KÉPGALÉRIA – klikk a képre!
Rábakethely és Zsida két nagy múltú apró falu a nyugati határszélen, Ausztria és Szlovénia közvetlen szomszédságában. Mindkét település 1950 óta Szentgotthárd része, ma már egyházilag is összetartoznak – Máriaújfalu, Farkasfa, Magyarlaka településekkel együtt a gotthárdi Nagyboldogasszony-plébánia filiái. Ezekben a falvakban szolgált Brenner János Kozma Ferenc plébános mellett káplánként 1955 és 1957 között.
Székely János vezetésével, a 2007 óta működő Keresztény Megmozdulásokért Egyesület Szentgotthárd szervezésében zarándokútra és hálaadásra hívták a híveket a boldoggá avatás napjának kora estéjén.
Az ünneplés Kethelyen, a Mindenszentek-templomban kezdődött, ahonnan Brenner János eleget téve a haldoklóhoz való hívásnak – magához véve a szent olajat és az Oltáriszentséget – utolsó útjára indult.
Rimfel Ferenc plébánosnak, a település híveinek és a lokálpatrióta egyesületnek köszönhetően elkötelezetten ápolják itt vértanú papjuk emlékét. Az 1990-es évek óta közös imádság, összefogással épített emlékkápolna és emlékkereszt, havi rendszerességgel ünnepelt szentmise, évente megtartott zarándoklat a vértanúság útján – mind részei ennek a tiszteletnek. Ezúttal Brenner Jánost ábrázoló üvegablakot készíttetett a plébánia közössége, a Závecz család adományának köszönhetően. A nagy számú hívősereg jelenlétében Székely János püspök áldotta meg az alkotást május 1-jén. Brenner János egész alakos ábrázolása Szent Ferenc alakja mellé került a templom szentjeinek sorában.
Az egybegyűlteket Huszár Gábor, Szentgotthárd polgármestere köszöntötte. „Évtizedekkel ezelőtt az volt a gyilkosok szándéka, hogy örökre kitöröljék az emberek emlékezetéből Brenner János nevét, de az ellenkezőjét érték el. Ma neve és életszentsége kitörölhetetlen emlék, nemcsak az itt élők, de az egész ország számára.”
A Keresztény Megmozdulásokért Egyesület Szentgotthárd 2010 óta hív minden év decemberének harmadik vasárnapján zarándoklatra, hogy végigjárják Brenner János utolsó útját. A keresztút 2018-ra a rábakethelyi templomtól az erdőn át a Brenner-kápolnáig vezet, a megemlékezés a Zsida városrészen álló emlékkeresztnél fejeződik be. Ez volt az az útvonal, ahol meggyilkolták Brenner Jánost 1957. december 14-éről 15-ére virradó éjjelen. Az egyesület kezdeményezésére stációkat állítottak a mintegy háromkilométeres útvonalon. Tizennégy egyszerű gerenda, belevésve, -égetve egy-egy római szám, rajta szép fehér virág.
Ez az öröm útja – hangsúlyozta Székely János püspök. – Hirdeti a győzelmet a szomorúság felett, azt, hogy Krisztus feltámadásával megörvendeztette a világot; a ma zarándokainak pedig azt az örömét fejezi ki, hogy bár a pásztort megölték, a nyáj nem széledt szét. A tizennégy stáció, a keresztút evangéliumi gyökerű folytatásaként, Jézus tanítványaival való találkozásait idézik elénk, amelyek a feltámadása és a mennybemenetele közötti időben történtek. Barsi Balázs ferences szerzetes elmélkedései idézik fel Mária Magdolna, a „hitetlen” Tamás apostol, Saul és az emmauszi tanítványok találkozásnak történetét, és hívnak minket is találkozásra.
A menet imádkozva, énekelve, hosszú csendeket tartva haladt. Székely János mellett paptestvérek és a kethelyi hívek kórusa vezette az imádságot. Legelöl a keresztet és a boldoggá avatott ereklyéjét vitték díszes tartóban. A tavaszi újjáéledésben, madárdaltól hangos erdőben most a feltámadás örömében járunk azon az úton, ahol egykor a téli éjszakai hideg sötétségében a gonosz nyomán szenvedés, megpróbáltatás és halál akarta átvenni az uralmat. A zarándoksereg ünnepel, a vallásellenes hatalom által meggyilkolt, ma a boldogok sorába emelt lelkipásztora azt üzeni számára: Krisztus a történelem ura, a bárány, akit megöltek, mégis él – ahogy Székely János püspök fogalmazta meg az ünnep üzenetét.
A zarándokok az emlékkápolnánál megálltak; itt igeliturgiát ünnepeltek. Brenner József nagyprépost, János öccse megindító visszaemlékezése a testvérével való utolsó találkozásra és a halálhírt hozó távirat átvételére sokakat megríkatott. Elmúlt dolgokról beszélt, de ennek a múltnak átélői még itt vannak köztünk, a mi életünk valósága az, ami szavai nyomán megelevenedett. Megmozdító, nagy érzelmi erejű történések: hozzá tudnak segíteni minket ahhoz, hogy gyerekeinknek, a fiataloknak átadjuk történelmünk már meghatározó tapasztalatát.
„Isten szolgáját megölhették, de a hitet, amit hordozott, nem tudták elpusztítani” – fejezte ki azt az örömét, melynek igazáról tett tanúbizonyságot ez a zarándoklat is.
Már erősen alkonyodott, amikor befejeződött a szertartás a fenyvesek ölelésében álló kápolnánál, és a menet folytatta útját Zsidára, ahhoz a helyhez, melynek közelében 1957-ben megtalálták Brenner János holttestét. Ahogy a házak közé értek az imádkozók, egyre több mécses gyúlt az ablakokban, kerítéseken és a villanyoszlopok betonpillérén. Zsida emlékezetében ott van ma is az egykori káplán tisztelete.
Teljesen sötét volt már, amikor az emlékkereszthez érkezett a menet. Székely János püspök sokak vágyát fogalmazta meg, amikor hálát adott Brenner János boldoggá avatásáért és közbenjárását kérte: „Taníts minket, hogy szenvedéseinket ne panaszkodva, kétségbeesve hordozzuk, hanem erős lélekkel, hittel és szeretettel.” A papokért is fohászkodott, Brenner János példáját állítva eléjük: a szelíd és szeretettel teli, a gyerekeket derűsen Istenhez vonzó pásztort. „Taníts minket, hogy az isteni kegyelemre alapozzuk a magunk, családunk és nemzetünk életét” – imádkozott a főpásztor.
A zarándokok az emlékezés mécseseivel búcsúztak a keresztnél.
Fotó: Merényi Zita, Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria