Az ősök példájának követésére biztattak a NEK hírvivői Csíksomlyón

„Nagyon fontos lenne, hogy mi a hitünkkel, meggyőződésünkkel útra keljünk, elmenjünk Budapestre. Valljuk meg, mutassuk meg, mi van a szívünkben. Miért ne lehetne egy nagy közös pünkösdi búcsút tartani a Hősök terén, 2021. szeptember 12-én?” – tette fel a kérdést a katolikus világesemény hírnöke, hangsúlyozva, hogy „ha együtt elindulunk, akkor együtt célba is érünk”.

Kubik Anna, aki szintén a NEK hírnöke, ugyancsak ott volt a csíksomlyói nyeregben. A Kossuth-díjas színművész azzal kezdte szavait, hogy meghatódottan áll a szent helyen, nagyon-nagyon sokadszor már. „Úgy látom, a Jóisten engem arra kért fel, hogy híd legyek a magyarországi és az itteni magyarság között. Életem első színházi szerepét, rögtön a diploma átvétele után, a Csíksomlyói passióban játszhattam, több százszor is, akkor, amikor itt a csend évei voltak. Ebben a székelység Jézus Krisztus szenvedéstörténetét kísérte végig, és mi akkor mutattuk ezt be, amikor erről egyáltalán nem lehetett szó. Aztán sok-sok szerep eljátszása után Sütő András Ádvent a Hargitán című darabjának a főhősét, Árvai Rékát szintén kétszáz előadáson keresztül alakítottam;

a piros-fekete szoknya mindig rajtam volt, gondolatban is és a valóságban is. A székelység akkori sorskérdéseit érintettük a színpadon: az elvándorlást, a nehéz életet, a csodavárást”

– emlékezett Kubik Anna. Felelevenítette azt is, hogy amikor már nem játszott pünkösdkor, eljutott Csíksomlyóra, a hegyre, a nyeregbe, és ez a katartikus élménye azóta is tart. „Mégpedig azért, mert itt éltem meg először teljességében a magyarságomat és a hitemet együtt. Ez addig valahogy mindig különvált az életemben, és ez a szent hely, ez a különleges hely adta nekem ezt az új élményt” – fogalmazott.

Kubik Anna arra is választ adott a zarándokoknak, hogy miért kell a székelyeknek Budapestre jönniük az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. „»Az egyetemes bizonytalanság napjaiban megbizonyosodhattunk a felől, hogy egyedül vagyunk, és a magunk erején kívül csakis a Jóistenre támaszkodhatunk« – ezt a székelyek mártír püspöke, az Oltáriszentség apostola, Márton Áron írta le 1940-ben. Azóta ez a bizonytalanság nőttön nő, és nekünk

szükségünk van az együttlétre, a hitre, egymás segítségére. Legyünk a Jóistennel együtt és az ő kegyelmében”

– hangzottak a művésznő szavai.

Zsuffa Tünde író, a világesemény sajtófőnöke kiemelte: a csíksomlyói nyeregnek ereje van. „Ugyanolyan ereje, mint amit 1938-ban éltek át a Kárpát-medencei magyarok Budapesten, amikor ötszázezer ember hömpölygött zuhogó esőben és óriási szélben az Oltáriszentség után végig az Andrássy-úton. És Pacelli bíboros, aki egy évvel később XII. Piusz pápaként trónra lépett, soha nem felejtette el a magyarok hitének az erejét. Mert nekünk van erőnk és az őseinknek a hangja egyre hangosabb. Köszönöm, hogy őrzik nekünk a tüzet. Köszönöm, hogy vannak, hogy össze tudjuk tartani együtt a Kárpát-medencét.

Azért jöttem most haza, hogy hazahívjam önöket a magyar fővárosba és személyesen mondjam el az eucharisztikus kongresszus hívószavait: Találkozz Jézussal Budapesten!

A találkozás, amire készülünk, a hitünknek a kifejezése lesz. Hiszek abban, hogy összetartozunk, hiszek abban, hogy együtt erősek vagyunk, hogy minden hányattatás és minden akadályoztatás ellenére ott leszünk szeptember 11-én a gyertyás eucharisztikus körmeneten.

Szeretném, hogyha a gyertya lángja az őseinkért, értünk, a hitünkért világítana, és szeretném azt is, hogy a világ Magyarországot szeptember 5–12. között másképp lássa, mint ahogy eddig. Fogjuk meg egymás kezét, vonuljunk végig az Andrássy úton, és mutassuk meg az emberiségnek, hogy »megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán!«”

Szerző: Varga Gabriella

Fotó: Ambrus Marcsi

Magyar Kurír