AZ A TALÁLKOZÁS – Lackfi János versével kívánunk áldott, örömteli, fényes húsvéti ünnepet!

Lackfi János

AZ A TALÁLKOZÁS

Uram, mit tegyek, hogy ne legyek
széltől űzött, esőtlen felhő,
se kétszeresen kiszáradt,
gyökerestül kitépett,
késő őszi, gyümölcstelen fa,
se saját gyalázatomat tajtékzó,
vad tengeri hullám,
se bolygó csillag,
amelyre örök sötétség
homálya vár?
Ácsorgok saját Kálváriám
tetején, mint kitárt karú
madárijesztő, mint sebtében
leskiccelt Krisztus-karikatúra.
Odaszögeznek gyermekkori
sebeim, elpocsékolt napjaim,
melyeken nem szerettem,
vagy nem jól vagy nem eléggé,
az elszalasztott helyzetek,
mikor tehettem volna a jót,
de nem tettem,
adhattam volna magamat,
de alakoskodtam.
A pillanatok, amikor túlhabzottam,
rátukmáltam magamat másokra,
gyermekesen rájuk licitáltam.
Testemben nyilak, melyeket
gúnyolódók és kárörvendők
lövöldöztek ki rám.
Egyszeriben mellém lép
egy idegen, aki nem tudja,
mi történt Jeruzsálemben,
hogyan váltak semmivé
reményeim, pedig én azt hittem,
sikerülhet önmagam legjobb
változatává válni.
Ő azt mondja, nem kell
tennem semmit, csak lennem.
Maradjak meg abban,
aki teremtett, aki megajándékoz
élettel, erővel, áldással.
Nyíljak meg minden nap,
járjak az ő útjain,
s akkor ő alakít át engem,
ő munkálkodik bennem.
Még akarok valamit kérdezni,
de már nincs kitől.
Ami azt jelenti, hogy eztán
már mindig lesz,
aki válaszolni fog.
És ebből tudom meg,
ideje indulnom,
vissza, a városba,
hogy mások is hírt kapjanak
erről a találkozásról.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

A vers nyomtatott változata az Új Ember 2025. április 13. – 20-i ünnepi számában jelent meg.