Az Úr készítette elő szívünket – Negyven papi évért adott hálát Schönberger Jenő Máramarosszigeten

A szentmise elején a főpásztor elmondta, hogy negyven évvel ezelőtt Keresztelő Szent János születésének főünnepén szentelte pappá osztálytársaival együtt Gyulafehérváron Jakab Antal püspök, majd 2003. április 30-án, 22 évvel ezelőtt II. János Pál pápa nevezte ki a szatmári egyházmegye megyéspüspökévé.

Szentbeszédében a püspök elmondta: „Számunkra, akik most itt együtt vagyunk – papi évfolyamtársak negyven év szolgálat után – ez az ünnep sokkal személyesebb. Mert valahogy magunkra ismerünk Keresztelő János történetében. Nem azért, mert mi is próféták lennénk a szó klasszikus értelmében, hanem azért, mert mindannyiunk életében ott van az isteni elhívás, a küldetés, az alázat és az öröm titka. Az első olvasmányban Izajás próféta szavai így szólnak: »Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem, nevemen szólított anyám méhétől fogva.« Ha visszatekintünk életünkre,

újra és újra megláthatjuk, Isten már jóval azelőtt munkálkodott bennünk, hogy mi tudtuk volna.

Negyven évvel ezelőtt igent mondtunk egy hívásra, ami valójában sokkal korábban indult bennünk. Az Úr készítette elő szívünket, az utunkat, a hivatásunkat.”

A papi hivatásról szólva felhívta a figyelmet arra, hogy Keresztelő Jánoshoz hasonlóan, aki csak előkészítette az utat, a papok küldetése is mindig Jézusra mutat.

Ebből fakad az igazi öröm: „ha megtanulunk háttérbe vonulni, ha elfogadjuk, hogy nem mi vagyunk a cél, hanem az eszköz”

– tette hozzá.

A hívekhez szólva arról is beszélt, hogy az elmúlt negyven év róluk is szól, hiszen a hívek azok, akik értelmet adtak hivatásuknak: „Ti is részesei vagytok. A mi negyven évünk nemcsak rólunk szól, hanem rólatok is. A közösségről, akikhez küldtek minket. A családokról, a betegekről, az elsőáldozókról, a sírókról és az örvendezőkről. Ti adtatok értelmet a mi hivatásunknak.”

Az ünnepi szentmise végén Reszler Mihály főesperes-plébános köszöntötte az ünneplő papságot, majd a közösség nevében ajándékot adott át a főpásztornak, valamint egy-egy szál rózsát a papoknak. A főpásztort külön köszöntötték a szarvaszói román ajkú katolikusok is.

Szöveg: Orosz Krisztofer Levente

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír