeleit és az evangélium fényénél korszerű választ adjon rájuk. Ma itt arra keressük a választ, hogy mik az idők jelei.
Azt látjuk, hogy nincsenek valódi kapcsolatok, elidegenedtünk, hiányoznak az igazi közösségek, válságban van a kultúra; teljesítménykényszer és fogyasztói szemlélet uralkodik el. Az oktatás egyik legnagyobb problémája továbbra is az, hogy megoldásokat kínál kérdések nélkül, és nem a diák saját élményére épít.
A tanítás mindenekelőtt egy olyan tér megteremtését kívánja, ahol a tanulók és a tanárok félelemmentes eszmecserét folytathatnak egymással és hagyják, hogy saját élettapasztalatuk szolgálja a növekedést a legértékesebb forrásából, Krisztusból.
A tanítás kölcsönös bizalmat igényel, amelyben azok, akik tanítanak és azok, akik tanulni szeretnének, jelen lehetnek egymás számára, méghozzá nem szemben álló felekként, hanem olyan emberekként, akik ugyanabban a küzdelemben osztoznak és ugyanazt az igazságot kutatják. Ennek a pedagógiának teremtettünk az egyesülettel intézményi hátteret, hogy új utat keressünk a megmerevedett oktatási struktúrában és a családokban. Ehhez karizmatikus emberekre van szükség – mondta Csáki Tibor.
Az orgánum szó görögül eszközt jelent. És ettől jó ez a pedagógia – zárta végül a konferenciát Gloviczki Zoltán. – Mi, pedagógusok, szülők eszköztelenek vagyunk, pontosabban azt hisszük, hogy tudunk valamit, és nem tudjuk, hogy valójában eszközre vágyunk. Mert a cél a gyermek vagy a másik ember megérintése, és ehhez eszközre van szükségünk. Ilyenre meg olyanra. Az organikus pedagógia gazdag eszköztárat kínál és pont azért csodálatos, mert nem azt állítja magáról, hogy így kell csinálni, hanem azt állítja, hogy valahogy kéne csinálni. Tehát nem az a cél, hogy csináljunk valamit, hanem hogy valóban elérjünk a gyermekhez: valahogyan, de mégsem akárhogyan. Egyben felhívja a figyelmünket arra, hogy mi is a Teremtő eszközei vagyunk. Ezt is gyakran elfelejtjük, mert így kényelmesebb.
Az előadásokat kiscsoportos műhelymunka követte, ahol személyes találkozásokban osztották meg a jelenlévők „organikus útjuk” élményeit és közösen keresték a válaszokat a hogyan továbbra.
A mozgalomhoz az Organikus Pedagógia Egyesület honlapján lehet csatlakozni.
Forrás és fotó: VácOnline
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria