Az ukrajnai Herszonban, a frontvonal közelében a bazilita kolostor a „jóság erődítménye” lett

„Jelenleg egyre feszültebb a helyzet Herszonban, mert az oroszok egyre erősebben támadják a várost. Már nemcsak katonai célpontokat vesznek célba, hanem a civil lakosság is jelentősen szenved. Ezért drámai a helyzet” – mondja Ignatius Moskaljuk, a Nagy Szent Vlagyimir bazilita kolostor rektora.

A bazilita atyák úgy döntöttek, hogy ott maradnak az ukrán városban, amely mindössze négy kilométerre fekszik a frontvonaltól; a kolostor alig hat kilométerre található innen. Jelenlétükkel az idők folyamán a „jóság erődítményévé” tették. Ma körülbelül 20–25 ezer ember él a városban; a háború előtt Herszon lakossága körülbelül 380 ezer fő volt. „Főleg az idősek maradtak, akiknek nincs lehetőségük elmenni – mondja el a szerzetes. – Az idősek mellett pedig ott kellett maradnia valakinek a családból, hogy gondoskodjon róluk. És vannak még a nagycsaládok, akiknek nem volt hová menniük.” Nagy probléma a munkahelyek hiánya a városban. Ez megnehezíti a fiatalok életét, akiknek munkára van szükségük, hogy eltartsák magukat és családjukat. Ez az egyik legnagyobb nehézség Herszonban.

Mégis, mindennek ellenére a város tovább él.”

A háború közepette a kolostor az ellenállás és a remény jele. „Hála Istennek, sértetlen maradt és nem szenvedett károkat, annak ellenére, hogy több támadás is volt, rakéták és aknák hullottak a közelünkben – meséli Ignatius atya. – Néha magam is elgondolkodom, hogy ez valóban csoda-e. December 20-án egy rakéta a kolostor kerítésétől két méterre robbant fel, amely sértetlen maradt. Hogyan lehet ezt megmagyarázni? Lehetetlen.” A szerzetes hozzáteszi: „A háború kezdetén Szent József oltalmára bíztam a kolostorunkat. És tényleg, Szent József már négy éve vigyáz rá.”

A konfliktus kezdete előtt a kolostort napelemekkel szerelték fel, ez ma lehetővé teszi a szerzetesek számára, hogy kis mennyiségű saját villamos energiával rendelkezzenek. 2024-ben egy 98 méter mély kutat is fúrtak, amely biztosítja az alapvető vízkészletet. „Ma az egész városból érkeznek emberek a kolostorba, hogy tiszta artézi vizet vegyenek iváshoz.”

A herszoni és a környező falvak lakosságának lelkigondozása mellett a kolostor így humanitárius missziós központtá is vált:

segélyeket fogadnak és osztanak szét mind a városban, mind a közeli vidéki területeken. Minden vasárnap meleg ételt készítenek körülbelül 150 ember számára. „Szeretném megköszönni olasz barátainknak – mondja Ignatius atya –, olaszoknak és Olaszországban élő ukránoknak, hogy támogatnak minket, lehetővé téve, hogy segítsünk Herszon lakosságának. Szívből köszönöm.”

Nemrégiben Ignatius atya a kolostorban megkeresztelte a hároméves, Nazar nevű kisfiút. „Ez a történet mélyen meghatott – vallja. – A szülők Herszonból származnak, a háború kitörésekor Odesszába menekültek, ahol munkát és otthont találtak. Ott született meg a kisfiuk. Annak ellenére, hogy Odesszában nincs hiány templomokból, bátran úgy döntöttek, hogy visszatérnek Herszonba, hogy gyermeküket a saját városukban, a saját templomukban kereszteltessék meg.

Ez a gesztus mutatja, mennyire szeretik még az emberek a városukat és ezt a templomot.

Ez a kisfiú reményt jelent Ukrajna számára, mint minden gyermek, aki háború idején születik. Bár a helyzet kritikus, az élet megy tovább. És ez a remény jelképe lesz.”

Forrás: AgenSIR

Fotó: ugcc.ua

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír