Az örök élet vize

Nagyböjt harmadik vasárnapján Jézus és a szamariai asszony találkozásának történetét olvassuk. A hosszú elbeszélés egy nem várt fordulatokkal teli találkozást mutat be. Az evangéliumi szakasz segít megrajzolni a hit fejlődésének útját, valamint felismerhetjük benne az Istennel való kapcsolat alakulásának emberi lépéseit. Olyan lépéseket, mint a találkozás egy „idegennel”, a hit ébresztése, a Jézussal való kapcsolat elmélyítése, a titok felismerése és az élet a küldetésben. Ha gondolatban odaállunk Jákob kútja mellé, és részesei leszünk ennek a gazdag párbeszédnek, látjuk az asszony csodálkozását, az élő víz utáni szomjúságát, tanúi lehetünk megtérésének, szíve és élete megtisztulásának.

Jézus és az asszony találkozásában szinte észrevétlenül fonódnak egybe az apró részletek, szavak és mondatok, tekintetek és hangsúlyok, s a kegyelem végül összevarrja a szétesett élet darabjait.

Mi is hasonló találkozásra vágyunk, amelyben életünk szétesett darabjai újra összeforrhatnak. 

A szent negyven nap most Jézus feltámadása mellett keresztségünk, Krisztusban való újjászületésünk mélyebb átélésére ösztönöz mindannyiunkat. Húsvét a hit ünnepe. Tudjuk, hogy hitünk soha nem befejezett, sokkal inkább élő kapcsolat, amely egész életünk során fejlődik, valamint a kegyelem és a próbatételek által érlelődik. Szükségünk van olyan találkozásokra, mint amit a mai evangélium állít elénk, amelyben Jézus személyesen, négyszemközt beszélget el az ismeretlen szamariai asszonnyal. Az ellentétek és a feszültségek órája ez, amikor a tűző napon szó esik a vízről, Jézus kérdései pedig az emberi élet mélyén elrejtett sebeket gyógyítják.

Ez a beszélgetés a személyes imádság és a gyógyulás páratlan példája. Az Ige a szív mélyére hatol, az elrejtett titkok pedig kimondatnak.

Lehet, hogy életünk során mi is csendben és titokban járunk a kútra, keressük a vizet, szomjazunk, éhezzük a találkozást. Hány valódinak vélt kútból merítettünk már? Hányszor maradtunk csalódottak, és szomjaztunk meg újra? Hányszor tettük meg ugyanazon utat, azt gondolva, hogy mindez végleges megoldásokat kínál majd? Meg kell találnunk végre azt, amit csak Jézus tud adni nekünk. Abból a forrásból kell merítenünk, ami a vele való kapcsolatból tör fel, s amely végül az örök életre szökellő vízforrás lesz bennünk.

Engednem kell, hogy az úton lévő Jézus mély kutat ásson a szívemben, és az onnan feltörő víz átmossa életem minden apró részletét.

Egyszer, csakis egyszer kell megízlelnünk, és akár egyetlen cseppje is elegendő lehet ahhoz, hogy életünk megtisztuljon, gyötrő szomjunk örökre csillapodjon.

Szerző: Serfőző Levente

Magyar Kurír