Az Ostpolitikról rendeztek konferenciát a Római Magyar Akadémián – FRISSÍTVE

A nemzetközi konferenciát az 1964. szeptember 15-én aláírt szentszéki–magyar részleges megállapodás 50. évfordulója alkalmából szervezte a Római Magyar Akadémia a Pápai Magyar Egyházi Intézettel, a Római Európai Egyetemmel, valamint a pozsonyi Comenius Egyetem Teológiai Karával együttműködésben.

 A Vatikán kommunista államokkal szembeni politikája, az úgynevezett „Ostpolitik” a legújabb kori egyháztörténelem leginkább vitatott témái közé tartozik: vajon olyan kényszerpályaként kell-e értékelni, amelynek nem létezett alternatívája, vagy pedig téves kezdeményezés volt, amely csupán a totalitárius rendszer nemzetközi legitimációját szolgálta?

A nemzetközi konferencia a XII. Piusz, XXIII. János és VI. Pál pápasága alatti Közép-Kelet-Európa felé irányuló szentszéki politikát tárgyalta. A kilenc országból érkező tizennégy előadó az eddigi tudományos eredményekre építve kívánt új perspektívákat nyitni a további kutatások számára. Az előadások a különböző párt- és állami szerveknél keletkezett iratok, a nemzetközi diplomáciai dokumentumok, valamint a már kutatható egyházi levéltári források kritikus és összehasonlító elemzésével, továbbá a régebben nem vizsgált összefüggések vizsgálatával jelentős mértékben gazdagították az ismereteket a Vatikán keleti politikájában részt vevő felek gondolkodásmódjáról, álláspontjáról és viselkedéséről, segítve ezáltal a történelmi folyamat jobb megértését.

A Római Magyar Akadémia székhelyén, a Falconieri-palotában rendezett konferencia előestéjén, szeptember 25-én 19.30-kor levetítették Gilberto Martinelli Ólomkapu című, Mindszenty József bíboros, prímás személyét bemutató dokumentumfilmjének munkakópiáját.

„Az Ostpolitik csak korlátozott módon nyújtott orvoslatot a keresztények szenvedésére” – idézte Dominique Mamberti érsek, a Vatikán államközi kapcsolatainak titkára bevezetőjét a nemzetközi konferenciáról Giuseppe Rusconi újságíró. A Rossoporpora.org honlapon szeptember 26-án megjelent cikk többek között tájékoztat arról is, hogy az újságíró feltette a kérdést Mamberti érseknek: vajon „helyénvaló” diplomáciai döntés volt-e az Ostpolitik? „Helyénvaló, tekintve, hogy a párbeszéd felállítása mindig helyénvaló” – hangzott a válasz.

A Vatikáni Rádió Erdő Péter bíborost kérte meg, hogy mondjon véleményt a megállapításról. „A Római Magyar Akadémia a Pápai Magyar Intézettel és más intézményekkel együtt konferenciát rendezett a keleti politikáról, részben VI. Pál pápa közelgő boldoggá avatására tekintettel is – mondta a főpásztor. – Az orosz, szlovák, magyar, olasz és más nemzetiségű előadók rendkívül értékes hozzájárulásokat adtak ehhez a témához. Kiderült az, hogy két alapvető szemszögből lehet a kérdést tanulmányozni. Egyrészt a kelet-európai népek tapasztalatai és az ottani levéltári anyag alapján, ami elsősorban az egyház üldözését, illetve elnyomását tanúsítja, másrészt azonban a nyugati szemszögből is vizsgálható a téma, ahol elsősorban az olasz és a francia katolikus baloldali mozgalmak a kommunizmussal, a szocialista országokkal való párbeszédének az elméleti és gyakorlati törekvései játsszák a főszerepet.”

Erdő Péter bíboros megállapította: „Ugyanakkor létezik egy világpolitikai vagy világegyházi egyensúlyi szempont is, amely a Szentszéket természetesen arra vezette, hogy a világ minden régióját vegye figyelembe és ne csak egy országgal vagy országcsoporttal tartson fenn párbeszédet.” Ebben az összefüggésben szerepelt az Ostpolitik és ebben az összefüggésben természetes, hogy a Szentszék – ahogyan az Casaroli bíboros emlékirataiban is szerepel – sok mindent szeretett volna elérni, ami nem sikerült a keleti politika viszonylatában. Viszont ténylegesen létrejött egy dialógus és olyan kisebb vagy nagyobb jelentőségű megállapodások, amelyek az itt élő katolikusoknak, az itt élő egyházi szervezetnek a helyzetét bizonyos szempontból javították – fogalmazott a konferencián személyesen is jelen lévő esztergom-budapesti érsek.

Magyar Kurír