A főpásztor szentbeszédének kezdetén a templomszentelés ünnepéről elmélkedett, kiemelve, hogy a papszentelés ünnepe kiváló alkalom, hagy a papi életet a templom céljával, feladatával párhuzamba állítsuk.
Jézus szerette az ószövetségi templomot is. Már nyolcnaposan, majd tizenkét évesen is kinyilatkoztatta, hogy számára a templom az Atya háza. A későbbiekben is elzarándokolt a templomba, sőt nyilvános működése idején a templomot meg is tisztította: a kereskedőket kiűzte, és figyelmeztetett, hogy az Atya háza az imádság háza, ami nem lehet rablók barlangjává.
Jézus a templomszentelés ünnepére is többször felment Jeruzsálembe, a templomba. Akkor szinte evangéliumának rövidítését adta: juhai ismerik, juhai követik, ezért örök életet ad nekik; kijelentette: ő egy az Atyával, szava ugyanaz, mint a mennyei Atyáé.
Bábel Balázs érsek kitért arra is, hogy idén ünnepeljük a Niceai Zsinat 1700. évfordulóját, mely hittételként fogalmazta meg, hogy Jézus egylényegű az Atyával. A katolikus igehirdetésnek ez a központja és lényege.
A kalocsa-kecskeméti érsek kiemelte, hogy a papi élet a templomhoz kötődik, mely Isten háza. Ott hangzik el az igehirdetés.
Nem akármit hirdetünk, hanem Jézus Krisztust. Külön lényege van az ige liturgiájának és az áldozat liturgiájának.
A kalocsa-kecskeméti érsek elmesélte egy személyes élményét: első szolgálati helyén a plébános azzal fogadta, hogy lesz egy nagy „keresztje”. Ez a kereszt az volt, hogy mindennap prédikálni kell. Röviden, pár percben, de mindennap. Aki készül néhány percben jól összefoglalt prédikációt mondani, az tudja, hogy szinte ugyanolyan nehéz, mint a vasárnapi beszéd.
Nem lehet elhagyni az igehirdetést – hangsúlyozta Bábel Balázs. – Nagy kísértés lehet a mesterséges intelligencia adta lehetőség, de nem lesz személyes és nem lesz igazi tanúságtétel. Fontos, hogy a pap igehirdetése érthető legyen, és a Krisztus-követésre indítson.
Ez a küldetés kifejezetten a templomhoz kötődik. A templom az imádság háza. A pap nem teheti meg, hogy a szentmiséken kívül egyszerűen bezárja a templomot. Amikor alkalma van rá, napközben is el kell mennie imádkozni. Az Úr jelenlétét ezzel a tanúságtétellel is igazolni kell.
A katolikus templomok nemcsak az igehirdetés, hanem az áldozat bemutatásának helyei is – folytatta tanítását a főpásztor. – Az Úr Jézus áldozatát be kell mutatni és nekünk is áldozatkésznek kell lennünk.
Fiatalon a pap úgy gondolja, hogy ő emeli fel az Urat a Szentostyában. Később mindenki rájön, hogy
az Úr emel fel bennünket. A papi élet lényege, hogy egyetlen és megismételhetetlen életünket kell az Úrnak felajánlani – nem hetekre, hanem örökre.
Jézus nem a pusztába ment bemutatni az utolsó vacsorát, hanem egy szépen berendezett emeleti terembe. Megadta a módját – fogalmazott az érsek. – A szépség, az igényesség a tisztaság a lelkület része. Istennek a legszebbet és a legjobbat adjuk.
A templom kifejezi az Egyház hierarchikus rendjét is, amelyet kőbe építve hordoz. Az Egyház nem köztársasági létmód, hanem szent hierarchia. Ezt a templom is kifejezi.
A templomban benne él a múltunk, a jelenünk és a krisztusi jövőnk; összeköti a múltat, a jelent és a jövőt.
Jézus önmagát is templomnak mondta, valójában miatta nevezhető minden templom templomnak, mert Jézus jelen van benne. Szent Pál ezt a gondolatot viszi tovább, amikor a keresztény embert arra hívja, hogy legyen templommá.
Beszéde végén a főpásztor arra buzdította a szentelendőt, hogy legyen benne Krisztus követésének vágya, a végső célra való irányulás és a missziós lelkület.
A papszentelés végén az újmisés Hódi Dávid atya megkapta első kápláni kinevezését.
Az ünnepi szentmisében a főpásztor érseki tanácsosi rangot adományozott Szauter Róbert plébánosnak a német nyelvű hívek példás lelkipásztori gondozásáért.
Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria