Az Úrnak tetsző böjt – Beran Ferenc írása

Az Egyház hamvazószerdán Izajás prófétát szólaltatja meg, aki az Úr szavát közvetíti népe számára: „Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől.” (Iz 58,6) A próféta szavaival az Egyház utat mutat számunkra, hogy a böjtölés lelki és testi cselekedeteinek: az imának és az önmegtagadásnak jó cselekedetekben kell megnyilvánulniuk. Ezt tanítja Jézus is a nagyböjt első vasárnapján felolvasott evangéliumi részben. A végső ítélet aszerint történik, hogy segítettük-e a rászorulókat: adtunk-e kenyeret az éhezőnek, italt a szomjas embernek; befogadtuk-e a vándort, betakartuk-e ruhátlant (Mt 25,35).

Ha a rászoruló ember sokszor néma kiáltását nem vesszük észre, és a megpróbáltatásoktól sok esetben eltorzult arcok mögött nem fedezzük fel a szeretetre vágyó Jézus tekintetét, akkor kizárhatjuk magunkat Isten országából.

Nem véletlen, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nagyböjti körlevelében, amelyet az ukrajnai háború kitörésének negyedik évfordulóján tett közzé, a szeretet megnyilvánulását összekapcsolta a harcok következtében lelkileg és testileg megnyomorodott emberek megsegítésére való felhívással, továbbá minden fegyveres összecsapás, így a környezetünkben dúló háború elítélésével.

Jól emlékezünk Ferenc pápa szavaira, aki Fratelli tutti (Mindnyájan testvérek) kezdetű enciklikájában ezeket a megrázó szavakat írja: „Minden háború rosszabbá teszi a világot, mint amelyen korábban volt. A háború a politika és az emberiség kudarca, szégyenteljes kapituláció, vereség a gonosz erőivel szemben. Ne álljunk meg az elméleti fejtegetéseknél, hanem vegyük észre a sebeket, érintsük meg az áldozatok testét.” (261)

Ezekre a megrázó szavakra azért van szükség, mert az elmúlt évtizedek békésebb időszaka miatt az emberek többsége a háborút már csak könyvekből, történelmi elbeszélésekből ismeri, amelyeket gyakran valamiféle hazafias pátosz, érzelem vesz körül, elfedve a borzalmait. Kevesen élnek már azok közül, akik ezt a frontokon vagy a frontok mögött, a családi háttérben átélték. Az ő elbeszéléseik adhatnak valóságos képet arról, hogy harcok idején mi történt az emberi lelkekben.

Gyakran felidézem magamban nagymamám alakját, aki hitelesen tudott beszélni arról családi körben, hogyan élte meg az első és második világháborút. Az első világháborúban a férje volt a fronton, a másodikban az egyik fia (a Don-kanyarban). Mind a ketten valószínű annak köszönhették az életüket, hogy megsebesültek. A lelki sebeket azonban életük végéig hordozhatták.

Nagyböjt kezdetén, lehetőségünk szerint, segítsük a háború áldozatait. Imádkozzunk, hogy az Úr a háborúk következményeit és a háborút kiváltó korábbi lelki sebeket a jótetteink által is gyógyítsa.

Ahogy ezt Izajás prófétája üzeni: „Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded.” (Iz 68,8)

Az igazság Jézus Krisztus (vö. Jn 14,6). Ő mindenkit szeretett, azokat is külön-külön, akik most éppen a történelem által okozott sebek miatt egymással szemben állnak. A Tőle kapott és továbbadott szeretet gyógyíthatja szívünk sebeit és adhatja meg számunkra a békét.

Szerző: Beran Ferenc

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír